Ciubotă, Viorel (szerk.): Satu Mare. Studii şi comunicări 14. (1997)
Istorie
Kivándorlás Szatmár vármegyéből az 1880-as évektől az első világháborúig Balogh Géza Szatmár vármegye gazdaságának tőkés irányú fejlődése az 1848-as forradalmat követő évtizedekben eredményezte , azt a tömeges népmozgást amelynek egyik megnyilvánulása a kivándorlás. Nem egy helyi jelenségről van szó, hisz az egész korabeli magyar társadalmat érintette, s a század első felében a nyugat európai régiókban volt velejárója a tőkés gazdaság kibontakozásának. A XIX. század végén Olaszország, Ausztria- Magyarország, Oroszország népessége szolgáltatta a kivándorló tömegeket, mivel e térségben a felbomló feudalizmus keretében felszabaduló munkaerőt a még kezdeti szakaszában levő tőkés gazdálkodás nem tudja lekötni. Erdélyben a XIX. század utolsó évtizedeiben válik tömegessé, hogy tetőfokát a XX. század első évtizedeiben érje el, amikor 339.774 személy hagyja el szülőföldjét1. A kérdés jelentőségét, összetettségét felismerve a történelemkutatás 1925-től kezdi következetesen tanulmányozni, amikor még a kutatók többsége még úgy ítéli meg mint egyfajta menekülést az Óvilágból Amerikába, a korlátlan lehetőségek országába2 3. Az 1960- as években tudományos programok jelennek meg, majd sor kerül a kérdés megvitatására, az 1974-es wupertali találkozón, és az 1975-ös San Franciscó-i kongresszuson is. A kivándorlás erdélyi vonatkozásait Egyed Ákos professzor megjelent tanulmányai mutatják be’, de kevésbé érintve Szatmár vármegye sajátosságait. Tanulmányomban a kérdés helyi összetevőit igyekszem feltárni, felhasználva mindenekelőtt a korabeli sajtóban megjelent utalásokat, a Debreceni Kereskedelmi és Ipari Kamara Jelentését, levéltári és statisztikai adatokat, stb. Megvizsgálva Szatmár vármegye gazdaságának helyzetét az elmúlt századfordulón, kitűnik, hogy alapját, lakosainak fő megélhetési forrását, a mezőgazdaság jelentette. Az 1895-ös mezőgazdasági összeírás adatai szerint a tulajdon és birtokviszonyok meghatározója a nagybirtokrendszer. Annak ellenére, hogy a 100 holdon felüli gazdaságok az összbirtok 1,45 %-át teszik ki, a földalap mintegy 52,83 %-át birtokolják4. A vármegye területén találunk 85 olyan 1000 holdon felüli gazdaságot amelyek birtokolyák a földalap mintegy 31,27 %-át. Ugyanekkor a parasztság körében jellemző a törpebirtok, melynek felaprózódása a tanulmányozott időben fokozódik. Az egy holdon aluli gazdaságok száma 11.862, az 1 - 5 hold közötfieké 12.455, s az 5 -10 hold közöttieké pedig 7781. E nagyszámú szegényparaszti gazdaságok együtt a földalap csupán 11,01 %-át birtokolják. A földalapnak a fent ismertetett igazságtalan elosztása következtében igen magas azon földművelőknek a száma akik kevés földdel rendelkeznek, vagy egyáltalán nincsföldtulajdonuk. Az 1900-as népszámlálás adatai szerint a mezőgazdasággal foglalkozó 1 Magyar Statisztikai Közlemények. 67. 5. old. 2 Puskás Juliánná. Kivándorló magyarok az Egyesült Államokban 1880-1940. Akadémiai Kiadó, Budapest. 1982. 21. old. 3 Lásd Egyed Ákos a kérdéssel foglalkozó tanulmányai közül: A parasztság Erdélyben a századfordulón. Korunk. 1968. 5 sz. 747-748. old. Problema emigrării ßränimii din Transilvania la începutul secolului al XX-lea în Acta Musei Napocensis VII (1970) 365-378. old. 4 A megye mezőgazdasági adataival kapcsolatban vö. az 1895-ös mezőgazdasági összeírás adadtait Szatmár vármegyére vonatkozóan.
