Szatmári Hírlap, 1919. január-március (28. évfolyam, 1-12. szám)
1919-03-13 / 11. szám
Szatmár-Németi, 1919. március 13. megőrzött életet érdemes még kockára tenni, veszélynek is odadobni azokért a szent érdekekért, melyeket meg kell védenünk, hogy egy megnyugodpttabb utókornak adhassuk át. Az április lO.-i naptól függ, hogy a vallásoktatás megmaradhasson az iskolákban s a Kereszténység kulturmunkáját folytathassa társadalmunk életében. Ne féljünk tehát. A német és osztrák választások előtt hasonló terror nyilvánult meg. És mégis a német keresztóuycentru alpári 88, az osztrák keresztényszoeiálista- párt 76 mandátummal jutott be a nemzetgyűlésbe. Keresztény testvéreink, ne feledjük kötelességeinket. Április 10-én minden szavazat fontos lese! A keresztény népnek csak egy pártja van, becsületes, őszinte, egyedüli reménységünk a mai zavaros időkben : a keresztény- szociálista-párt. Ennek az érdekében dolgozzunk, beszéljünk, agitáljunk meggyőzéssel, szeretettel, érvekkel, tudással, Írással, keresztény lelkünk egész meggyőződésével. Csak egy pár hétig ne csüggedjünk I 2 _ ........__ Ku ltúrharc előtt. Ég a házunk, a haza veszélyben van, ezer sebtől vérzik a magyarság, ezer és egy baj vár orvoslást, hogy a háború megpróbáltatásaiból és nyomorából a béke, a jóiét és munka útjára térjünk s e politikai, gazdasági és társadalmi átalakulás gigászi feladatainak közepette szellemi kincsek, ethikai értékek kerülnek az izzó kohóba, hogy ott megolvadva semmivé váljanak és kiömlő lávája pusztasággá tegye a viruló tenyészetet. Kong a vészharang, nem azért, hogy egyesült erővel mentsük a menthetőt, fogjon össze minden függetlenséget, köztársaságot szerető magyar, hanem azért, mert a szentélyek szentélyében : az iskolában és családban még imádkoznak, hitet, lelkiséget és imádságot tanulnak. A megtépázott, tűznek, víznek, viharnak kitett magyarság kultúrharc előtt áll s a közeledés, megértés és a hit javainak megbecsülése helyett a gyűlölet, atheizmus és az erkölcsi nihilizmus útvesztőjébe jutott. Ami most a vallásoktatás körül a fórumon történik, azt Hazánk ... Itt van a talpasság érintő pontja nemzeti mivoltunkkal. A talpasság a haza megismerésének elsőrangú tényezője s ezzel kapcsolatban izzó hazaszeretetei nevel. Á hazát, annak szépségeit, gazdagságát, továbbá azt, hogy a haza a tulajdonunk, a szobában, a négy fal között megismerni, átérezni nem lehet, azt látni kell. Mérhetetlen kincseiről, szépségeiről személyesen meg kell győződnünk s akkor azok is, akik a haza szent fogalmát szivükből kitépték, eltörülték s napjainkban avult fogalomnak, utópiának mondják, hogy igenis van e világon egy darab föld, amelyet a természet örök törvénye a magyar nép földrajzi elterjedési körének jelölt ki, mint ahogy minden növénynek, minden állatnak s minden népnek külön-külön kijelölt egy darab földet, mint annak földrajzi elterjedési körét. Ezen elterjedési kör az illető növénynek, állatnak, embernek a hazája, mert másutt nem találja meg azon körülményeket, amelyek jólétit biztosítják. A hazájával ól, a hazájával elpusztul. Ezért természetadta kötelessége minden népnek s így nekünk magyaroknak is, hogy a gondolatot ébreszti mindenkiben, hogy felelős és felelőtlen elemek elvesztették tisztánlátásukat s olyasmit magyaráznak bele egy nagy horderejű kérdésbe, ami annak évezredes áldásait mindenképen veszélyezteti. Rémlátásukban feláldozzák a lényeget s a vallást magánügynek, az iskolából kiküszöbölendőnek nyilvánítva, meg akarják fosztani az államot egyik legerősebb pillórtartó oszlopától. Rendeletekkel nem lehet lelkeket kormányozni, világnézetek felett ítéletet tartartani, nem akkor, ha heiyébe az anyagot és az anyagelvüséget akarjuk becsempészni. Mintha a francia forradalom példája akarna megismétlődni, ám no felejtsük el, hogy a materiálista bálvány összeomlott s a krisz- tiánizmus csak megerősödve került ki a küzdelemből. Nem kell a látnok arculatát ölteni maguukra, hogy hirdessük és valljuk, mely szerint most sem lehet másképen. Jöjjön az iskolai vallásoktatást megszüntető rendelet, vagy a nemzetgyűlés bárminő törvénye, az Idő meghozza majd a maga Ítéletét. „SZATMÁRI HÍRLAP _ A szatmári Eath. Earitász mároius hó 9-én beszámolt egy évről röviden, ahogy keresztény szellemű intézmények szoktak számot adni. És a jelentés számokat mondott, melyeket hihetetleneknek gondoltunk volna, ha nem a keresztény szeretet szerény hangján hangzottak volna el. 263 ezer korona bevételből 235 ezer korona ment el egy óv alatt. Nem pártcélokra . . . napi 50 koronás agitáeiós költségekre, sem a munkanélküliség melengetésére, hanem a szegényekre, Szatmár város szegényeire. És az összeget nem mellnek szegezett revolver szerezte, hanem Isten-szeretet és ennélfogva igazán emberszerető lelkek hozták az áldozatkészség oltárára. Lelkek, akiket még az ósdi-maradi vallásos iskola tanított meg embert szeretni, önzetlennek lenni. Lelkek, akik nem törnek erőszakkal a máséra, hanem inkább azt is megosztják, amijük van. Á Karitász majdnem mindent elköltött szegényeire. Amit meghagyott, azért hagyta meg, hogy a jövőben is tudjon jót tenni mindenkivel, aki rászorul, a hála viszontfelismerjük, miszerint mi csak a Kárpátok övezte területen találjuk meg kedvező életviszonyainkat. Ha e területet elvesztjük, akkor ugyancsak a természet örök törvénye szerint elpusztulunk, vagy beolvadunk egy másik népbe, megszűnünk magyarok lenni, mert elvesztettük kedvező megélhetési viszonyainkat, mintahogy kipusztultak Amerikában a hazájukat vesztett indiánusok, vagy a hazájukat vesztett többi népek. Természetadta kötelességünk és jogunk tehát a haza szent fogalmát nemcsak fenntartani, terjeszteni és megismertetni, hanem a hazánkat utolsó csepp vérünkig is oltalmazni. Mi magyarok a hazánkkal élünk, a hazánkkal halunk. Mi hát a tennivalónk ? Feleletem csak az lőhet, hogy pártoljuk, segítsük tőlünk telhetőig a talpasságot minden erőnkkel. Ennek több módja van. ügy vélem, hogy nem járok messzi a talpasságnak leghelyesebb, legcélszerűbb pártolásától, ha arra utalok, hogy tömegesen lépjünk be a Keleti Kárpátok szakosztályába s ha már a városi élettől elpuhult testünk nem élvezheti a hegyvilág fárasztó útjait, legalább négy koronát kitevő tagsági dijuukvárása nélkül. 43 ezer koronával indul a jövő évnek. De a Karitász találékony szeretet. Nem téveszti el az evangéliumi mondást, hogy nemcsak kenyérre! él az ember. Azért könyvesboltot nyitott, mely másokénál mérsékeltebb áron most még kis arányban adja könyveit és — ami haszna még is marad — beleönti a keresztény szeretet erszényébe segítségül a szegényeknek. Csodálatos és az idők jele, hogy mások 10—20 koronákat nem képesek kürtszó nélkül odavetni a szegényeknek: a Karitász pedig egy év óta dolgozik csendesen, forgat országos intézménynek Í3 dicsőségére szóló ' összeget oly észrevétlenül, hogy a hozzá közelállók is a közgyűlésen kénytelenek voltak álmélkodni. A közönség leikéből jött a megnyilatkozás, amit Benkö József gondolatokban gazdag elnöki beszédje és jelentése, Dr. Oőbl Alajosnak a szegénység lélektani analizésé- ből kiinduló frappáns felszólalása alakjában váltott ki. S hogy a beszámoló ne legyen egyedül a nap dicsősége, felvonultak a keresztény szeretet talán utolsó iskolájának leányai és énekeltek földrehajló ágakról, úgy éreztük, hogy füzekről, melyek a magyar keresztény kultúra sirhantjára borulnak szomorúan. Szerafin Valéria gyönyörű csengő szopránjára oly lólekinditóan felelt a remekhangu alt-solo és a lágy szoprán-, erőteljes alt- kisérők. A mai gerinctelen, romlott világnak novellaalakba öltöztetett remek bírálatát élveztük Valkovics János majd közölt felolvasásában. Ennek szellemes, szög-fejére vágó gondolatai, fordulatos magyar stílusa elénk állította a kérdést: miért hever parlagon ez a galambőszhaju novellairó-őserő ? Akinek ilyen rendkívüli emberfigyelő tehetsége, romlatlan magyar nyelvezete van, az ősz baja és magyar keresztény szerénysége dacára sem jogosan rejtegeti a nyilvánosság előtt gondolatait. Óhajtjuk többször és minél több tárcáját élvezni, novellájában gyönyörködni. Úgyis kevés ilyenfajta örömet ad nekünk a pénzért dolgozó dekadens modern gyáridalom. Ifj. Figus Albert Seentgyörgyi Bélával kai tegyük lehetővé a most fejlődő, a most ébredő mindkét nembeli ifjúságnak, a leendő talpas nemzedéknek, hogy a könnyen mozgó talpasság révén a magyar szót, a magyar kultúrát szertovigyók országunk legrejtettebb zugaiba is. Jusson eszünkbe, hogy az egyesülésben, a szervezésben van az erő. Mi teremtette meg az uj Csehországot, mi az uj jugoszláv- birodalmat? Nemde a céltudatosan vezetett szláv közművelődési egyesületek, a Besze- dák és a Szokolok. Ugyanezt a feladatot nálunk a jól szervezett talpas-egyesületek vehetik át. A talpasegyesületek azok, amelyek vándorgyűlések utján nemcsak kapcsolatot tudnak teremteni az ország legtávolabb eső vidékei között, hanem kutforrásai lehetnek a legkülönfélébb kulturegyesületeknek, összejöveteleknek; a talpasegyesületek képesek a darabjaira széttöredezett nemzetet újból összeforrasztani, azért fejlesszük és erősítsük a talpasságot, amit szegény és gazdag, öreg és fiatal, férfi és nő egyaránt megtehet, amit tenni elsőrangú nemzeti kötelességünk. (Vég#.)
