Szőcs, Péter Levente (szerk.): Satu Mare. Studii şi comunicări. Seria arheologie 22/1. (2005)
Almássy Katalin: Szabolcs-Szatmár-Bereg megye szkíta és kelta korának kutatástörténete
A-lmássy KaTAIJN evekben Lengyel Irina és Párducz M. már kezdik szétválasztani ezt a nagy egyseget. Lengyel Irina kifejezetten a Kustánfalvi/ Kustanovice kultúrával foglalkozik, és annak helyi vonásait emeli ki. Böhm-Jankovich korábbi megállapításai nyomán©18 a helyi, továbbélő lakosság jelentőségéről és a szkítáknak csak hatásáról beszél19. Párducz M. már határozottan külön választja a Nyírség és a Felső- Tisza-vidék területét Kárpátaljától és itt is a helyi népesség továbbélését hangsúlyozza20. Említeni kell mégj. Chochorowskinak a Kárpát-medencére vonatkozó összefoglaló munkáját is. O területünk nagy részét az észak-magyarországi, hegyvidéki szkíta kori csoporthoz sorolta, de Erdély felé is talált rokon vonásokat21. A már említett Szaniszló/Sanisláu-i temetőnek köszönhetően éppen Németi János finomította tovább a képet: a nagy sírszámú temető (71 sír) rítusa alapján elkülönítette a Szaniszló/Sanislau-i-Nyírség/Nir alcsoportot, ahol a sima gödörbe helyezett urnás temetkezés volt általános. Bóna István ezt az elnevezést átvette, de azt a megye egész területére alkalmazta. Véleménye szerint a keskeny beregi sávot leszámítva egy csoport népesítette be a területet, amelyiket meglehetősen heterogén népesség alkotott.22 Németi János 1999-ben már pontosan megjelöli, hogy az általa alkotott alcsoport lelőhelyei a Nyírség peremvidékénél beljebb nem húzódnak2’. Ha ehhez hozzávesszük a régi, ill. publikálatlan megyei, szkíta kori anyagot, szintén azt tapasztaljuk, hogy a Nyírség Ny-i felén az alföldi szkíta kultúra erőteljes befolyása jelentkezik (vegyes — csontvázas és hamvasztásos - rítusú temetők). Vagyis a temetkezési rítus alapján a megye területén valószínűleg három egység létezett: a beregi részeken az urnáit halmok alá helyező Kustánfalvi/ Kustanovice kultúra v. csoport, a szatmári területen és DK-Nyírségben a Szaniszló/Sanisláu-i-Nyírség/Nir csoport, a Nyírség Ny-i felén pedig a fent említett alföldi befolyást mutató csoport. E csoportok pontos területi határait, érintkezési pontjaikat még nem sikerült részleteiben felvázolni, de a Nyíregyháza-közvágóhídi urnatemető alapján a Szaniszló/Sanislau-i-Nyírség/Nir csoport egészen idáig terjeszkedhetett. A fenti bizonytalanságokat látva a szkíta korszak pontos időrendjének meghatározása szerintem még korai lenne. A kezdetére vonatkozóan nyilvánvalóan a keleti, sztyeppe-vidéki tárgyakat használhatjuk. Hogy ezek keltezése sem egyszerű feladat, azt a Nyírcgyháza-Mandabokor lelőhelyen, egy hulladék gödörben talált faragott csont tőrnyél példája bizonyítja. A csontnyél díszítése ugyanis nyilvánvalóan keleti eredetű, ugyanakkor a kerámiaanyag és a tárgy állapota (nem volt befejezve) alapján Istvánovits Eszter azt feltételezi, hogy egy helyi készítményről van szó, amit nem is lehet ennek következtében már pontosan datálni.24 Összességében a Felső-Tisza-vidék korai vaskorában a helyi, továbbélő lakosság sokkal inkább meghatározó, mint a bevándorló, keleti, sztyeppi eredetű népesség.25 A kelta időszak tudományos feldolgozásának jelentős állomása volt Hunyady Ilona munkája 1942—1944-ben, a Kárpát-medence kelta leleteinek módszeres összegyűjtésével és elemzésével. Hunyady egyrészt alapos anyaggyűjtést végzett az ország múzeumaiban, ill. több, a modern országhatáron túlra került múzeumban és összeállította a Kárpát-medencei kelta tárgyak katalógusát. Másrészt elvégezte ennek az anyagnak a tipológiai elemzését, ill. ennek során egybevetette azt a közeli és távolabbi területek anyagával, majd felvázolta a Kárpát-medence késő vaskori történetét, amelyet a kelta népmozgásokhoz kötött26. Ami a katalógust illeti, az akkor ismert megyei leletek vonatkozásában elég pontos.27 28 Ezt az magyarázza, hogy személyesen is járt itt, hogy anyagot gyűjtsön. A történeti fejezetekben az antik auktorok adatai alapján beszél a Kárpát-medencei eseményekről. Ennek megfelelően csak kevés szót ejt az alföldi részről és különösen keveset a Felső-Tiszavidékről. Az akkori ismereteknek megfelelően jelenti ki, hogy gyakorlatilag az i.c. 111. sz.-tól beszélhetünk az Alföldön kelta megtelepedésről211. Az i.e. 1. sz.-i események kapcsán említi a Kis-Alföldről átköltöző Anartii-t, ill. a NoricumbcM idekerülő Teurisci-t29, majd később az Alföld ?-i peremén élő Cotini-t, Ősi18 Egy újabb példa a korai kutatók igaz és pontos meglátásaira! 19 lengyel 1960a. 61-62. 31 Talán cg)’ kicsit túlzottan is! Bottyán közlései ellenére pl. a lovas sírok teljes hiányáról beszél, ami tévedés. — Párducz 1973. 40., 54. 21 Ezzel viszont a legkorábbi, általa i.c.VI.sz-ra tehető lelethorizonthoz is kötötte az itteni anyagot! — Chochorowski 1985. 153. 22 Bóna 1986. 42^13., majd Bóna 1993. 94. » Németi 1999. 174. 24 Istvánovits 1997. 77—79. 25 Ezért az ennek a népességnek a származási helyére vonatkozó, szerteágazó vitára itt nem térek ki. * Hunyady 1942., 1944., 1957. 27 A különböző gávai együtteseket kell csak külön kiemelni. Ezek leírása ugyanis nem teljes, és a síregyüttesek összeállításába is csúsztak hibák. Valószínűleg I I. 1. nem látta a teljes anyagot (Almássy, doktori kézirat. Katalógus 13.). 28 Hunyady 1944. 3. 29 Hunyady 1944. 11. 102
