Ciubotă, Viorel (szerk.): Satu Mare. Studii şi comunicări 13. (1996)
Cultură şi civilizaţie
285 Az egyes tantárgyak anyagának elmélyítésére a líceumban (is) ún. académiát, diákköri szakcsoportot szerveztek. Ezeknek a tanítási órákon kívüli önképző köröknek - mai megnevezéssel szakköröknek - működését választott diákvezetők szervezték, irányították10. A püspöki líceum osztályait számára Fischer Isván püspök az egykori jezsuita iskola épületében helyezte el11, 1824-ben a szemináriumi rész bővítése miatt a líceum által használt helységeket lebontották, s ekkor a líceum átköltözött a katolikus gimnázium Kő utcai12 épületének emeletére12, az 1836-os földrengés után egy évig az épülő új püspöki palota két termében működött14. A líceumi tanulók többsége a városban lakott (családoknál) néhányan helyet kaptak a gimnázium számára létesített püspöki konviktusban16, a papjelöltek pedig a szeminárium épületében laktak. A líceumi tanulók számára is létezett ösztöndíj. Az okiratokból következtethetően többféle ösztöndíj is volt. Az ún. ‘rendes ösztöndíj'-nak két fokozata bizonyosan volt, tudjuk ezt egy 1825-ből való okiratból, amely közli, hogy Köszeghy Mihály - édesanyja özvegy - II. osztályú ösztöndíjat kapott. A levéltári anyag hiányának betudhatóan nem állapíthatjuk meg, hogy tanévenkét hány tanuló részesülhetett ösztöndíjban, anyagi támogatásban. Biztosan azt tudjuk, hogy 1849/1850-ben három elsőéves és négy másodéves bölcsész kapott ösztöndíjat16. Tantervek, tananyag, oktatásmódszertan A tanév a líceumban két félévre tagozódott. Az első félév október 1-jén kezdődött és március végéig tartott, a második félév április elején - elsején, másodikén - kezdődött és augusztus végéig tartott. A félévet lezáró vizsgákat két hetes vizsgaidőszakban tartották, az egyes vizsgák között áltálában két-három, ritkábban négy nap volt17. Minden vizsga után jegyzőkönyvben rögzítették a líceumi évolyam tanulóinak minősítését. A jegyzőkönyvek tanúsága szerint a sikeresen vizsgázókat négy csoportba sorolták: kitűnő, első osztályú (= jeles), másod osztályú (=jó), harmad osztályú (=eléséges) tanulók. Azt a tanuló, aki valamelyik vizsgán nem ért el elégséges minősítést, megbukott. A tanulók minden tantárgyból az egyes csoportokon belül is rangsorolták, s nevüket a vizsga jegyzőkönyvébe ennek megfelelő sorrendben vezették be. Megállapították tehát azt, hogy a jelesek közül ki az első, második, harmadik stb., ugyanígy a többi osztályozási csoportban is. Az egyes tantárgyakból készült minősítéseket összesítették, majd az összesítés alapján megállapították az évfolyam tanulóinak tanulmányi sorrendjét. A meglévő dokumentumanyag alapján pontosan ismerjük a szatmári püspöki líceumban tanított tantárgyakat, ennek alapján tudjuk, hogy a líceum két bölcsészeti évfolyamán ugyanazokat a tantárgyakat (s nyilvánvalóan ugyanazt a tananyagot) tanították, mint Magyarország többi hasonló líceumában. Az első éves filozófusok a szatmári líceumban az első félévben a hittanon kívül öt tantárgyat tanultak: logikát, matematikát, történelmet, magyar nyelvet és magyar irodalmat. A logika tantárgyának megnevezésében (a későbbi tanévekben) többször is tapasztalható elnevezés változás minden bizonnyal a tanított tantárgy tananyagának tartalmi pontosítását célozta, persze jelenthetett tananyagváltozást is. Az 1805. évi tájékoztató szerint a logika az első félévben: logika és filozófiatörténet, a második félévben: erkölcsfilozófia (és metafizika ?). 1809-ben a tantárgy megnevezése mindkét félévben: logika. 1812/1813-ban az első félévben: elméleti logika, a másodikban: alkalmazott (gyakorlati) logika. Az 1814/1815-ös tanév második félévben: ontológia16 és logika, 1829- ben az első félévben logika és empirikus pszichológia, a másodikban: elméleti metafizika, 1838/1839-ben viszont filozófiatörténet és empirikus pszichológia, illetőleg analitikus logika. A matematika neve az 1805-1806-os tanévben matematika és gyakorlati mértan, 1809-ben tiszta (valószínűleg ‘elméleti’) matematika, 1812-1813-ban algebra, a második
