Ciubotă, Viorel (szerk.): Satu Mare. Studii şi comunicări 15-16. (1998-1999)
Istorie
A nemzeti tanácsok jogi és politikai helyzetéről 1918 november - 1919 február Ormos Mária A Magyar Nemzeti Tanácsról és országos hálózatáról Schönwald Pál írta a legátfogóbb munkát mintegy 30 évvel ezelőtt. Munkáját azonban Hajdú Tibor kivételével általában nem hivatkozzák meg, a kézikönyvek irodalmi ajánlásaiban nem szerepel, vagyis e jogász szerző feldolgozása a történelem oktatásban és a történelmi szemlélet alakulásában nem, vagy alig hasznosul. így azután a Népköztársaság e fontos szervét nagyjábólegészéből ellepi a feledés. Ez önmagában véve mégsem indokolná, hogy a kérdést — pontosabban szólva annak egy részét — előadás tárgyává tegyük. Az igazi indok a következő: Schönwald a vidéki NT-ok leveleiből, beadványaiból, javaslataiból, panaszaiból stb. összeálló — egyébként teljesen heterogén és nehezen rendszerezhető — iratanyagot egy folyamatos történet részeként építette be mondandójába, az itt található dokumentumokat jórészt illusztrációként használva fel. Az anyag azonban minden spontaneitása ellenére, vagy talán éppen ezért, ennél jóval többet nyújt. Elemzése alapján ugyan nem lehet biztos következtetésekre jutni még csak arra nézve sem, hogy vajon országszerte egyáltalán hány NT alakult, és még kevésbé arra, hogy közülük mennyi volt autonóm jellegű és mennyi csupán a helyi közigazgatás átkeresztelt köntöse, vagy hogy az autonóm tanácsok társadalmi összetétele miként alakult. Ezzel szemben az MNT Irodájába áramló, valósággal áradó írásokból, amelyeknek megszerkesztésére senki nem adott ki utasítást, sőt azok elküldését többnyire nem is kérte, következtetni lehet az ország gazdasági, pénzügyi, közlekedési, kereskedelmi, közélelmezési állapotára, az életfeltételek minőségére, a leszerelt vagy inkább szélnek eresztett katonák reménytelen helyzetére, széles csoportok, rétegek hangulatára, annak változásaira, a viták mibenlétére, az úgynevezett „fosztogatások“ természetére és a megtorlások hátterére. Mivel Schönwaldnak más szempontjai voltak, érthető, ha a szóban lévő anyagot e szempontok szerint nem elemezte. Ugyanakkor vélhetően nagyon is kívánatos, hogy ez egyszer megtörténjék. A másik indoka annak, hogy feltúrjuk a Magyar Nemzeti Tanács, az MNT dossziéit, abban áll, hogy bizonyos kérdéseket eddig sem ő, sem más nem fogalmazott meg, illetve hogy kínálkozó kérdésekre olyan kvázi válaszokat sugallt, amelyek valójában nem, vagy nem teljesen fedik a valóságot. Csak néhány kérdésre utalok a lehetségesek közül. Ilyen: miért működött országgyűlésként, vagy pontosabban szólva: ideiglenes alkotmányozó nemzetgyűlésként az MNT, ha valójában nem volt ilyen funkciója, illetve, ha szántak neki, akkor ki és miért tette lehetetlenné, hogy e feladatkörben valóban kifejtsen tevékenységet? Miért hozták létre a NT-ok országos hálózatát, ha működését eleve lehetetlenné tették? Mire szolgált egyáltalán, milyen koncepcióban ágyazódott tiszavirág jellegű létük, és miért számolták fel még jóval azelőtt, hogy bármi mással helyettesíteni lehetett volna őket? Továbbá: milyen politikai és társadalmi üzenetet hordoztak e szervezetek? Milyen jellegűek voltak a maguk konkrét valóságában „a novemberi tömegmegmozdulások“, milyen csoportok vettek SATU MARE. STUDII ŞI COMUNICĂRI, XV-XVI, 1998-1999.
