Virag, Paula (szerk.): Satu Mare. Studii şi comunicări. Seria istorie-etnografie-artă 26/2. (2010)
B. Etnografie
A határ hatása Csanálos és Vállaj kapcsolatára csaknem tíz évvel az elidegenített határtípus felállítását követően, 1956-tól. A határrégiókban lakók ugyanis csak ekkortól kaphattak útlevelet - Romániában. A kommunista korszakban az enyhítések - 60-as évek vége 70-es évek eleje - és szigorítások - a 70-es évek második felétől a 80-as évek végéig - hatással voltak ugyan a két település közti forgalomra, azonban a határzárást követően beindult szegregációs folyamatokat nem változtatták meg döntően. A két település fokozatosan eltávolodott egymástól. A korszaknak a határhasználatát ha grafikonon próbálnánk ábrázolni egyfajta sinus-görbét kapnánk, melynek csúcsértékei (a határ ezekben intenzíven használt aktivitástér16) a front elvonulását követő 3 év illetőleg a nyolcvanas évek utolsó esztendői. A minimum értéket a két „csúcsperiódus” közötti időszak jelenti. Ebben a periódusban az aktivitástérként értelmezett határ (áthaladó) használatának intenzitása közelít a nullához. A háborút követő években - egészen 1947-ig - a visszaállított határ, ha korlátozottan is de átjárható maradt. Vállaj és Csanálos lakossága is 1947-et nevezi meg mint a kizáró határ megjelenési dátumát. 1947-ig a határ merevségét a visszaemlékezések feketézéstörténetei oldják. A csempészetben az egyéni vállalkozókon kívül a hatóságok is részt vettek, a határrendészeti autókat felhasználva hordták a sót Magyarországra, egész pontosan Vállajra. A csempészeten kívül létezett egy más fajta, de ugyancsak illegális határhasználati gyakorlat is, mely a határőrökkel kialakított személyes kapcsolatokat, illetőleg a terepismeretet igyekezett kihasználni, és sok esetben a csempészet mellékeseményekényt jelent meg. Sokan vállalták az elfogatás kockázatát annak érdekében, hogy a határ túloldalán élő rokonaikat felkeressék. Erre vonatkozó adatokat kizárólag Vállajon sikerült gyűjtenem.- Igen. Ha valami különleges vót akkor aszongya most megyek a szőlőbe, gyertek oda, hát ügyi nem olyan messzi vót. Oszt mondom jöttek, szegény a kapát a vállárul vette, úgy jöttek, de magában nem mert már jönni sose, csak olyannal akinek vót itt valami ismerőse. Oszt akkor csak kapáltak kapáltak, oszt ha ismertek egy kiskatonát, amelyik szógálatba vót, úgy mint itt is megjátszák, hát mert meg lehet játszani ugye, akkor átsuhantak. De csak pontos időre, de jaj, vót hogy csak bejött egy tíz percre és akkor már rohant is vissza.- Átjött?!- Átjött a szőlőnél, beszélgettek oszt visszament. Ilyen is vót vagy három eset. Aztán egyszer mondta, hogy most láttuk utoljára egymást. Oszt akkor egyszer csak írtak, hogy nagyon beteg és nagyon vár. De mire elkészült az útlevél, meg minden, ugye akkor nem úgy ment mint most. Most hamar megcsinálják. Akkor belekerült egy hónapba meg két hónapba míg megadták. S akkorára már meg is halt. Már a temetésen sem vótunk. Nem.- És más is csinálta ezt, hogy átjött és visszament?- Igen, igen. Akkor annyira túl szigorú még nem vót.- De mikor volt ez?- Hát ez a háború után vót nemsokára. H. Jánosné Cs. Anna (1938) Az 1947-et követő évtizedek eredményezték a legnagyobb mértékű eltávolodást. A határhasználat a saját oldal használatára, megművelésére szorult. Az elvileg baráti országok között olyan zár létesült, mely összehasonlíthatatlanul erősebbnek bizonyult a két világháború közöttinél, és melyre nem volt példa a két ország közötti Csengersima átkelő, előbbi a kishatárforgalomnak („kisútlevéllel), utóbbi az országos szintű nemzetközi forgalomnak („nagyútlevéllel”) (Bencsik 2005: 222-227). 16 Az aktivitásterek Keményfi Róbert meghatározásában a térbeli mozgás és tevékenységek színterei. Az aktivitásterek vizsgálatában a különböző térelemekben - mely esetünkben a határzóna - zajló mozgások és ezek intenzitásának megfigyelését tartja fontosnak. (Keményfi 2004: 153-154). 185
