Ciubotă, Viorel (szerk.): Satu Mare. Studii şi comunicări. Seria istorie-etnografie-artă 25/2. (2008)
B. Etnografie
Szilagyi Levente A határ Csanálos és Vállaj között A kutatási terep a román-magyar határvonal két sváb települése Csanálos illetve Vállaj. Azért esett a választás erre a két településre, mert svábsága miatt mindkettő kisebbségként kellett (újra)definiálja magát az új (nemzet)állami keretek közt. A két település között ugyanakkor a háborút megelőzően mind formális mind informális szinten a lehető legerősebb kapcsolatok álltak fenn. Csanálos volt a 18. századi szatmári sváb település első megmaradó állomása8, és innen indultak ki a környező falvak első telepesei is. Vállajon 1747-ben jelennek meg az első sváb telepesek. A késedelem oka, hogy csak ekkor került a Károlyi család tulajdonába a település, az ún. ecsedi vétellel, melyben Károlyi Ferenc megvásárolta az ecsedi uradalmat Aspremont Károly gróftól. Az ott élő magyarokat Börvelybe költöztették. Vállaj első sváb lakosai között a németföldről újonnan érkezettek mellett éppen a Csanálosról átköltözöttek voltak a legnagyobb számban.9 A határok felállításával különleges szituáció jött létre, amelyben Csanálos benne maradt eredeti mikrorégiójában, azonban egy idegen államhatalom kereti közt, Vállaj elszakadt tőle, ellenben a magyar államiság kereteiben alakíthatta tovább identitástudatát. A Vállaj és Csanálos között húzódó államhatár története 1918-ban indul. Az első világháborút lezáró trianoni békeszerződés következményeként Csanálos Romániához került, Vállaj pedig Magyarország részévé vált. Az ideiglenes román katonai közigazgatást a romániai és magyarországi politikai helyzet megszilárdulását követően a polgári közigazgatás váltotta fel. A határ elválasztó funkciója, csak ekkortól realizálódott. A hatalmi struktúra megszilárdulásának egyik első jele az határátlépő igazolványok, útlevelek megjelenése és kötelezővé tétele volt. Romániával 1924-ben sikerült a határszéli forgalomról megegyezni, egy magyar-román kereskedelmi megállapodás keretében. Az egyezmény 1927-ben lépett életbe. Az egyezményben megállapított tíz km-es határkerület szükség szerint tovább bővíthető volt á helyi viszonyok szerint. Határszéli úti igazolványt csak a határkerület állandó lakosai kaphattak. Kétféle igazolvány létezett, három hónapos és háromnapos érvényességgel. Előbbit a gazdák, bérlők, családtagjaik és személyzetük, továbbá orvosok, szülésznők és lelkészek kaphatták meg. A határ átlépése csak kijelölt pontokon történhetett, s az úti okmányban ezeket fel is felsorolták, bár a földbirtokosok, bérlők és ezek alkalmazottai és családjuk kivételt képeztek. A határszéli lakosság igen jelentős kedvezményeket kapott a vámszabályok alól. A saját szükségletre használt termékeket teljes vámmentességgel szállíthatták át a határon. Különösen jelentős volt a könnyítés azok számára, akiknek birtokait a határ kettévágta: ők terményeiket, gazdasági eszközeiket és állataikat vámmentesen és bármely ponton átvihették az országhatáron. Ehhez egy ingyenes községi bizonyítványt kellett kérniük, amely az ingatlan és a termelés részletes adatait is tartalmazta. (Bencsik 2002: 38, 1999) Sokan reménykedtek abban, hogy határ legalább átjárható lesz. A román hatóságok viszont egyre több akadályt gördítettek az útlevelek kiadása elé. A magyar-román határ átlépése a kettős birtokosok számára is egyre nehezebbé vált. Ezért a csanálosi és vállaji gazdák rövid időn belül igyekeztek megszüntetni az újfajta határhasználatból származó kellemetlenségeiket. A határ túloldalára eső földterületeiket eladták vagy elcserélték. A határ történetében újabb fordulópontot jelentett az 1940-es második bécsi döntést követő felszámolása. 1944-ben újabb katonai adminisztráció, ezúttal szovjet, hatáskörébe kerül a régió, a határ fokozatosan újra megerősödik, majd az 1947-es párizsi békeszerződéseket követően véglegessé válik. Vállaj és Csanálos lakossága is 1947-et nevezi meg mint a kizáró határ megjelenési dátumát. 1947- 1948-ban kezdték meg a különféle korlátozó intézkedések bevezetését, melyek egy 1949. február 11- én, Bukarestben aláírt egyezményben teljesedtek ki. Az egyezmény a határmenti birtokok kölcsönös kicserélésének és a kettős birtokos forgalom megszűntetésének ütemtervét és határidejét tartalmazta. A határidő 1949. november 1. volt, eddig kellett a gazdáknak befejezni a munkát a területeken. Ezzel a 8 A szatmári sváb telepítés több hullámban zajlott. Az 1712-es első hullámban Nagykároly, Csanálos, Csomaköz és Kaplony (mely 1714-ben már ismét lakatlan a szökések és továbbköltözések miatt) került betelepítésre. Bár 1716-ra Csanálos marad az egyetelen sváb település, a többiekből a telepesek vagy megszöktek vagy Csanálosra költöztek át. (Vonház 1931, Bura 2001) ; Külföldről 22 míg Csanálosról 18 férfit írta össze 1751-ben, az összes többi sváb faluból pedig összesen 21-et. (Vonház 1931: 140) 344
