Virag, Paula (szerk.): Satu Mare. Studii şi comunicări. Seria istorie-etnografie-artă 27/2. (2011)
B. Etnografie
Cziker András a háromszögű fűrészreszelők széles skáláját a legfinomabb türeszelőkig. A gép mozgó alkatrészeinek a kenésére kéznél volt az olajozó kanna. A fogvágó fűrészeket minél apróbb és sűrűbb fogakkal kellett elkészíteni, hogy a vágások nyomai, vagyis a fésű fogai, minél finomabbak (simábbak) legyenek. A fűrészek elkészítése és karbantartása, amit a fésűs mester végzett, nagyon pontos munkát igényelt. Ez fokozottan érvényes volt a sűrűfog vágó fűrészek esetében. Ezek nagyon vékony körfűrész lapok voltak (alsó határ 0,75 milliméter volt) bármilyen kicsi oldalkilengése a fűrésznek vagy egyetlensége a fűrészfogaknak könnyen az 1 milliméter körüli széles fésüfog kitöréséhez vezetett. Itt jegyzem meg, hogy Hajdú József aki kézműves technológiával dolgozott a sürűfogak elkészítésénél 0,65 milliméteres vastagságú fűrészt is használt, így ő készítette a legsűrűbb fogazató fésűt (tetűirtót). A fűrészek elkészítéséhez és élezéséhez különböző méretű és finomságú háromszögű fűrészreszelőt használtak, a fűrészfog méretének megfelelően. A fűrész minden élezésekor a palástját finom fenőkővel leszabályozták. Ez azt jelentette, hogy ugyanazon a szinten kellett futnia minden fürészfognak. A fogak reszelővei való élezése után a fűrész mind a két oldaláról el kellett távolítani a reszelő által hagyott finom nyomokat. Ezt a műveletet finom fenőkővel végezték. A forgásban levő fűrészlapot egyszerre mind a két oldalról fenőkövekkel megtámasztották. Czikker András 1945-ben megoldotta a gépi sürűfog vágást a 0,65 milliméteres legvékonyabb fűrésszel. Az általa készített bonyolult szerkezettel stabilizálta a forgó fűrész egy síkban maradását, vagyis megakadályozta a fűrész oldalkilengését abban a pillanatban, amikor érintkezett a vágandó anyaggal. A gépesített fésűsműhelyben a kézi fogvágást felváltotta az erre a célra készített fogvágógép. Az anyagot a gép rögzítőjébe fogták, és ennek kézi mozgatásával -forgó körfűrész bevágásával - alakították ki a fésű fogazatát (36. kép). A két alapgép (a tengely és a fogvágó) villanymotorral való működtetését mutatja a 37-es kép. Ebben a megvalósításban egyszerre két személy is dolgozhatott a fésűkészítés különböző gépi műveletein. Megjegyzem, hogy az akkori időkben egy villamos energiával működtetett gépesített kisiparos fésűsműhely kialakításának a költsége igen magas volt, egy szerényebb családi ház árának felelt meg. A szarufésű készítés közben - mind a két módszer esetében, úgy a teljesen kézműves módszerrel mint a gépek segítségével - különböző nagyságú szaruforgács keletkezett. A faragás, sikálás, kracolás, fürészelés (darabolás, szabás, fogvágás) közben keletkezett szaruforgács méretei milliméter nagyságrendűek vagy annak többszörösei. A többi forgácsolási műveletnél leválasztott szaruforgács általában a milliméter nagyságnál kisebbek sőt a köszörülésnél keletkezett és lerakodott por finomsága a liszthez hasonlít ez szarulisztnek is nevezték. A szaruliszt és szaruforgács lassan ható nitrogén utánpótló trágya, 9-18% közötti nitrogén, kevés foszfortartalommal. A szarulisztben a nitrogén organikus formában fordul elő s ezért hatása lassúbb. A csontliszt a foszforutánpótlás egyik legfontosabb eleme. Foszfortartalma 10-14%, emellett meszet, magnéziumot, nátriumot, nitrogént és némi káliumot is tartalmaz. A fésűkészítésnek ezt a hulladékát a kertészek használták a talaj javítására. 5. A nagykárolyi fésűsök termékeinek értékesítése A fésűs mesterség történetével szorosan összefügg a termékek, fésűk és egyéb szaruból készült tárgyak értékesítése. A nagyapám, ameddig egyedüli kisiparos volt a szakmában, termékei egy részét a nagykárolyi piacon tartott hetivásárokon árusította. A másik részt a helyi és vándorkereskedők vették meg, nagy tételekben. Ritkában felkeresték otthonában (műhelyében) egyes alkalmi vevők is. A nagykárolyi fésűsök - a mesterség az I. világháború utáni újabb fellendülése után - ellátták fésűkkel nemcsak a várost és vidékét, hanem a környező megyéket is. A nagykárolyi kisiparosok által készített fésűk eljutottak Románia déli vidékeire is a vándor-kereskedők révén, akik szívesen vették a jó minőségű és esztétikus árút. A második világháború idején Nyírbátorból és Mátészalkáról is jöttek kereskedők fésűt vásárolni Nagykárolyba, annak ellenére, hogy Debrecenben évszázados hagyományai voltak a fésűkészítésnek. A termékek az értékesítésnek, a fésűk nagybani eladásán kívül a kereskedőknek, egy másik módja a nagykárolyi és közeli városokban és nagyközségekben hetente, vagy havonta megrendezett vásárokon való közvetlen árusítás volt. 122
