Szatmári Közlöny, 1911 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1911-03-25 / 9. szám
II. évfolyam. Szatmár, 1911. március 25. Szombat. 9-ik szám. szítmim ozliit TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Előfizetési ár: Egész évre 6 K. Félévre 3 K. Negyedévre 1.50 K, Egyes szám ára 10 fillér. Hirdetések jutányos árban vétetnek föl. — Apróhirdetéseknél minden szó 3 fillér. — Nyilt-tér sora 20 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : CSOMAY GYŐZŐ. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szatmár, Hám János-utca 6. szám. Mindennemű közlemények és dijak e címre küldendők. A szatmári Kolcsoy-kör. A Kölcsey-kör régóta nem adott életjelt magáról. Egész őszön és télen át semmiféle tevékenységet nem fejtett ki, elfelejtette kulturális hivatásának teljesítését. Megjelent ugyan a lapokban március elején egy kis közlemény, hogy a Kölcsey-kör az idén is méltóan akarja megünnepelni március 15-ikét. Még az ünnepély egyes pontjait is közölték. De elmaradt ez az ünnepség is. Pedig a Kölcsey-kör március tizenötödiki ünnepélye szinte hagyományos volt. Hosszú évek óta mindig megtartották. Egyik legszebb, legkomolyabb s legmagaszto- sabb eseménye volt a szabadság napján városunkban lezajlott ünneplésnek. Ha a Kölcsey-kör máskor az év minden részében nem is fejtette ki teljes mértékben szokásos tevékenységét, de a márciusi ünnepélyt megtartotta a színházban. Az idén még ebből sem lett semmi. Nem akarunk szemrehányást tenni senkinek. Érzi bizonyára minden hivatott tényező e mulasztás jelentőségét. Hanem kötelességünknek tartjuk határozottan felszólalni a Kölcsey-körnek, TAHC A. Csalódások és akadályok. Irta : Dr. Jozef Zavadzki. Lengyelből fordította : Csáky Gusztáv. (Folyt, és vége.) Aki a biológiai törvényeket a maguk egészében akarná átvinni az ember körülményeire, logikai hibát követne el, ameny- nyiben az ismert tényeken kívül nem venné számításba sok ismeretlen és nehezen meghatározható tényét az emberi elmének, amely sok dolgot megváltoztat, másokat kiegészít, egyszerűen összeállított formákba vezeti tehát bele, melyek már csak szakszerűen Ítélhetők meg. Ezen figyelmeztetés dacára azonban számos, a nagy mindenség életének megfigyeléséből vett igazság ráillik az ember körülményeire is. Tudvalevő dolog például, hogy a legnagyobb testi és lelki erővel megáldott ember is tespedni kezd a tétlenségben, fizikai ereje eltűnik, lelki ereje eltompul. Ha egy lovat hosszabb idő tartamra mozdulatlanságra kényszeritünk és az idő letelte után megvizsgáljuk, látjuk, hogy erejét meggyöngitettük, képességeit majdnem teljesen tönkretettük; ha bezárunk egy intelligens embert, megfosztva őt a mint városunk egyik fontos kulturális intézményének — immár kétséges — fönnmaradása és fönntartása érdekében. Tesszük ezt azért is, mert a Kölcsey- kör szép múltjánál fogva méltó arra, hogy továbbra is hivatást teljesítsen; mert érezzük, hogy milyen nagy szüksége van társadalmunknak a nemes eszméket istápoló, fejlesztő és terjesztő intézményre. A mai, forrásban levő modern életben föltétlenül kívánatos, hogy egy ilyen fejlődő város társadalmi életére jótékonyan irányitó befolyást gyakoroljon egy olyan testület, amely komoly, művelt, irodalmi, szociológiái és tudományos képzettséggel biró férfiakat egyesit magában. A társadalom szomjas lélekkel tekint az eszmék birodalma felé. De magára hagyatva könnyen félreismeri a jót és rosszat. Né::zük csak azt az irányzatot pl, amelvv minden szépnek és nemesnek érzetét megrendítve, a józan és emelkedett gondolkozást helyes irányától elfordítva, a társadalom lel- kületét meghasonlottá, tartalmatlanná, erőtlenné akarja tenni, hogy aztán a saját önző, anyagias, tartalmatlan, de mindenek fölött erkölcstelenül alantas különböző idegen behatásoktól, akkor, — legalább egy időre, — meggyengítettük szokott gondolatmenetének gyorsaságát. Ingernek feltétlenül kell lenni az életben, az inger hiánya okozza a tespe- dést, a monoton, automatikus mozgásokat. Ilyen ingert képeznek az egészséges természet számára az akadályok, melyeket le kell győzni, a csalódások, melyek további munkára késztetik. Vegyetek egy gyermeket, akinek lába elől. eddig még a göröngyöket is félre rakosgatták, hogy ne legyen neki mibe megbotlania és vigyétek bele a kemény életbe; tanácstalanul fog megállani, mert még nem állt akadály előtt, mert még nem volt semmiféle küzdelme; megáll akkor, mikor a normális körülmények között felnevelt vele egykorú gyermek, a kinek a parancsait nem teljesítették mások, aki már keresztül ment olyan csalódásokon is, melyek őt igen érzékenyen érin tették, könnyedén győzi le az akadályt, csodálkozva azon, hogy egyáltalában lehet valaki, aki ezt nehézségnek tekinti. Vegyetek egy falusi parasztembert és állítsátok oda egy nagy város forgalmasabb utcájára; elveszti a fejét, mert az akadályokat kikerülni nem tudja, mert a veszedelem legyőzése olyan nagy dolognak tűnik fel előtte, hogy nem mer vele szembeszállani, hanem meghátrál előtte, gondolkozásának köthesse le. Könnyen mehet ez, mert a vétóra kötelezettek közönye, sőt néha ezek egyrészének könnyelmű hozzájárulása is, lehetővé teszi a garázdálkodást eszméken, becsületen, érdemeken, a társadalmi rétegek közbékéjén, eszményeken, nemes tradíciókon. Az áldozat: a társadalom nagy egyeteme, csak legvégül kárhoztatható, hiszen a társadalom lelke olyan mint a sima agyag, amelyet jó vagy rossz formában alakíthatnak. Ne hagyjuk rosszul formálni. Tegye meg a társadalom iránti kötelességét minden becsületesen gondolkozó ember. Vegye ki mindenki részét a jóra törekvő kulturális munkából. Ilyen körülmények között nagy szüksége van a társadalomnak olyan intézményre, mint a Kölcsey-kör, amely irányításra, vezetésre hivatott. Szép eszközei célravezetők, föl kell használnunk azokat. Adjunk a társadalomnak olyan képet, amilyennek egy művelt, nemes és finom gondolkozásu társadalomnak lennie kell. Emeljük föl ismét a Kölcsey-kör lobogóját s tárjuk ki, a reája irt elveket érvényesítsük, hogy azok sugarai bevilágítsák a helyes, igaz utat, amely a kultúra áldásaihoz vezet. mi pedig keresztülfutunk az utón a rohanó lovak fejei, száguldó kocsik és automobilok serege között, ügyet sem vetve ezekre az akadályokra, melyek olyan borzasztóknak tűnnek fel az előtt, aki nincs hozzájuk szokva. Vegyetek egy intelligens embert, aki elvesztette állását és egy munkást, aki elvesztette munkáját. Mindakettőt csalódás érte, de milyen másképen fogja fel mind a kettő; az érzékenyebb intelligens ember a kétségbeesésnél kezdi, tanácstalanul áll meg és odadobja magát a sors szeszélyének, hogy az úgy taszigálja ide-oda, ahogy neki tetszik ; az egészséges munkás határt szab kiadásai elé, — uj munkát keres és bizonyára gyorsabban fogja azt megtalálni, mint az intelligens ember és pedig nem azért, mintha neki könnyebben kerülne, hanem azért, mert gyakrabban van része csalódásokban, megszokta őket, edzve van a sors ellentétességei ellen és így nehezebben esik el annak csapásai alatt. És a népek ? A rómaiak,, szlávok és törökök által vert, sorsüldözött görög nem vesztette el tulajdonságait és visszanyerte szabadságát az ókorban akkor, mikor gyakran önszántából hagyta el ideáljait az egyiptomi kultúra hatása alatt. Az önszántából elnémetesedett „Szla- uzk“ nép három század múltán ujjászüleFüggöny Congré ajouros TT-p tför-n pl 110 cm. széles, méterje G5 krajcár Y 11 ^ Ci fivij a Kazinczy- ntcán.
