Virag, Paula (szerk.): Satu Mare. Studii şi comunicări. Seria istorie-etnografie-artă 27/2. (2011)
B. Etnografie
Cziker András Nagykárolyban a gépek használatát a fésükészítés egyes műveleteinek az elvégzésére édesapám fejlesztette ki és vezette be 1934 és 1936 között. Ez idő alatt - kivéve a csontolást, préselést, görbítést és egyes díszítő munkákat - a fésűkészítés minden más munkafolyamatainak az elvégzésére egyszerű gépeket és eszközöket tervezett és készített. Ezeknek a gépeknek és eszközöknek egy része hasonlított a más szakmákban is használtakhoz. Egy másik csoportja a gépeknek és eszközöknek kimondottan a fésűs szakmában való használatra volt tervezve és kivitelezve. A gépek bevezetése után megnőtt a termelékenység, azonos idő alatt négyszer annyi fésűt lehetett elkészíteni, mintha teljesen kézi szerszámokkal dolgoztak volna. Javult a minősége és csökkent az ára a fésűknek. A nagykárolyi fésükészítő műhelyekben a gépeket működtető energiaforrás az elektromosság volt. Erre eleinte egyenáramú motort, majd a villamos energia elosztásának váltóáramú bevezetése után kizárólag háromfázisú 3x380 voltos aszinkron motorokat használtak. A gépi szerszámok körpályán mozogtak. A gyakorlatban a megmunkálandó anyag és a szerszám minősége meghatározza a forgácsolási sebességet. A szerszám átmérőjének ismeretében kiszámítható mekkora annak a megengedhető fordulatszáma. Ha valamely szerszám átmérője nagyobb, akkor kisebb fordulatszám elegendő, és fordítva. A szükséges fordulatszámot a szíjtárcsák megfelelő méretezésével állították be. A nagyobb fordulatszámnál javul a forgácsolt felület finomsága és növekedik a teljesítmény. A forgácsoló sebesség növelésének határt szab a szerszám szilárdsága, amely a növekedett centrifugális erő okozta igénybevételt esetleg nem bírja el. Veszélyes a centrifugális erő akkor is, ha a szerszám nincs jól kiegyensúlyozva. Ilyenkor rezeg a gép. Kisméretű rezgés is káros, mert rongálja a csapágyakat. A kiegyenesített szarulap átalakítását fésűnek nagyrészt forgácsoló megmunkálással végezték. Ezek során a különböző forgácsoló szerszámokkal: fürészeléssel, marással és köszörüléssel forgácsot választottak le a munkadarabról. A fésűs műhely egyik gépi eszköze a villanymotor által működtetett, két csapágyon forgó vízszintes elhelyezésű tengely volt (26-os kép). A képen bemutatott tengely volt az első, ilyen célra készített gép Nagykárolyban. A tengely végei úgy voltak kiképezve (menetes résszel, ütközőkkel és csavaranyával voltak ellátva), hogy lehetővé tették az anyag megmunkálásához szükséges különböző szerszámok felfogását. Erre a tengelyre szerelték fel a fésűkészítés egyes munkafázisainál használt szerszámokat. Ezek a gépi használatú szerszámok és eszközök, amelyek nagy részét a fésűsök készítették a 27-es képen láthatók. Összehasonlításul az előző fejezetben bemutatott kézzel és emberi erővel végzett munkafolyamatokkal, a következőkben ismertetem, hogy ugyanazokat a műveleteket a tengelyre felszerelt milyen gépi szerszámokkal végezték, a villamosság szolgáltatta energia felhasználásával. A szaru darabolását és a kiegyenesítet szarutáblák szabását a tengelyre szerelt, különböző méretű és fogazató kőfűrészekkel végezték. Az anyagot a gépasztalon előtolással, kézzel irányították a forgó, körfürésztárcsa alá (28-as kép). A szaruanyag fűrészeléséhez megfelelő körfűrészeket maguk a fésűsök készítették. A daraboláshoz nagyobb átmérőjű és ritkább fogazató, a szarulapok szabásakor sűrűbb fogazató kisebb átmérőjű fűrészt használtak. A szarutáblák szabásánál vigyázni kellett, hogy a szarutábla belseje (hasa) a fűrész fele legyen. A faragást és a sikálást forgó marószerszámmal végezték, amelynek krackerék volt a neve. A krackerék egy fakorong, amelynek a peremébe acéllapokból maróéleket ültettek be. A műveletet kracolásnak nevezték (29-es kép). A durva egyenlőtlen vastagságú szaruanyag felületeinek a megfelelő megmunkálását ezzel a forgó marószerszámmal végezték, szilárdan két kézben tartva az anyagot. Ez nagy figyelmességet igénylő munkafázis volt. A figyelmetlenség, vagy az anyag hibás síkban való tartása esetén, a szabadon és gyorsan forgó marókészülék könnyen balesetet idézhetett elő, megvágta vagy esetleg teljesen össze roncsolhatta a dolgozó személy ujját vagy ujjait. A fésűgyártás folyamatában - a lehetséges balesetek szempontjából - a krackerék volt a legveszélyesebb szerszám, illetve a kracolás volt a legveszélyesebb technológiai művelet. Ezt a műveletet csak férfiak végezték. A fogvágás előtti simítóhantolást, a fésű peremeinek a formázását és a fogvágás utáni finomhantolást köszörüléssel végezték. Erre a célra sajátos köszörülő korongokat készítettek. Ezek puha fából készült, 5 centiméter vastag és 25 centiméter átmérőjű korongok voltak, amelyeknek palástjára és oldalaira különböző szemcseméretü csiszolópapírt ragasztottak enyvvel. Középükön a 120
