Virag, Paula (szerk.): Satu Mare. Studii şi comunicări. Seria istorie-etnografie-artă 26/2. (2010)
B. Etnografie
A határ hatása Csanálos és Vállaj kapcsolatára Csanálosról Vállajra történő migráció folyamatosan zajlott, a 19. század elejéről is vannak adatok áttelepült személyekről. (Vonház 1931) Ennek köszönhetően a két település között szoros kollaterális, lineáris és affinális rokonsági kapcsolatháló működött, melynek talán legfontosabb szerepe a két település legfontosabb gazdasági tevékenységében, a mezőgazdasági munkák megszervezésében volt. A földterületek mérete és termékenysége alapján Csanálos volt a gazdagabb. A talajviszonyok is Csanáloson voltak a kedvezőbbek Vállaj északon és keleten fekvő határrészeit a nyírségi homokos talaj uralja, míg Csanálos területeit legnagyobb részben kiváló terméshozamú talajok borítják. A homokos területeket a csanálosi gazdák szőlőültetvények formájában hasznosították. Egy Vállajon gyűjtött mondóka, a következőképpen rangsorolja a településeket: Mérk-Mérk rongy csomó, Vállaj-Vállaj szép város, Csanálos-Csanálos rózsás kert, Károly-Károly római kert. A mondókából az is kiderül, hogy az említett falvak Nagykároly vonzáskörzetébe tartoztak, a Károlyi családtól való függőség megszűnését követően is. Határ, a két település határának találkozási felületének értelmében, már korábban is, valójában a települések megszületésétől kezdve, létezett. A „röghöz kötöttség” terminus is - mint Hofer Tamás írja - a falvak határára vonatkozott. A falu határain kívülre való végleges kilépéskor el kellett számolniuk kötelezettségeikkel és tartozásaikkal. Kérvényezniük kellett, hogy elhagyhassák a falut mind a falusi elöljáróktól, mind a földesúrtól. (Hofer 2004: 18) A települések kapcsolatában kiemelkedő szerep jutott az egyház intézményeinek. A római katolikus vallás nem csak felekezethez való tartozást jelent a szatmári sváboknál. A katolikus egyesületek, az egyházi személyek (papok, szerzetesek, apácák), az egyházhoz kötődő szokások nagy száma azt mutatják, hogy a szatmári svábok vallásossága identitásmeghatározó tényező volt. (Marinka 2007) Nem meglepő tehát, hogy a kilencvenes évek hatámyitási törekvései és sikerei vallási kiindulópontok szerint szerveződtek. A vállaji Vendel napi búcsúk alkalmával egy-egy napra megnyitották a határátkelőt, ugyanígy a magyarországi pápalátogatás alkalmával is. Ezek voltak azok a kivételes alkalmak, amelyek elsőként megteremtették a lehetőséget a legális határhasználatra a két település lakói között. A politikai határ elválaszt: 1920-1940 Még az országhatár meghúzása előtt határhelyzetbe került mind Csanálos, mind Vállaj lakossága. A román csapatok 1918. április 16. utáni sikeres előrenyomulását követően Csanálos, Vállaj, továbbá a környező települések román katonai közigazgatás alá kerültek. Bár tulajdonképpeni harcok a falu környékén nem zajlottak, a megszállás mégis konfliktusokat hozott. Vállajon: „Egy incidens miatt félreverték a harangot, a falu lakossága pedig tűzre gondolva kapával, villával rohanva indult oltani. A román katonák azt gondolván, hogy ellenük vonulnak, megijedtek és elmenekültek, később erősítéssel visszatértek és kemény büntetések, verések következtek. Becsky Sándor főjegyzőt egy hétre el is vitték, mert nem engedélyezte a rekvirálásokat.” (Reszler 2001: 207) A Vállaj és Csanálos között húzódó államhatár története 1920-ban indul. Az első világháborút lezáró trianoni békeszerződés következményeként Csanálos Romániához került, Vállaj pedig az új határokkal körülrajzolt. Magyarország részévé vált. A határvonal helyzete a nagyhatalmak közötti, elsősorban gazdasági szempontokat és a szövetségesek érdekeit szem előtt tartó megegyezés és döntés eredménye volt. A politikai elválasztó vonal megállapításában a stratégiai fontosságúnak 181
