Szőcs, Péter Levente (szerk.): Satu Mare. Studii şi comunicări. Seria arheologie 22/1. (2005)
Almássy Katalin: Szabolcs-Szatmár-Bereg megye szkíta és kelta korának kutatástörténete
Szabolcs— S^atmár- Re reg megye szkíta és kelta korának kutatástörténete A II. világháború után megindul a vaskor szisztematikus kutatása is, bár a megye területen csak igen visszafogottan. Lengyel Irina nevét kell itt megemlíteni, aki Tiszavasvári mellett két szkíta kori tcmetőrészletct (Csárdapart és Dózsa-telcp) is feltárt az 1960-as években9. A leletek a Magyar Nemzeti Múzeumba kerültek és sajnos mind a mai napig közeliedének. A késő vaskorral még rosszabb volt a helyzet, hiszen csak „melléktermékként" kerültek elő kelta temetőrészletek Szabolcs község területén az 1970-es évek elején végzett honfoglalás és Árpád-kori kutatások során10. A Kovács László által feltárt mintegy 20 síros tcmctőrészlct szinten közöletlcn maradt. Feldolgozását Maráz Borbála végzi. A fentiek alapján mindenképpen jelentősek az újabb, modern leletmentések, amelyeket Istvánovits Eszter végzett. Néhány síros szkíta kori temetőrészletet tárt föl Kemccsén és Tiszalökön, Tiszavasvári—Városföldje, Jegyzőtag lelőhelyen pedig egy kelta temetkező hely 20 sírját mentette meg a homokbányászástól. S ez utóbbi azóta már közlésre is került11. A leletanyagot tekintve még egy fontos állomása van a jelenkori kutatásnak: a nagyberuházásokat megelőző ásatások sorozata. 1993-ban kezdtünk dolgozni az M3-as autópálya akkori nyomvonalán és mindjárt egy intenzív szkíta telep nagy részlete is előkerült (Istvánovits Eszter ásatása). A sort a panyolai ásatás folytatta, ahol - többek között - talán egy dák telep részletén dolgoztunk. Sajnos a leletanyag annyira kevés, hogy nem lehet pontosabban meghatározni a lelőhelyet. A legfontosabb változást azonban a 2004—2005. évi — szintén az M3-as autópálya építését megelőző — feltárásokat hozták. Szkíta és kelta temetők és telepek részleteit is feltárhattuk, az egyik lelőhelyen egy kelta fazekaskemencét is találtak. Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy a megye területén előkerült vaskori lelctanyag egyrészt tartalmaz unikális darabokat, másrészt — a modern ásatásoknak köszönhetően - vannak olyan lelőhelyeink, amelyeknek leletei és leletösszefüggései a vaskori népek történetére, életmódjára és kapcsolatrendszerére nyújthatnak adatokat. Nincsenek azonban teljesen feltárt és/vagy hosszú időn keresztül használt temetőink, amelyek alapját képeznek egy pontos kronológiai rendszernek. Egy okkal több, hogy az - amúgy evidens - tudományos lépést megtegyük: kitekintsünk a Felső-Tisza-vidék távolabbi vidékeire, ill. a szomszédos területekre. Két kutató nevét kell megemlítenünk: a Bodrogközben és a hegyvidéki területeken Hcllebrandt Magdolna ásott-mentett meg egy sor temetőrészletet12 13. Még fontosabb azonban a jelen kötettel is köszöntött Németi János munkássága. Nagykároly környékének módszeres bejárása11 mellett két olyan lelőhelyet mentett meg, amelyek döntő módon alakították a vaskori kutatásokat. A Szaniszló/Sanislau-i kora vaskori (Németi 1982) és Piskolt/pişcolti kelta temetőkről14 van szó. A továbbiakban a vizsgált terület anyagára épülő tudományos elképzeléseket tekintem át röviden. Ismét Jósa Andrásig kell visszanyúlnunk, mivel máig érvényes gondolatokat fogalmazott meg a Szabolcs megyére vonatkozó összefoglalásában. Ezt az összefoglalást a múlt század végén indított megye-monográfia sorozat megfelelő kötetében olvashatjuk15. A Szabolcs megyei tudós orvos figyelemre méltó módon viszonylag keveset tévedett, alapvetően a szkíta és kelta korszak lelőhelyei szerepelnek leírásában. Ez annál fontosabb, mert ekkoriban még épp csak eljutottunk a szkíta leletanyag meghatározásához (Hampel, Reinecke). Ezek után nem meglepő, hogy a szkíták és kelták egymáshoz való időrendi viszonyát nem tisztázta. Több esetben figyelt viszont a távolabbi leletösszefüggésekre is és megállapításai között vannak ma is helytállóak (szemes gyöngyök a Hallstatt területtől a Kubán vidékéig). Abban sem járt messze az igazságtól, hogy viszonylag gyér lehetett az időszámításunk utáni első századokban a lakosság16. Az 1940-es években már a kora és késő vaskorra specializálódott kutatók: Bottyán Árpád és Hunyady Ilona összefoglalásaiban olvashatunk a Felső-Tisza-vidékről. Először a kora vaskori időszakra vonatkozó kutatásokat vizsgálom. Bottyán a hasonló edényformák s a jellegzetes szkíta tárgyak kis száma alapján egy zárt tömböt feltételezett a kora vaskorban a Bükk, a Zemplén, a Felső-Tiszavidék és Kárpátalja területén17. A 60-as 9 Lengyel 1960b., 1961., 1963., 1964., 1967., 1973. 111 Kovács 1973., 1974., Fodor-Ncmcth 1972 11 Almássy 1998. 12 Összefoglalóan Hcllebrandt 1999. a korábbi irodalommal 13 Németi 1999. 14 Németi I—TV. 15 Jósa c.n. 378-379. 16 Jósa é.n. 378-383. 17 Bottyán 1955. 10. 101
