Ciubotă, Viorel (szerk.): Satu Mare. Studii şi comunicări 13. (1996)
Cultură şi civilizaţie
284 nyilvánossági jogot5. A líceum 1852-ig, az új közoktatási rendszer (az Organisations Entwurf) bevezetéséig működött, amikor az országban akkor működő másik öt hasonló, csak bölcseleti osztályokkal rendelkező líceumával együtt, azokhoz hasonlóan, egyesülve az adott városban működő hatosztályos gimnáziummal (Szatmárnémeti esetében a Római Katolikus Gimnáziummal), nyolcosztályos, ún. főgimnáziummá alakult át. Az Organisations Entwurf elrendelte ugyanis, hogy a gimnáziumokat egyégesíteni kell. Csak nyolcosztályos, ún. főgimnázium, vagy négyosztályos, ún. algimnázium működését engedélyezték. A főgimnáziumnak tizenkét, az algimnáziumnak hat, tanári jogosítvánnyal, bizonyítvánnyal rendelkező tanára kellett hogy legyen. A gimnáziumokat arra is kötelezték, hogy az egységes állami tanterv szerint, egységes tankönyvekből tanítsanak. Szatmárnémetiben adottak voltak a nyolcosztályú gimnázium megteremtésének feltételei, s a városnak szüksége is volt rá. A hatosztályos gimnázium és a kétosztályos líceum összeolvasztásának módozatait a két intézet tanári kara közös értekezleten kidolgozta, s miután ezt a felettes hatóságok 1851. október 24-én jóváhagyták, a következő tanévtől, 1852 őszétől a két külön intézmény helyett immár a nyolcosztályos főgimnázium kezdte meg a működését. Az iskola vezetése A líceumban tanító tanárok legalább akadémiai (főiskolai) filozófiai végzettségűek voltak, többen jogi, a papok teológiai végzettséggel is rendelkeztek. Számos tanárnak tudományos címe - a filozófia doktora - is volt. A líceum igazgatója minden öszefoglaló jelentést készített a tanárokról, s ebben a tanár személyi adatainak felsorolása után beszámolt az illető egészégügyi állapotáról, szakmai végzettségéről, tudományos fokozatáról, nyelvismeretéről, közölte, hány éve tanít a líceumban, illetőleg, hogy mennyi a tanításban eltöltött összes éveinek a száma. Külön rovatban beszámolt a fizetésükről, illetőleg egyéb javadalmazásukról, végül megjegyzéseket fűzött évi munkájukhoz7. A líceum tanárainak kiválasztásában minden bizonnyal (egyik) fontos kritérium volt a nyelvtudásuk, ugyanis a tanárok mindegyike - a latin kívül három nyelvet kivétel nélkül jól beszélt, többen négyet is. A három nylev: magyar, német, szláv, egy tanár esetében a harmadik nyelv az örmény. Negyedik nyelvként egy-egy tanár a francia vagy a román nyelvet ismerte5. A líceum tanárai általában két-két, néha három tantárgyra szakosodtak, mégpedig a legkülönfélébb párosításban: filozófia és történelem, matematika és hidrotechnika és polgári építkezés, fizika és mezőgazdaságtan és magyar irodalom, stb. A tantárgyak elosztásából arra következtethetünk, hogy az egyes líceumi tanároknak megvolt a maguk (fő) alaptantárgya, de valamelyik tanár nyugdíjazása, új tanár érkezése nyomán a tantárgyak valamelyes újraelosztása, egyik-másik tanár szakváltoztatása következett be, illetőleg vált szükségessé. A püspöki magánlíceum tanárainak fizetése, anyagi javadalmazása (magától értetődően) a püspökség feladata volt, a püspökség jövedelméből történt. A líceum működési szabályzata A líceum vezetősége az iskola belső életének megszervezésében, a fegyelem megtartásában diák-tisztségviselőkre támaszkodott. Mindegyik évfolyamnak megvolt a maga kurátora, gondnoka, aki az anyagiakért felelt. Minthogy az egyes évfolyamokon több tanár is tanított, valószínűnek tartjuk, hogy az évfolyamok felelősei végső soron a líceum szeniorénak, főgondnokának tartoztak számadással. A szenior tisztsége a líceumba is megvolt, ezt a tisztséget a líceum valamelyik tanára töltötte be. A levéltári anyag hiányainak tulajdoníthatjuk, hogy egyetlen biztos adatunk van: 1831-ben Zenovits János volt a bölcsészek szeniora9
