Ciubotă, Viorel (szerk.): Satu Mare. Studii şi comunicări. Seria istorie-etnografie-artă 25/2. (2008)
A. Istorie
Hámori Péter episcopal Kozma János. Din modul de exprimare şi ortografia textului reiese nivelul scăzut de educaţie al redactorilor, însă acest fapt nu exclude nici o reflectare în document a convingerilor personale, nici o influenţă a ideilor politice ale vremii. Ambiguitatea motivelor cererii este accentuată şi de atitudinea din trecut a locuitorilor din Petea, care - conform răspunsului autorităţii episcopale - au fost, în anul 1918, adepţi înfocaţi ai apartenenţei la statul român. Cereri similare celei din Petea au înaintat şi locuitorii din Voivozi, Tarcea (judeţul Bihor) şi Pişcolt, care au ameninţat chiar şi cu incendierea bisericii.44 Alte localităţi din zona Ierului, cum ar fi Şilindru, Ciocaia şi Valea lui Mihai (judeţul Bihor) nu au mers atât de departe, avertizând în schimb că nu vor permite accesul în biserică al preotului trimis de la Oradea.45 Răspunsul dat cererii din Petea reflectă situaţia dificilă în care era pus consilierul Episcopiei de Hajdudorog, care încearcă pe de o parte să preia retorica naţionalistă - este adevărat, ascunsă în spatele cuvintelor fostului curator -, iar pe de altă parte să se conformeze opiniei oficiale a bisericii („orice preot, român sau maghiar, poate să boteze, să căsătorească, să spovedească şi să cuminece; Hristos nu a făcut diferenţe etnice între preoţi”) - o idee bine argumentată din punct de vedere teologic, dar insuficientă pentru a calma spiritele credincioşilor revoltaţi. Celălalt grup de documente publicate prezintă lupta parohiilor pentru realipirea la Episcopia de Hajdúdorog. Din texte reiese că, aproape în toate cazurile, preotul a stat în fruntea mişcării pentru schimbarea autorităţii episcopale, însă şi comunitatea juca un rol activ. Din interviurile înregistrate în anii 1990 se poate concluziona că una dintre cauzele mişcării de revenire la Episcopia de Hajdúdorog a fost presiunea imprimată de societatea maghiară: pentru că mulţi dintre reprezentanţii comunităţii săteşti asimilau greco-catolicismul cu o „biserică românească”, enoriaşii acestui cult au încercat să armonizeze religia cu naţionalitatea. CTraducere din limba maghiară: Diana légár, Sárándi Tamás) IZVOARE Nagyméltóságú Vallás és Közoktatásügyi Miniszter Úr! Kegyelmes Urunk! Alulírottak annak idején a hajdúdorogi görög katolikus Püspökséghez beosztott szatmárnémetii görög katholikus magyar egyházközségnek vagyunk a hívei és ahhoz a tíz parochiához tartozunk, amelyek a román megszállás idején el lettek választva a hajdúdorogi gkath. Püspökségtől és a megszállás egész ideje alatt a megszálló hatalom által a legmostohább bánásmódban részesültünk. Amiért pedig mostan Nagy méltóságod kegyes színe elé vagyunk bátrak járulni sorainkkal, arra az a körülmény késztet bennünket, hogy bennünket mindannyiunkat Szatmár-Németiben, meg a szatmárnémeti gkath. magyar esperest kerületben, magyar nemzetiségi mivoltunkban és önérzetünkben lekicsinyelnek és megbántanak, továbbá úgy a hatóságok, mint magánosok részéről is magyar voltunkat tagadásba veszik, minek következtében bennünket sem az általunk betöltött állásainkban meghagyni, sem pedig az újonnan jelentkezőket kinevezni, alkalmazni nem hajlandók és mint görög katkolikusok a fizetés tekintetében is rövidséget szenvedünk. - Kevesebbet utalnak ki részünkre, mint más vallású ugyanazon állást betöltő honfitársaink részére. Ilyen körülmények között magyar görög katholikus vallású híveink az egész város területéről, meg az esperesi kerületből is, továbbá a Szatmári részen lévő román görög katholikus parochiához erőitetet magyar nemzetiségű gkath hívek is - mert a román megszállás idején ez az erőltetés is megtörtént és sok olyan egyént reáerőltettek arra, ámbár magyar nemzetiségűek, mégis kényszerítették őket, hogy a szatmári román gkath. parochiának legyenek hívei - ezek ma igen sokan máról holnapra az anyakönyvvezető hivatalok előtt görög katolikus vallásukból átiratkoztak, átmentek 44 Bihar vármegyei panaszok. MOL K-28. 86. cs. 144. tét. 1942-0-17.254. 45 A Nagylétai Görögkatolikus Egyházkerület Esperesi Hivatalának (Turányi Miklós kerületi esperes) levele. HPL 36/1942. 210
