Ciubotă, Viorel (szerk.): Satu Mare. Studii şi comunicări 15-16. (1998-1999)
Artă şi etnografie
618 Zoltán Tóth gondolatsorokat is, amelyek a létezés, a társadalmi lét, az erkölcsi világ és kor mélyebb megértésére ösztökélnek. A művész így fogalmaz " A kérdés számomra és a kor számára nem az, hogy a művész melyik eszközhöz nyúl, hanem hogy milyen eredményt ér el: hatott-e a mű, és milyen széles körben, milyen mélységben? Igaz, hogy előhívni az emberi lélekből csak olyan gondolatokat lehet, amelyek alapja benne van az agyunkban. De nem mindegy, a kor betáplálta élményekből és élményelemekből mennyi aktivizálódik, s milyen mértékben válik egyéniségünk részévé...Fel kell ismerni, hogy milyen izgalmas és rögtönző lehetőség azokhoz szólni, akik meghallgatják az embert." Varga szobrászata nem csupán az élethez, a közvetlenséghez, hanem az eszmékhez, a társadalmi világhoz is szorosan kötődik, de soha nem "esszenciákban", hanem valóságos alakot, nemegyszer történelmi személyt megjelenítő munkákban. Nem "eltárgyiasodott" és "elidegenedett" világot és embert mutatja meg, aki e világ örömeivel, a múlt számvetésre bíró emlékeivel, a jelen kínjaival-gondjaival megterhelten vállalja önmagát és a feladatot, amelyet egyrészt a lét, a sors rak rá, s amelyet másrészt az önkéntes vállalás tesz még nehezebbé, s csak így elviselhetővé. S közben állandóan meg kell vívnia harcát: "Ahhoz, hogy valaki jó művet hozzon létre, igaznak kell lennie, s szabadnak, hogy igazat mondhasson; és szabadnak, hogy választhasson, mert csak a különbözőségben veszem észre a dolgokat; a különbözőség ingerküszöbe érzékelteti velem a valóságos közeget." Varga Imre is megvívta a maga harcát. Azt lehetne mondani, hogy életkorát tekintve későn íutott be. De szerinte erre: "nincs szabály, csak tettek vannak." Sok gáncsoskodás érte amíg eljutott a csúcsig. A hatvanas évek valamilyen absztrakt vagy félig absztrakt - félig kubista, és félig absztrakt - félig expresszionista stb. szobrászata bár próbára tették közönségüket, mégis a beidegződöttség erejével hatottak és léteztek. Ezeken mégsem (már!) nem akad fenn senki. Talán azért, mert nem volt amin fennakadni. És akkor jött egy Varga Imre...hogy mindabban rekompenzáljon, amint "via negationis" módszerrel élve, a kor szobrászaidból hiányoltunk. Azok a szobrok nem hordoztak érzelmi-gondolati művészi tartalmat; a szemlélődő megrekedt a külső formánál s legfőképpen a mű nem alakult-nemesült át jellé, művészi tetté. És akkor jött Varga Imre, hogy akár hegesztett, akár mohos kövekből összerakott szoborral (Zeusz) mozgósítson, hatást váltson ki...mert Ő a műben gondolatot és érzelmet "hegeszt" hibamentes egységes egésszé. A modem szobrászatra - fogantatásában és törekvésében - jellemző, hogy a technika, a tér, a stílus problémájára keresi a magyarázatot, a választ. Vargát a valóságos világ érdekli, s művészi lereagálásában benne foglaltatik mindaz a plasztikai eredmény és vívmány, amelyet a szobrászat múlt század végi és a XX. századi vajúdása létrehozott. Stílustörténeti megközelítésben a klasszicizáló magyar realizmus jegyében indul (50-es évek); első munkái a Mikus Sándor és Pátzay Pál nevével fémjelzett áramlatba kapcsolják. A már említett Zeusz szobra éppen azért váltott ki vehemens vitát, mert a Prométeusz-hoz hasonlóan merészen újat jelentett...és berobbantotta a szerzőjét a modem alkotói köztudatba.2 Varga Imre művészetének eszköztárára, nyelvezetére amolyan pop artos konvenciómentesség jellemző, hogy divatos szóval éljek. Ez a dogmává merevedett hagyományoldás korántsem jelent valamiféle frontáttörést. Csakhogy művészünk amellett, hogy fogékonyan alkalmazta az új technikai lehetőségeket, egyéni szuverenitással tudott velük bánni...mégpedig oly módon, hogy az eljárásbeli újdonságokat konkrét politikai 2 Prométheusz. 1965. Hegesztett krómacél. 420 cm. Antwerpen, Middelheim Parkenmuzeum
