Ciubotă, Viorel (szerk.): Satu Mare. Studii şi comunicări. Seria istorie-etnografie-artă 25/2. (2008)
B. Etnografie
Történetek a határról többnyire sértetlenül hazakerüljenek. Az ilyen típusú határsértéseknek csanálosi változatai a virtusból elkövetettek. A hétköznapi ellenállás ezen eseményei az átpisiléstöl, a vállaji kocsmalátogatásig és visszaszökésig több formában jelennek meg. (Tamóci Istvánné Ivácska Mária, sz. 1959, Vállaj)- Hát példáid az én unokatestvérem szegénykém a kocsmából ment haza. Hazament, ugye a felesége veszekedett vele, hogy jártál, miért ittál, mér így mér úgy. Aszongya, hogyha itten kiabálsz inkább nem hallgatlak, fogom magam oszt megyek vissza. Szegénykém megindult és elment Románia fele. Nem ide jött visszafele, hanem Csanálos fele ment. És át is ment a sorompónál, és nem vették észre a katonák, csak akkor vették észre, mikor az árokparton ott feküdt, elaludt. És akkor, hát hogy hogy került ide. Nem tudta ő sem megmondani, hát ügyi mikor már kijózanodott, honnan tudta ő már, hogy hogy került oda.-Átkerült egészen a romániai oldalra?- Persze. Már oda, az árokpart oldalára. Ott elfáradt oszt lefeküdt. És amikor megtalálták bevitték az őrsre, és kérdezték, hogy hogy. Hát nem tudta megmondani. Aszonta ha agyonütnek akkor sem tudom megmondani, hogy jöttem ide. Hát nem tudta. Akkor éjszaka ott aludt. Akkor másnap megpróbálták még egyszer kihallgatni, de akkor se tudott többet mondani. Kínálták ennivalóval, nem evett. Nem fogadott el semmit. Másnaposán nem tudott enni semmit, beteg volt ügyi, hát hogy az ivástól is csak beteg lett. Nem ment neki a kaja. S akkor azt mondták neki, hogy miért, a román kaja nem olyan mint a magyar? Most őket lejáratja, szóval nem fogadja el tőlük? De úgy, bántani nem bántották. Nem bántották, áthozták, kocsival elvitték Nyírbátorba, és akkor onnan majd szegénykémet másnap hazaengedték. Egy éjszakán a parton feküdt, egy éjszakát benn volt Csanáloson...- Hol hozták át?- Itt. Itt jöttek át igen. De volt olyan a Sájbli Jancsi, az bele is halt, de mondjuk nem akkor nyomban halt meg, hanem az olyan ütést kaphatott, hogy annak valmi nyoma maradt.- Megverték túloldalon? O miért ment át?- Hát az is be volt rúgva. Hát a Fischer Kovács is át volt, Jani bácsi, azt se verték meg, de ezt.... De én azt nem tudom megérteni, nem is tudtam akkor sem, meg a mai napig sem tudom felfogni, hogyha azért Romániába átmegy valaki és ott megverik a románok, oké. De hogy valaki ide átjön, és átjön a román és itt a polgármesteri hivatalban megveri, hát ahhoz neki azért már nem lett volna joga.- Itt verték meg ?- Itt verték meg bizony. Itt verték meg azt az embert. Áthozták és akkor itt. De úgy megverték, hogy annak nyoma maradt. Hát nem azt mondom, hogy egy-két évre rá, de egy pár év múlva aztán meghalt. Fel volt háborodva az egész falu, hogy hogy lehetett aztat megengedni, hát a rendőrség meg minden.- Ez mikor volt?-Hát...- Nyolcvanas évek, vagy még korábban?- Még inkább korábban volt, korábban. Nem, a hatvanas, még nem is volt tsz. 60-ban alakult a tsz, még a tsz előtt. 56-58 így akörül.- Ezek szerint mind részegek voltak.- Azok, mert így ugye ahogy átjövünk a határnál van egy utca lefele, az a Jókai utca, na az is ott lakott abba az utcába. Az én unokatestvérem megint abba az utcába, na ez akit, mondok, kovácsmester volt, az meg a Béke utcán. Hát ügyi hazafele indultak ők csak nem ott kötöttek ki. (Kacagnak) Nem ott vették be a kanyart ahol kelletett volna. Egyéb így nem nagyon volt. Következtetések A szövegek szerkezetének folyamatossága, folyamszerűsége arra enged következtetni, hogy már sokadik alkalommal mesélték el őket, a másokkal történt dolgok is sajátokká, mindenkié váltak. Mindez egy közös narratív bázist feltételez, mely bizonyos sémákat érvényesít a határtörténetek elmeséléseben, de - véleményem szerint - az emlékezési gyakorlatban is. A történetek sokszínűsége egyrészt a határ és a benne lakók közötti kapcsolat változatos formáinak köszönhető, másrészt pedig, mert a határ és határesemények nem csupán egy kiemelkedő fontosságú, véleménynyilvánításra 335
