Ciubotă, Viorel (szerk.): Satu Mare. Studii şi comunicări. Seria istorie-etnografie-artă 25/2. (2008)
B. Etnografie
Szilagyi Levente Még vót egy granicser, egyszer kacagtam, mert vót itt egy Haller nevezetű, és a fia egy rossz permetezővel ment permetezni, oszt átszaladt. Azt mondja: Băiatul tău, aszongya, a fugit. Aszongya, hát én nem foghattam meg, aszongya. O, hát sok minden történt itt a határon. [-.]- Hát ezek a katonák ügyi, messziről látó vót, figyelő, oszt hiába látta, egy perc alatt át vót a szőlőbe. Eltűnt áfák közt, minden. Hát akit észrevették lelőttík.- Volt csanálosi is akit lelőttek?- Vót fiatal abbúl is akit lelőttek.-És idevalósi Csanálosra?- Nem, csak itt lakott, nem csanálosi vót. [;■•] Uh, volt egyszer..., a tanítómesteremnek vót egy ismerőse, oszt hogy hol kell átmenni, én irányítottam, mert a kereszttel szemben az az utca levezetett itt égisz végig, oszt innen már lehetett látni a fát, ami már Vállajon van. Oszt mutattam nekik, hogy hol menjenek, oszt sikerült nekik. (Kacag) Meg vót hogy arra az Agerdőnél, oszt akkor nem itt jöttem haza, hanem arra, mondom az veszélyes volt, ha meglátnak akkor....- Ez mikor volt?- Hát régen volt. Mikor? 48-ba, kilencbe.- Akkor többen szöktek át?- Hát legtöbben harminckilenbe. Mert kaptak itt behívót és akkor átmentek Magyarországra. Ott vótak katonák, magyaroknál vótak katonák. Amikor bejöttek a magyarok azokkal jöttek be. S azok is vótak aztán a háborúba, mindjárt, oszt akkor azokat kinyírták.- És ezek mind csanálosiak voltak?- Csanálosi is vót sok. Nős emberek, családjuk vót. Behívták concentrára, oszt akkor átszöktek magyarba. 39-be már tudták, azután hát ügyi, a bécsi döntés eldöntötte, hogy idecsatolták, akkor hazajöttek. De akkor aztán is hamar beizíltik, a a magyaroknál vótak katonák. Baj vót, frontra kivitték űket, sok halt meg. Zűrzavaros vót itt a helyzet. Nekem olyan szerencsém vót az életben, megúsztam mindig mindent. (Kacag) A fenti történetek mind a második világháború időszakába csoportosulnak. Adler Ferenc koránál fogva azokra az eseményekre emlékszik vissza szívesebben, melyek férfikorának elején játszódtak le, és ezekről is van pontosabb tudása. A nyolcvanas évek szökési és más határátlépési momentumairól van ugyan tudása, ám ezeknek nem jut akkora szerep történeteiben. Ekkor már hetven év fölött volt, s bár továbbra is aktív életet élt, kilépett abból a közegből- Hát ez olyan dolog, hogy az. ű dóga. Kapott itt behívót, de nem ment be, hanem átszökött.- De nagyon sokan szöktek a nyolcvanas években. Akkor már nem csak erről szólt.- Hát, szöktek mert nem látták itt a lehetőségüket. (Rokk Ferenc, sz. 1953, Csanálos)- A nyolcvanas években, a végén kezdtek el nagyon sokan átszökni.- Csanálosról is?- Persze. Akit elkaptak azt nagyon megverték. Volt aki utána már nem próbálkozott, de volt aki többször is. Egy évig csendben maradt, oszt utána csak sikerült neki. De volt akit úgy megvertek, hogy a bolondok..., az öregotthonba került Károlyba. Fiatal volt, nem lett belőle ember. De az ittenieket ritkábban fogták meg, azok tudták hol kell menni. Átmentek, osztón majd akkor jöttek megint, amikor már megvoltak a papírok németbe, akkor már lehetett. (Egeli Éva, sz. 1936, Csanálos)- Itt-itt, nem messze tőlünk, ott szöktek át. Most ahun van a vám. Tudja hogy hol van az az épület? Na ott kaszárnya vót, katonakaszárnya. Az utca szélén oda voltak kötve, hidegbe, mezítláb odatéve és ott verték őket. Arra ha mentünk olyan keservesen néztek ránk, mink is csak keservesen néztünk, nem tudtunk rajtuk segíteni, a szívünk szakadt meg.- És ez mikor volt? Meddig volt meg az kapu meg az a kaszárnya?- Ez Ceauşescu időbe, Ceauşescu idő végén, amikor már kezdtek elszökni. 332
