Ciubotă, Viorel (szerk.): Satu Mare. Studii şi comunicări 11-12. (1994-1995)
Cultură şi civilizaţie
11 Az értelmiségképzés műhelye a XIX. századi Szatmáron 327 heti 12 órában tanította román nyelvre és román irodalomra a gimnázium alsó- illetőleg felső tagozatának tanulóit. 8.1. A Helytartótanács a különböző nemzetiségű tanulók anyanyelvű középiskolai oktatásának biztosítása végett 1861-ben elrendelte, hogy a szatmári gimnázium magyar és román, az ungvári pedig rutén anyanyelvű legyen. A magyar uralkodó osztályok ismert — ezért itt fölöslegesen nem részletezendő — politikai magatartósa folytán Szatmáron nem valósult meg a két tanítási nyelvű iskola. A román nyelvű oktatás bevezetését ellenzőknek az volt a fő érve, hogy nagyon kevés, mindössze 45 a román anyanyelvű tanuló. 8.2. Petru Bran helyesen látta, hogy nem a jelen adott körülményeit és számadatait kell figyelembe venni, hanem a jövő távlatait, ugyanis ha a jelenben — mint mondta — nincs is elégséges számú román anyanyelvű tanuló, a jövőben bizonyosan lesz, ha a román nyelvet tannyelvként fogják használni. A Helytartótanács mégis módosította a fentemlített határozatát, s az 1862-ben kiadott újabb rendeletében azt írta elő, hogy ha valamely gimnáziumban a tanítási nyelven (Szatmár esetében: magyarul) elégségesen nem beszélő (tudó) tanulók vannak, ha csak egy-kettő is osztályonként, akkor a tananyagot ezeknek az anyanyelvén (esetünkben: románul) is meg kell magyarázni, s ezeknek a feleltetése is anyanyelvükön (itt: románul) történjék. Ez az intézkedés sem volt sikeres. A továbbra is megmaradó állapot: a román nyelv és irodalom tanulása és a hittan románul történő oktatása. 8.3. A rutén származású tanulók anyanyelven történő oktatását Szatmáron nem szorgalmazták. II. 1. A XIX. század második felében a szatmári gimnázium tanárai módszertani, szaktudományos és publicisztikai tevékenységük révén valóságos szellemi műhelyt létesítettek. A munkaközösség törekvéseiből a XX. század felé előremutató elemeket emeljük ki. 1.1. Oktatásmódszertani kezdeményezéseik közül figyelemre méltó a havi módszertani értekezletek beindítása20. A nyelvtanárok kezdeményezték, hamarosan a reál tárgyokat tanító tanárok is bevezettek. A havi módszertani értekezleteken a rokon tárgyakat tanító tanárok megbeszélték az adott időszak -— hónap — szaktantárgyi kérdéseit, megvitattak egy-egy terjedelmesebb módszertani értekezést. Ilyenkor beszélték meg kölcsönös óralátogatásaik tanulságait, tapasztalatait is. 1.2. Említésre méltóak az egyik tantestületi gyűlésen megfogalmazott igények, javaslatok: minden iskola számára kötelező egységes tantervet kérnek, legalább tíz évig állandó jó tankönyveket, megfelelő módszertani irányítás-útmutatás biztosítósát a tanárok számára. 1.3. A tudományok fejlődése már a XIX. században felvetette a tanulói és a tanári túlterhelés kérdését. A Helytartótanács a heti órák számának csökkentését rendelte el, a tanárok pedig úgy igyekeztek a megfelelő magatartást kialakítani, hogy óvakodtak a tananyag megállapított mennyiségének-körének meghaladásától. Ugyanakkor oktató munkájukban napi kérdéssé vált a tantárgyak összhangjának a megteremtése. 2(1 A módszertani értekezleteket 12 évvel később vezették be a tanárok módszertani munkájába.
