Ciubotă, Viorel (szerk.): Satu Mare. Studii şi comunicări. Seria istorie-etnografie-artă 25/2. (2008)
A. Istorie
Élve a kocsmáltatás jogával -„hogy az italmérés fenn ne akadjon" -Törvénynek vakmerő által hágásával, bort vittetni merészlettek.”79 A Külső Tanács ülésén 1816-ban kerül ismét terítékre a tiltott bor és pálinka mérés, mely alkalomból ismét feljebb emelik a különböző csoportba besorolható törvény szegőkre kirótt büntetések summáját. A Károlyi-Házhoz járókról keményebb rendelkezés születik. Úgy döntenek ugyanis, hogy az alattomban ott ivók érdemtelenné válnak bárminemű haszonvételek élvezetére, s ezen elgondolás kiindulópontjaként a jog-kötelesség, egymástól elválaszthatatlan kettőse áll, mert „a kölcsönös jussok kölcsönös kötelességeket vonnak maguk után”. Felsorolják mindenki számára érthető módon, milyen kedvezményektől fosztják meg magukat azok, akik mindezek ellenére sem tudják magukat megtartóztatni a Károlyi kocsmához való járástól. Ezek a következőek voltak: „a Város Beneficiumitul, miilyenek a Bornak és Pájinkának a Város részére való be vétele, Házon lehető áruitatások, s más egyébb illyettén közönséges Jótétemények használlásai fosztasson meg egy esztendőre, vagy a kömyülállásokhoz képest 12 Conventios forintra büntetessen.”80 Több mint egy évtizednyi idő sem elég ahhoz, hogy az útonútfélen tiltott cselekedetről leszokjanak a szatmáriak. S. Papp István éjjeli vigyázót a város egyik hajdúja éppen akkor kapja el amint „be akarta volna vezetni” a testvére bűnrészességével a Károlyikocsmáról hozatott bort. A kiforrt szőlőlé „kezei közzül elvetetett” és különösképpen, a megszokottnál jobban megdorgáltatott, hiszen „mint közönséges szolga, kinek az e féle provaricatiokra való felügyelés kötelességében állana ily tilalmas tselekedetekre vetemedett”. Büntetésében az is meglátszik, hogy példát kellett statuálni, mi vár azon egyénekre akik poziciójukból eredően ahelyett, hogy példájukkal a közösség előtt járnának, ők maguk követik el a legfeltűnőbb visszaéléseket. Az éjjeli vigyázó tehát tette miatt: „12 páltza ütésekre, a szolgálattyából való elbocsáttatásra és Vásárhelyi József (hajdú) részére esendő 3 írtok fizetésére büntettetik.”81 A büntetések mértéke a korábbi folytonos emelkedés után eléri a csúcspontját, azt a szintet, ami után már csak fokozatosan enyhül. Mi lehet ennek a magyarázata nem lehet egyértelműen megállapítani, annyi azonban bizonyos, hogy több mint száz év meg nem szűnő huza-vona, a lakosságnak a kocsmától való távoltartásának meghiúsult kísérleteibe belefáradt Szatmárnémeti. Ehhez hozzájárult az a tény is, hogy a szinte ennyi ideje folyó pereskedés a város és a károlyiak között, még mindig nem kecsegtetett eredménnyel. A 19. század elején pedig még nem lehetett látni „az alagút végét”, vagyis a végső megoldást és az ügy lezárását. Pánti János kalapos számára igaz enyhítő körülménynek számított az, hogy a Károlyi kocsmából hozatott égett borra orvosságként volt szüksége, ezzel együtt könnyen (’’azért való hathatós pirongatása”) és kifejezetten olcsón („42 Kr költségekk le fizetése mellett) megúszta a legálisnak nem mondható cselekedetét.82 Az enyhülés iránya folytatódik tovább 1828-ban is, amikor a külső tanács jóváhagyja, hogy a nem civilek is pénzzel válthassák meg, a kocsmajárásért megérdemelt pálcaütéseket.83 Nemcsak a Károlyi kocsma volt „tiltott hely”, polgárokat is több ízben kaptak tilalmas, nem a meghatározott törvényes keretek között zajló, főleg pálinka mérésen. A tanács egy idő után észrevéve azt, hogy „az efféle pálinkát vásárlók ez ideig minden büntetés nélkül lett maradása (azt) nagyon elősegélleni láttatik”, valamint azt az egyszerű logikai következtetést véve alapul hogy „ha vevő nintsen, akkor áruló sem találtatik”, a tiltott pálinka árulásáért járó büntetést a vásárlókra is kiterjesztik.84 Amint megpróbáltam érzékeltetni, Szatmár városa szemfüles gazda módjára igyekezett az ismételt és a sokrétű intézkedések révén felszámolni egyik fő jövedelemforrásának csorbítására irányuló törvénysértések sorát. Ám, az ellenérdekű városlakók legalább olyan találékony módon találtak újabb és újabb módszereket, „kiskapukat” arra, hogy megcsapolják az italmérési jogból eredő jövedelmek teli hordóját, annak érdekében, hogy abból számukra is legalább „csorogjon-csepegjen” valamicske haszon. 79 Uo.. 1810/ 167 82 p. 80 Uo. 1816/206 154 p. 81 KL: Tanácsi Jegyzőkönyv. 1828 /283 166-167 p. 82 Uo. 1822/248 108 p. 83 Uo. 1828/283 llOp. 84 Uo.1810 / 167 39 p. 63
