Szatmári Hírlap, 1918. július-december (27. évfolyam, 27-51. szám)

1918-11-07 / 45. szám

o

adással élünk máról-holnapra, mintha a mi ügyünk noli me tangere volna, amit az uj időknek érinteni, kikezdeni nem szabad. Mint a szunnyadó ébredése olyan az állapotunk, időközönkint meg-megpróbáljuk a felkelést, de aztán ismét csak elpihenünk, mert a nyugodalom kellemesebb a küzdelemnél.

Aki a katholikus mozgalmakat az utolsó évtizedben egész napjainkig figyelemmel kisérte, nem sok vigasztalást merit a jövőre. Minden cselekvés pár nagygyűlés és egyesületek alkotásában merült ki. Alakultak és alakulnak is az országban bőven. Nagy nekilendüléssel egy pár hónapig buzgólkodnak vezetők és tagok, aztán anélkül, hogy valami reális eredményt felmutathatnának, csendesen vegetálnak.

Az egész országot átfogó katholikus élet nincs. Nincs öntudatos, gerinces cselekvőképesség. Ha fel-feltünik egy-egy irányjel- zós, az elől hallgatagon elzárkózunk. A megszokottkényelmet csak nem fogjuk feláldozni.

Nincs a katholikus életre való ráneve- lés. Sem az iskolák nagyrészében, sem az életben. Az iskolában legtöbb helyen a nevelés tankönyvszerű, csak a múltra támaszkodik, életerejét nem a jövőre épiti. Az életben T Az ország minden plébániáján van három-négy egyesület ugyanazon tagokkal. El- elimádkozgatnak egy kicsit, de az öntudatos katholikus élet megteremtéséhez gyengék, mert nincs az életet felölelő muukatervök. Nem tudnak dolgozni. Ma pedig az imádkozás nagyon szükséges, de nem elég, mert az élet kegyetlen követelményekkel lép fel, amit ki kell elégíteni.

Végzetes hiba volt, mikor a szociális és társadalmi mozgalmakat olyan immel- ámmal kezeltük s a quieta non movere elvénél fogva tartózkodtunk az élet reális mozgalmaiban való vezető beavatkozástól, néztük az idők vajúdását s a modern élet problémáit csendes magányunkban latolgattuk.

Az idő ezalatt elhaladt felettünk. Azok, akik az életet Dyitott szemmel élték, céltudatosan törtek előre, minden erővel érvényesítették akaratukat a szociális és társadalmi élet terén, tábort szerveztek programmjuk

nyebb fenntarthatása céljából minél kevesebbet tartózkodjék az utcán. Minden katonát, mielőtt vonatra szállna, átvizsgálnak és lefegyvereznek.

De a rendzavarás már a levegőben van, mikor november elsején Budapestről elindulva Maglódra ér a vonat. Az áruval megrakott kocsik fel vannak törve. Vérszemet kap a katonaság s most már az előkerült italtól is elázva, egy részük tovább fosztogat, lövöldöz, (egyelőre csak a levegőbe) más részük a tisztek csillagjaira pályázik.

Az állomásokon állandó üdvlövések között éltetik a köztársaságot. Próbáltam érdeklődni, hogy mi a köztársaság, többeket megkérdeztem, de bizony senkisera tudta megmondani.

Végre megérkezett Szatmárra a vonat s nagy meglepetésre az állomáson semmi rendzavarás nem volt tapasztalható. Ez a biztosítás gyors szervezésének köszönhető.

Ha mindenütt kellő eréllyel lépnek fel s a polgárság a rendelkezésre álló megbízható katonaság munkájának kiegészítésére szervezkedik, föltétlenül meg lehet állítani az áradatot, amely éppen úgy indult, mint az orosz forradalom, de mindenáron meg kell akadályoznunk, hogy úgy folytatódjék.

7. D.

megvalósításához. Nekünk is van program- műnk, a nagy, fenséges programra, mit Krisztus állított össze, de a céltudatos előrelátás, a táborszervezés, a győzelmi eszközök frontba állítása, hogy sem az ellenség, sem az uj idők készületlenül ne találjanak, nem történt a kellő előrelátással és akaraterővel.

A fel-fellobbanó törekvések nem képesek az egész ország katholicizmusát tettre kelteni; a sok fontolgatás, tervezgetés, gyü- lésezés eredmény nélkül, még a meglevő lelkesedést is gyöngíti. A katholikus autonómiával majdnem félszázada készülünk, végre is elkéstünk. A sok reménytkeitő sajtómozgalom nehezen lép a cselekvés terére, pedig minden nap évek veszteségét vagy nyereségét jelenti. Pedig még veszteni is jobb, mint mindent halogatni. A lelkes Prohászka-ciklus, alig pár heti élet után a gyűjtés rovatára zsugorodott össze.

Kétségbeejtő helyzet, hogy ez a hatalmas katholicizmus, mely nemzetünk életében veze'tő szerepre hivatott, most, mikor a nemzetek élete századokra rendezkedik be, a szociális, radikális, demokrata irányzatok szabják meg majd, hogy mennyit és hogyan szabad élnünk s a katholikus Magyarország e nagy munkánál nincs jelen.

Évtizedekig csak gyülésezlünk, határoztunk és gyűjtöttünk — aztán a kérés, felhívás, alázatos hódolat és a gyüjtő-iv maradt meg a cselekvéshez. Még annyit sem tettünk, hogy szociális és társadalmi téren, vezető és szervező embereket neveltünk volna.

Pedig közel az idő, mikor a katholikus érdekek nagy erőpróbára lesznek téve s ha nem lesz országos szervezet, melyben a katho- likusok milliói kelnek igaz ügyünk védelmére, úgy félő, hogy konzervatív jelenünk, nehezen vívja meg győzelemmel a bekövet- I kező, megnyugtató jövőt.

Á most készülő jövő nem kedvez a katholikus érdekeknek. Mig jogunk volt követelni, addig alázatosan kértünk, most már majd küzdhetünk, mert a magunk erejére leszünk hagyatva, mig a jobb helyzetet megteremtjük s jogainkat érvényesíthetjük.

Itt az ideje, hogy mindenki a helyén legyen és az uj idő megújult emberekkel találja magát szemben.

„SZATMÁRI HÍRLAP“ ____

A Nemzeti Tanács szatmári szervezetének megalakulása.

Az október harmincegyediki történelmi események hire, amelyek éjszakáról virradóra az ország fővárosában lejátszódtak s huszonnégy óra alatt egy vértelen forradalom keretében a radikális és szocialista pártok hatalmas szervezetének támogatásával és vezéreinek teljes részvételével a Nemzeti Tanács kezébe tették le az ország sorsának irányítását s ez magához ragadta a polgári és katonai végrehajtó hatalmat, városunkba már a délelőtti órákban eljutott. A Nemzeti Tanács felhívása volt ez, amely körtáviratban közölte az országgal az eseményt s egyben csatlakozásra szólította fel a vidék ösz- szes végrehajtó szerveit és Szatmárnémeti város törvényhatóságát is.

A posta és a függetlenségi párt jelentették be elsőnek csatlakozásukat, a törvényszék is tudomásul vette a változást s a városi tanács rendkívüli közgyűlésen foglalkozott a korszakalkotó tényekkel. A késő délutáni órákban kisebb csoportokba verődve már lelkes tüntetők jártak az utcán, éltetve a független, szabad Magyarországot s amit

az események csak pár nap múlva látszottak igazolni, a magyar — köztársaságot.

Mindenki tudta már ekkor, hogy nagyváltozások küszöbére jutottunk s pártok és polgárság a másnapi nagy nópgyülésre készülődtek. Gondterhes éjszaka után ólomszürke reggelre virradtunk. A ragyogó ősz meleg sugarai nem csókolták arcunkat s november elsején havas eső borított pár órára fehér lepelt a házakra s a még teljesen üdezöld növényzetre. Hamarosan eltűnt az is, csatakos lett az utca s párás égből már csak csendes eső permetezett.

Tiz óra után a városháza előtti téren az egyletek lassan gyülekezni kezdtek. A pincéregyesület zászlója alatt a szállodások, kávésok, vendéglősök, pincérek vonultak fel legelsőnek. Utána szép rendben jöttek a többiek: az ipartestület, a vasutasok, a postások s a szocialista munkások vörös zászlóval, amelyet nyomban kitűztek a városháza erkélyére. Asszonyokkal, gyermekekkel együtt körülbelül 1500—2000-en lehettek azok, akik a népgyülés megkezdésére várakoztak. Nagy számban voltak ott katonák s később fel- bokrétázva, fegyveresen a szatmári tartalékos tiszti iskola nyolcvan főnyi önkéntes osztaga is'felvonult.

Pont tizenegy óra volt, amikor a városháza erkélyén megjelent a gyűlést egybehívó pártok vezetősége. A népgyülés közönsége a polgármestert és a főkapitányt nagy éljenzéssel fogadta. A polgármester üdvözölte a megjelenteket és kijelentette, hogy a hozandó határozatokhoz csatlakozni kiván.

Bélteky Lijos ref. lelkész, a függetlenségi párt elnöke, hosszabb beszédben ismertette a helyzetet, a pártok határozatait és előterjesztette határozati javaslatát. Ennek értelmében a népgyülés kimondotta, hogy a Nemzeti Tandes kiáltványában foglalt kívánságokat teljes egészében magáévá teszi és az uj Magyarország kiépítésében a Tanácsot támogatja. Siirgönyileg üdvözli az országos függetlenségi, radikális és szociáldemokrata pártok vezetőségét.

Bejelentette a népgyülésnek, hogy a Nemzeti Tanácshoz csatlakozott Szatmárnémeti város tanácsa, a rendőrség, a városban állomásozó 5. gy. ezred tisztikara és legénysége és a 12. honv. gy. ezred itthon levő tisztjei.

Az erkélyről bejelentették csatlakozásukat a vasutasok részéről Lápossy főellenőr, a postások részéről Virág Lajos főtiszt, a kereskedők részéről Páskuj Imre, az ipartestület részéről Bölönyi László, az ipartársulat részéről Südy Tibor, a vendéglősök részéről Márkusé Jenő, a feministák részéről dr. Tímár Zsigmondné. Gyeoe Pál VII. osztályú református főgimnáziumi tanuló az ifjúság érzelmeit tolmácsolta.

A Nemzeti Tanács szatmári intéző bizottsága alakult meg azután, amelynek tagjaiul közfelkiáltásra s az elnök javaslata alapján a következők választattak meg: Bélteky Lajos, Thurner Albert, dr. Nagy Vince. dr. Tanódy Endre, Irányi Kamill, Kocsis László, Kramarics Ödön, Továbbá Ráoz Jenő a vasutasok, Virágh Lajos a postások, Neubauer Elemér az oktató szövetség, Páskuj Imre a kereskedők és Bölönyi László az ipartestület részéről.

A népgyülésnek a katonaság részvétele és csatlakozása adott élénkebb színezetet. Gyűlés alatt az önkéntesek elhozták az 5. gyalogezred távollevő tisztjeit, akikről tévesen az a hir terjedt el, hogy nem csatlakoz______Szatmár-Németi, 1918. november 7._