Szatmári Hírlap, 1918. július-december (27. évfolyam, 27-51. szám)

1918-11-07 / 45. szám

hatnak a Nemzeti Tanácshoz s velük jött Martiny Mór alezredes, zászlóaljperancsnok is, aki megjelent az intéző bizottság már folyó ülésén, később az erkélyen a polgárság előtt és közölte, hogy az 5. gyalog ezred hazafias lelkesedéssel csatlakozott a Nemzeti Tanácshoz.

Alig múlt el tizenkét óra, amikor a népgyülés szép rendben szétoszlott, tüntetésekkel nem zavarva meg a város példás rendjét és nyugalmát. A láz is, amely előtte való este elfogta a lelkeket, lassan múlófélben volt.

Az intéző bizottság még aznap délután három órakor alakuló ülést tartott, amelyen a Nemzeti Tanácshoz való csatlakozás jeléül Martiny alezredes letette az esküt és az ülésről történt eltávozása után a nemzeti ügy szolgálatára és a polgárság védelmének biztosítására kivette azt a tisztikartól és a legénységtől is.

Az intéző bizottság intézkedett, hogy polgárőrség alakuljon, hogy a katonai rendőrség megerősítést kapjon s hogy a városban egész éjjel katonai őrjáratok cirkáljanak. Elrendelte az élelmiszer raktárak, vasút felügyeletét s a korcsmákat és pálinkaméréseket bezáratta.

A Nemzeti Tanács helyi szervezete november elsején megalakulván, nagy felelősségének tudatában újabb és újabb intézkedésekkel őrködik azon, hogy az uj idők rendjét biztosítani tudja s azt és ennek munkáját semmiféle körülmény : a csőcselék fosztogatása, vagy az átutazó és frontról hazatérő katonák garázdálkodása meg ne zavarhassa.

Álakittassék meg a kath. alsópapság egyesülete.

Lelkiismeretlen izgatásnak nevezte egyik kath. napilap a Népszavának ama kirohanását, melyben a kath. klérus ellen izgatta olvasóközönségét igazságtalanul és égbekiáltó érzéssel. Ma, amikor emberi életre megy a játszma, ma, amikor egy égő gyufaszál vagyonokat emészthet meg, ma, amikor a nemzet legszentebb jogainak kivi vására folyik élet-halál harc: nem azt kérdem, hogy szabad-e ebbe a szent küzdelembe zavaró hangokat vegyíteni, hanem azt mondom, hogy minden osztály, nemzetiség, felekezot ellen kimondott, leirt szó — bármelyik oldalról jöjjön is, — égbekiáltó vétek.

És ezt tette a Népszava. Tette pedig ama napokban, mikor minden ellentétnek el kell simulni egy jobb, szebb jövő reményében. Nem én vagyok hivatva arra, hogy a kath. klérus ellen kovácsolt uszítást illetékes helyen visszautasítsam, ezt tenni az egyházfőknek, elsősorban a hercegprímásnak kötelessége. Ebből az esetből én csak egyet akarok leszögezni.

Bizonyos vagyok abban, hogy amikora sajtóban egy-egy ilyen cikk, hirecske nyer elhelyezést, minden esetben a rk. papság ellen szól. Ugyanis a papi vagyon, a holtkéz elvénél fogva, mely sugalmaz és ösztökél minden személyi támadást is, a görög papságot ismert szegénysége mentesiti és kiveszi a bántalmak alól. Tehát, ha ez esetből egy pár sort írok, egyáltalában nem haza beszélek.

Évek óta csodálkozva kérdem: miért nincs a kath. alsópapságnak egyesülete ? Olvasok, tudok, hallok birák, ügyvédek, köztisztviselők, művészek, hírlapírók, tanárok, tanítók, jegyzők, kereskedők, iparosok, fodráSzatmár-Németi, 1918. november 7.

______

„ SZATMÁRI HÍRLAP*

szók, pincérek, és ki tudná elsorolni, hány egyesületről, csak a kath. alsópapságot nem látom tömörítve. Hát ez a testület, melynek minden időben kifejtett kifogástalan működéséről mindenki tud, miért nem alakította meg eddig egyesületét? Miért?... Vagy miért nem alakíthatta meg?

Nem a rekrimináció idejét éljük. A cselekvés napjai köszöntöttek reánk. Tehát a lenti kérdésre sem akarok most válaszolni, bár tudnék, csupán csak azt jelentem ki, hogy nem a kath. alsópapság akaratán tört meg eddig sem a testületi élet hiánya és hogy ez a testület azért nem egyesült, mert nem egyesülhetett. Pedig ugye milyen másképen festene a dolog most is, ha minden ügyében a kath. alsópapság testületileg léphetne fel, milyen más súlya volna, ha a kath. alsópapság egyesülete vihetne minden sérelmét a hatalom birtoklója elé.

Régen figyelem a Ref. lelkészegyesület működését és igazán teljes megértéssel és elismeréssel veszem minden munkáját, sőt nem kis sikert tulajdonítok a ref. lelkészegyesületnek mindabban, amit a ref. lelkószi kar a maga anyagi helyzetének javítására, elhelyezkedése, az esetleges sérelmek szanálása ügyében elért. Ilyen haladást láthatunk minden osztálynál, foglalkozási ágnál, mely tömörítve, szervezve van. És a kath. alsópapság ? ... az marad e téren a maga ma- radiságában, a maga tehetetlenségében. Quo- usque tandem . . . ?

Nincs jogom a rk. alsópapság nevében szólanom, én csak sajnálattal látom, hogy a kath. klérus ama része mennyire védtelenül áll csak egy-egy tendenciózus hírlapi hírrel szemben is.

Én, amikor bizonyos vagyok abban, hogy a gk. alsópapság egyesületének gondolatát illetékes főpásztoraink ellenezni nem fogják, ugyanakkor felhívom a rk. alsópapságot is arra, hogy ők is foglalkozzanak e gondolattal. Kérjenek, ha kevés, kopogtassanak. Mert ez ma nem hatalmi, ez ma existenciális kérdés. Ebben nincs agresszivitás, ez az alsópapságnál a kenyér, a lót kérdése. Qgnay

gk. lelkssz.

Polgárőrség.

Á nagy átalakulás vulkánikus megrázkódtatásai közepette, az okosság és előrelátás már az első huszonnégy óra eltelte után megszervezte városunkban a polgárőrséget. Hírek jöttek vidékről és az ország különböző részeiből, hogy a csőcselék fosztogat, a katonák — leginkább a harctérről hazatérők és a katonaszökevények — garázdálkodnak s lángok martalékává lesz a közintézmények és a magánosok vagyona s veszedelemben a polgárok biztonsága.

A rémesen látók már oroszországi állapotokról beszéltek s aggódva gondoltak a bekövetkezendő zűrzavarra. A hírek hála Istennek túlzóknak bizonyultak s ha itt-ott fel is ütötte fejét az anarchia, az már csirájában elfojtatott és a béke, nyugalom és a rend biztosítására mindenütt megfelelő intézkedések történtek.

Városunkban a tartalékos tiszti iskola derék önkéntesei tartották fenn mindjárt az első Dapon a rendet s ezek rátermettségének, fáradhatatlanságának és odaadásának köszönhető, hogy már az első pillanatokban baj

nem történt. Megakadályozták a vasúti raktár kifosztását s az átutazó katonák fegyvereinek elkobzásával nagy szolgálatot tesznek a közbiztonság megóvására. Mikor városunk nyugalmáról, rendjéről és békéjéről szólunk, legyen első sorban övók a hála és elismerés.

Hálánk és elismerésünk utánuk a polgárőröknek szóljon, [akik százával és százával jelentkeztek Ozory főkapitánynál, a polgárőrség parancsnokánál, hogy katonáink nehéz és fárasztó munkájának könnyítéséül felajánlják szolgálataikat a város védelmére.

Rang- és korkülönbség nélkül nemzsti- szinü jelvénnyel keblükön, vállukon fegyverrel, kétóránkint felváltva járnak fel s alá az emberek az utcákon, kiki a kijelölt körzetben, hogy őrködjenek az alvók nyugalma fölött s minden gyanúsat jelentsenek a ke- rületenkint felállított őrszobáknak, amelyek a kaszárnyák katonai készültségével állanak összeköttetésben.

A gyakorlat és tapasztalat hamarosan meg fogja találni a polgárőrség szervezésének helyes módozatait. Mi a magunk részéről három dolgot tartunk fontosnak.

Először, hogy katonai szempontok a fegyverrel való bánni tudás szerint történjék a polgárőrök szolgálatának felhasználása, mi a Nemzetőrség szervezésével s az abba való beolvadással meg is történik.

Másodszor, hogy ki-ki lehetőleg abban a kerületben őrködjék, amelyet jobban ismer, amelyben lakik s igy különösebben érdekelve van.

Harmadszor, gondoskodnunk kell a szolgálat idejére a szegényebbeknek katonacipővel és köpennyel való ellátásáról. Járvány is van, esős őszi éjszaka is van s e nehézségek leküzdésére gondolnunk kell.

így szervezve a polgárőrséget, az igazán mintaszerű lesz. Rend, nyugalom, béke fog honolni a városban, szervezettség, egyet- akarás által a veszély eltávolodik házai közül s mindennek utána lévén, csak az emlék marad meg sokaknak számára, hogy ötvenegy hónapi háború után legalább egy pár hétig katona — polgárőr volt.

Megyéspüspökünk papságával együtt a következő levél kíséretében csatlakozott a Nemzeti Tanácshoz: A helyi Nemzeti Tanácsnak Szatmár-Németi. A kath. papság mindenkor hivatott szószólója és előmozdi- tója volt a külső és belső békének; hive az igazi demokráciának, amely nem más, mint a jól átérzett felebaráti szeretet; a magyar klérus pedig 900 óv óta szereti és szolgálja ezt a hazát és mindenkor készségesen támogatta azokat a mozgalmakat, amelyek a haza és az emberiség tartós boldogságára irányultak. Mivel a mai súlyos viszonyok között a Nemzeti Tanács vállalta magára azt a nagy feladatot, hogy a sok sebből vérző magyar hazának minél előbb visszaadja a rég sóvárgott béke áldásait és megalapozza a független, szabad Magyarországban minden polgár számára a boldogabb jövőt, papságommal együtt készségesen csatlakozom a Nemzeti Tanácsnak e nemes munkájához és biztosíthatom, hogy a haza javára irányuló minden törekvésében számíthat a Nemzeti Tanács a szatmáregyházmegyei papság lelkes támogatására. Kiváló tisztelettel Szatmár-Németi, 1918. évi november hó 5-ón, Szent Imre herceg ünnepén, Boromisea Tibor szatmári püspök. Á papság küldöttségileg vitte el a levelet a Nemzeti Tanács elnökéhez s egyben kijelölte azon tagjait, akiket a Nemzeti Tanácsba küldeni kíván.

__ = 3