Ciubotă, Viorel (szerk.): Satu Mare. Studii şi comunicări. Seria istorie-etnografie-artă 25/2. (2008)
B. Etnografie
Történetek a határról- És kikötötték őket?- Kikötötték őket. Es ott álltak mezítláb, és verték őket.- És látták az itteniek?- Hát persze hogy látták. Olyan nagyon nem is mertünk arra menni. Verték bizony szegény embereket.- És aztán mi történt velük?- Visszalökték, börtönbe zárták őket nem is tudom. Ugye nem is volt szabad akkoriban erről beszélni.- Itteniek nem is próbálkoztak átszökni?- Dehogynem.- És őket is elkapták?- Nem. Vagyis hogy volt akit igen. Egy szegény fiatal fiú is átszökött. Elkapták. Úgy megverték hogy most is az öregotthonban van, bedilizett. Az anyja szintén bedilizett a bánattól. Vótak itt is, akkor szöktek át úgy Németországba, többen kerültek. [-.] Hogy mikor zárták le pontosan ezt a határt, most..., akkor szöktek még erre, arra, tényleg most úgy gondolkozók, meg még szöktettek is. Volt itt ez a Marosi Ilike néni, azt is meglőtték, mert..., nem tudok pontosat mondani. Az is szöktetett át magyarokat Magyarországra.- Hogyhogy szöktetett? Itt voltak nála egy darabig?- Igen, igen, és hogy átvitte őket a határon.- O vitte át őket a határon, vagy megmutatta hogy hol kell átmenni?- Igen, de szóval ott valahol őtet is meglőtték. De hogy hogy volt pontosan, azt már nem tudom.-A néni már meghalt?- Németországba van. Hogy hogy volt pontosan ezt nem tudom. [...]- Hogy mikor húzták le azt a határt én nem tudom, de később még akartak átszökni magyarba és volt hogy az úton lelőtték, ahogy ment.- Csanálosit?- Ez kaplonyi fiú volt, de itt járt Csanáloson. Selymes Imrét, mint lányok, olyan fiatal, jóképű kisgiú volt, oszt úgy megsirattuk. Az is át akart menni magyarba és lelőtték.- Vajon miért akart átmenni?- Nem akart itt megmaradni Romániában, szóval hogy miért én sem tudom. [...]- Meg volt még, mondom, anyám is átszökött a határon, hát ugye mert nem lehett cukrot kapni, s akkor hozott haza cukrot. Úgyhogy még az elején tudtak így átszökdösni. Történetek elszakított családokról Nem pedig elszakított családok történetei. Ugyanis ezek a szövegek nem tekinthetők családi történelemnek, a narratívumok mások élettörténetébe kalauzolnak. A történetek elmondójának mégis fontosak ezek a történetek, a lokális történelem fontos összetevőinek tartja őket. „A haza mindig az idegen(ség) ellentétfogalma” (Bausinger 1991: 4) mondja Bausinger, otthonosságérzést kelt, az a közeg ahol az ember jól érzi magát. A következő történetek valamelyest elcsúsztatják a fentebbi kijelentést a diakrón tengelyen, azaz: a haza egy olyan közeg (volt), ahol az ember jól érezte magát. (Egeli Éva)- Meg hát itt is egy tanító néni is, már vőlegénye volt, akkor az Magyarországon maradt, ő meg itt maradt. Hát úgy megsiratta, de különváltak. Mikor a határt lezárták. Igen, igen. Akkor megint volt egy fiatalasszony, fiatal ház.asok voltak, férje katonatiszt volt, az ott maradt Magyarországon, ő meg itt maradt és úgy élte le az életét.- Itt Csanáloson ?- Itt. De most már meghalt. Akkor megint volt egy házaspár, a férje kinn maradt Magyarországon, és közbe egyszer csak hazaszökött a feleségihez.-Ide? 333
