Ciubotă, Viorel (szerk.): Satu Mare. Studii şi comunicări 11-12. (1994-1995)
Cultură şi civilizaţie
320 Bura László 4 vet feljegyző iskolázottságára, műveltségére jellemző, adataink tanúsága szerint ennek függvénye. Pontosan megállapítható, melyik nevet írta latinos, németes, magyaros műveltségű scriptor, hallás vagy bemondás után. De az is megállapítható, hogy a név nyelvi eredete nem azonos viselője anyanyelvével és nemzetiségével. Elégséges talán néhány példával szemléltetnünk: Az -ics/-vics szláv névformánssal képzett nevek viselői közül ruténnek vallja magát Duliskovits, Koflánovits, Lyáchovits, Mihálkovits, Mitrovits, Popovits; Iszájovics, Kosztevics, Kotzákovics, magyarnak: Fundanits, Jatzkovits, Illyasevits, Hatalovits, Zsidovits; Bukovics, Rudics stb. Az -ik névformánssal képzett nevet viselő Jendrasik illírnek, Bobik magyarnak vallja magát. Az -ári (egyaránt lehet román és szláv) névformánssal képzett nevet viselő Argelán, Buttyán, Laurán, Marián, Sorbán románnak valija magát, Stéfán ruténnek, Drágán, Krizsán, Popdán, Prodán magyarnak. Az -er német névformánssal képzett nevet viselők között is találunk magukat németnek vallókat (Leitner, Rezler) és másokat, akik magyarnak vallják magukat (Forstenheizler, Prugberger, Tishler). Magyar névformánssal képzett neveket is viselnek más anyanyelvűek: ruténnek vallja magát Asztalóczy, Fogarasy, Gadáczy, románnak Buday7, Madarászi, Mihályi. Számos esetben magyar köznyelvi szót családnévként visel román (Béres, Fábián, Kardos, Kelemen, Sándor, Talpas) vagy rutén (Kovács, Seregély, Simon, Zsiga) anyanyelvű, nemzetiségű tanuló. A fentiekből eredően nagyon valószínűnek kell tartanunk, hogy a ,,Hungarus“-nak bejegyzett idegen nyelvi eredetű családnevet viselő tanulók egy része tulajdonképpen nem volt magyar anyanyelvű, voltak közöttük rutén, szlovák, román anyanyelvűek és nemzetiségűek is, egy részük bizonyosan két- vagy többnyelvű volt. (Erre a jelenségre utalnak a XIX. század második felében megjelent főgimnáziumi évkönyvek nyelvismeretre vonatkozó bejegyzései is: magyarul, németül, románul; ruténül, románul, magyarul stb. beszélő tanulókat tartanak nyilván.) A nemzetiségi, népi hovatartozás kérdésében nem igazít el a líceum tanulóinak vallási hovatartozása sem. Bizonyosan csak 1357 tanuló vallási hovatartozását ismerjük: 713 római katolikus, 582 görög katolikus, (50 református. A görög katolikus tanulók között — főképp a XIX. század első negyedében — igen sok — 293 tanuló (16,6%) — az egyesült görög egyház papjainak, kántorainak a gyermeke. Ezek tanulási lehetőségeit növelte és indokolta, hogy az unióra lépett papokat felszabadították a földesúri terhek alól, sokan közülük nemességet kaptak. A rutén papságra jellemző a XVIII, század végétől, hogy latin iskolákban (is) tanul, elszakad népétől, fokozatosan elhagyja anyanyelvét is. Főként ezért van a görög katolikusok és papjaik közt annyi magyar anyanyelvű.8 Tény tehát, hogy a líceum bölcsészeti osztályaiban együtt tanultak az évszázados fejlődés eredményeként egymás mellett vagy együtt élő különböző nemzetiségű, anyanyelvű és vallású családok ifjai. Közülük 7 loan Pătruţ román nyelvész a hasonló családneveket -ai végződéssel képzett román szószármazékoknak tekinti. (Vö.: Nume de persoane şi nume de locuri româneşti. Editura Ştiinţifică şi Enciclopedică, Bucureşti, 1984, p, 91—99). 8 Vö. Arató, i.m. 124.