Ciubotă, Viorel (szerk.): Satu Mare. Studii şi comunicări 13. (1996)
Cultură şi civilizaţie
271 (1781), Szatmáron is megjelennek jezsuita lelkipásztorok, 1583-ból ismeretes P. Antonius Possevinus (nevét onnét ismerjük, hogy közvetítő volt Rudolf király és Báthory István fejedelem között). A XVII. század első évtizedeiből Marietti Antal (olasz jezsuita) atya neve is ismeretes, aki 1601-1605 között (többnyire a szatmári várban tartózkodva) vezette a szatmári római katolikus hívek lelki ügyeit. A korabeli források említik, hogy 1610-ben egy jezsuita atya (nevét nem tudjuk) Dóczy András szatmári várkapitány házában tartózkodott, onnét gondozta a városban élő katolikus lelkeket. 1617-ben Várady István jezsuita atya pásztorait Szatmáron, de mindössze néhány hétig, mert súyosan megbetegedett és meghalt5. (A történelmi források megemlítik, hogy tisztelettel kísérték a temetőbe a kálvinisták is). A közeli Nagykároly híveinek gondozására is jezsuita szerzetesek vállalkoztak, Várad eleste után azonban Szatmárra, a vár területére költöztek, ezt biztosabb helynek vélték. 1622-ben azonban Bethlen Gábor fejedelem a várbeli templomot és plébániát átadta a protestánsoknak, így ott működésüket tovább nem folytathatták6. 1630-ban viszont II. Ferdinánd telket ajándékoz a jezsuitáknak a vár területén, s ezen építették fel később lakásukat (az ún. régi rendházat, „antiqua residentia“), s 1636-ban visszaállították a várbeli plébániát. Pázmány Péter 1636. szeptember 14-én írta alá az adománylevelet7, amellyel Szatmáron a kollégium felállításának az alapját megvetette. (Évi 2000 Ft-t — akkor nagy pénz — adományozott e célra. Ajezsuiták megtelepedése után főurak is adományoztak: III. Ferdinánd6 a Zemplén vármegyei Kisfalud községet, Károlyi gróf a várbeli templomot és Berencze községet, I. Lipót 23 telket ajándékoz). A kollégium (a rend felfogásában) olyan rendház (és iskola), amelyben legalább 20 rendtag működik, és amely felsőbb tanintézettel (teljes gimnáziummal) (is) rendelkezik. Szatmáron 1639 őszén indul meg a jezsuita iskola, P. Kerzi (Kerczy) László házfőnöksége idején9, de csak kisgimnázium, tehát négyosztályos grammatikai iskola volt. Az ilyen „kisgimnázium“ alsó osztályaiban a tanulók a latin nyelvet sajátították el (egyre magasabb fokon). A környék nemessége küldte ide a gyermekeit (számosat, de a város protestáns polgárai is10!). Ajezsuiták az iskoláikba járók részére, tanulmányaik idejére elhelyezést, eltartást és felügyeletet biztosítottak a gimnázium mellett létesített kollégiumban (bentlakásban)11. Minthogy a jezsuita gimnáziumok minden rendtartományban azonos tanrend szerint működtek, azonos tankönyvekből tanítottak (így tanulóik bármelyikben azonnal folytathatták tanulmányaikat), tudjuk (helyben megőrzött okiratanyag hiányában is), hogy mit tanítottak a szatmári kisgimnáziumban. A szatmári gimnáziumban is bizonyosan ragaszkodtak a Ratio Studiorum-ban12 leírt iskolamodellhez, azaz a mai felfogásban értendő osztályokkal — azonos felkészültségű, többé-kevésbé azonos korú növendék egy esztendeig tartó tanulmánya — dolgoztak, s minden osztályt külön tanár tanított. A szatmári jezsuitákhoz földrajzilag legközelebb a sárospataki rendház volt, s a történeti adatokból úgy tűnik, hogy bizonyos gazdasági-igazgatási kérdésekben (legalábbis időszakosan) ennek alárendeltje volt. (Ismeretes ugyanis, hogy a XVIII. sz. 30-as - 60-as éveiben a szatmári rendház gondnoka a sárospataki rendház egy-egy tagja volt)12. Szatmáron — plébániai iskola hiányában — a jezsuitáknak meg kellett szervezniük az olvasást-írást tanulók (minimisták) és a latin nyelvtant, névszóragozást tanulók (declinisták) osztályát, a gimnáziumra előkészítő elemi osztályokat. Ez az elemi iskola két éves volt, s minthogy az egységes jezsuita iskolahálózat része volt, a rend szabályzata értelmében tananyaga, tanterve, oktatási módszerei nem térhettek el a központilag
