Szatmári Hírlap, 1918. július-december (27. évfolyam, 27-51. szám)
1918-10-24 / 43. szám
XXVII. évfolyam 4i3. szám 0zatmár-Németi, 1918. október 24. 4 POLITIKAI ÉS TAKSAJDAJLMI LAP ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 10 K — f. I Negyedévre — 2 K 60 f. Félévre — 5 „ — „ | Egyes szám ára 20 fillér. Tanítóknak és kézmfiiparosoknak egy évre 8 korona A térkép. Magyarország térképét nézzük, hegyeit, folyóit, völgyeit, az arany kalásszal ekes magyar róuaságot, ezt a gyönyörűséges szép Kánaánt, az igéretföldjét, ahová Árpád vezette magyarjait, a harcosokat, nőket, gyermekeket, ahol nőttünk, fogytunk, majd újra gyarapodtunk, tatárdulást, török jármot, visz- szavonást, muszka átkot kiheverve ; ahol éltünk, virágoztunk, lombosodtunk, az első ezredév határmesgyéjéhez értünk s egy világháború nehéz küzdelmeinek vérgőzén át bizalommal a második ezredév felé tekintettünk. Nézzük a világos-, sötétzöld részeket, a recézett barnás foltokat, amelyek a Kárpátok hegykoszoruját jelölve, mint uralkodó fejét a drágaköves korona, körülölelik az országot. Nézzük ezt a remekbe sütött kenyeret, amely északon, valahol Liptó megye fölött be is van nyomkodva s jobbra-balra szépen göm- bölyödve, a bal sarkában, lent Fiúménál dúcot formálva kihasad. Gyönyörű rajz, földábra, amely első tekintetre is 'egy minden jóval megáldott országot ábrázol! S nézzük, politikai földrajzát, a vármegyék színeit, formáit. Fent a kicsinyeket, lent és oldalt a nagyobbakat: a terjengősüket, az eivékonyodókat. A népesedési számÁz entente véleménye Magyarországról. A küszöbön álló béketárgyaiások megkezdése előtt mind sűrűbbé s aktuálisabbá vált az a kérdés, hogy az' entente hatalmak milyen véleménnyel vannak felőlünk? Mi- kepen bírálják el ügyeinket, hogyan Ítélik meg bel- és külpolitikai helyzetünket? Mindenki sejti, hogy a béketárgyalásoknak ránk szerencsés lebonyolítása úgy érhető el, ha ellenségeink helyes képet alkotnak rólunk s intézményeinkről. Mert úgy van, hogy az entente nem ismer minket, sem pedig viszonyainkat. De nem csoda. Hiszen még szövetségeseink sem ismertek a háború kezdetén. Beszéltünk olyan szomszédokkal, akik csodálva kérdezték, hogy való-e, miszerint a magyarok futó paripákon száguldanak, hosszú ostorral kezükben, lobogós ingujban a messze nyúló rónákon át. Bámulva kérdezték, hogy mi magyarok nem eszünk-e nyereg alatt megpu- hitott nyers húst? Csodálták, hogy annyira müveitek vagyunk, amennyire ők nem is képzelték. S az oroszoktól mit hallottunk? Nagy részük úgy ismerte Ausztriát és Magyarországot, mint egy nagy szláv államot, melyben a munkás elemet az osztrákok, a harcias osztályt pedig a magyarok alkotják úgy, mint náluk a kozákok. LaptulajdönoB i SZATMÄR - EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR. arányt vizsgáljuk, itt a magyarságot, ott a tótokat, ruthéneket, románokat, horvátokat, szerbeket s el-ei mondogatjuk hogy ez együttvéve mind-mind Magyarország. így volt ez ezeréven át, mind ugyanazon történelmi jogokkal, kiváltságokkal felruházva, mind a magyar államiságot, a magyar történelmet alkotva. S most szanaszét egerek futkosnak, hitvány papírdarabnak nézvén az országot s azt köröskörül rágicsalják. Fent tizennégy vármegyét követelnek a tótok (vájjon a fó- tok-e?) lent nem tudni mennyit a románok, szerbek, szlovének ?| Fenekestül felfordult minden s> a második ezredév döcögős országutján Magyar- ország szekerét vészek környékezik. Jugoszláviáról, szlovén nemzeti tanácsról beszélnek idehaza s odaát az újvilágban, itt e vágyakat ápolva, ott a külön nemzeti törekvéseket pártolva. Önkormányzatot talán keveselnek is már, mely esetben megmaradhatnának még régi történelmi-földrajzi határaink. Vagy "megcsonkítva, lefaragva, nyolvhuiárai mögé kell visszavonulnia a magyarnak, országát Svájcként kantonokra osztva? . . . Magyarország térképét aggódva, elborulva nézzük s kérdezzük hogyan jutottunk ide? Bent a nemzetköziség és a bomlasztó elemek, kint a Scotus Vialörok és a MassaÉs valljuk be, a mi ismereteink sem voltak tökéletesek még szomszédainkról sem. Vájjon ismertük-e az oroszországi nemzetiségi törekvéseket kellőképen, avagy a szibériai viszonyokról voltak-e helyes fogalmaink? Be kell látni az ententenak is, mint mi is beismerjük, hogy a müveit Európa lakóinak a földrajzi s az ezzel kapcsolatos népismereti tudása nem volt megfelelő. Telve volt tévedéssel, melyet aztán a rosszakaratú, irigy gyűlölet még jobban elferdített. E megtévesztésben pedig elüljárt az ellenséges sajtó, mely sokszor tudatosan is befeketítette, lekicsinyelte a magyart. Az entente hivatalos személyiségei alőtt azonban Magyarországnak kellő súlya mégis értékeltetett. Nagyon is számításba vették, hogy hazánk nemcsak elsőrendű katonai anyaggal, de gazdasági termékekkel is ellátja a központi szövetségeseket s igy ezek erőviszonyaira nagy befolyást gyakorol. Az a tudat r az a tény azonban, hogy a magyarság a központiakkal ^tartott, lassankint elaltatta ezt a kis magyar szimpátiát is, amely kezdetben az inkább elnyomottnak tekintett s igy lesajnált Magyarországgal szemben megnyilvánult. Kezdetben hát sajnáltak, de nem gyűlöltek. Sajnálattal hangoztatták, hogy Magyarország a Németországgal szemben vallott politikájának lesz áldozata. Máskor pedig csalogatni próbálták, úgy tüntetvén fel A szerkesztőséget és kiadóhivatal: illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. Pözmány.sajtó (Iskola-utca 5. sz.) címre küldendők. Pályázati hirdetéseit egyszeri közlése lO ltorona ----------------- Nyllttér sora 40 IlllOr. —-------------Me gjelenik minden estttörtSkdn. rykok sajtó-agitációja és pampílet-áradata aláásták az ezeréves Magyarországot s most mindenki: külső és belső ellenség a magyarság történeti hivatására tör. Elborulva nézzük, mi vár a régi térképre : további harc-e, vagy a béketárgyalások előtt a belső kérdéseknek belső fórum előtt való rendezése? Kérdezzük, hány un k- nak szülőföldje lesz ezután is magyar föld s nem kell-e majd régi térképünket egy egészen ujjal, nekünk fájóval elcserélnünk? Mi rendületlen hittel bízunk abbaD, hogy Magyarország területi épségét, történeti hivatását meg fogjuk tudni védelmezni. Csak ne veszítsük el a fejünket. Sajtónk — ez az ezer gondolatu, ezer akaratú hadsereg — most az egyszer legyen igazán magyar s a jövő fejleményei minden embert egy táborban találjanak. Wilson válasza. Valljuk meg, hogy ez a válasz akár a németnek, akár a monarchiának szólót fontolgassuk, sehogy sincs összhangban Wilson eddigi békejegyzékeivel. Úgy látszik» az elnök az entente háborús uszitóinak befolyása alá került és mintha megbánta volna eddigi békés akcióját: újabb még súlyosabb kikötésekkel nehezíti meg a a kibontakozást. Kerülgeti a lényeget, arra egyáltalán nem válaszol, ezt mondván: a, háborút, mintha az Magyarországnak is szabadságharca volna, amelyuek az a célja, hogy az osztrák iga alól felszabaduljon. Mikor mégis kezdték belátni, hogy a szövetség mellett kitartunk, eltántorithatat- lanok vagyunk, akkor már- magyarázgatták a dolgokat mondván, a magyarok nem szeretik Németországot, de csodálják erejét félnek tőle, de meg bíznak is benne, azért tántorithatatlanok. Amint azonban teltek a napok, hónapok s egy év is lepergett és a véres zivatar hullámai hazánkhoz közeledtek, az ellenséges sajtó hangja gyűlöletesebbé lett. Mikor pedig az orosz tömegrohamokat visszavertük s az olaszoknak meg útját álltuk az Isonzó partján, fékevesztett gyűlöletük határt nem ismert. S hogy fokozzák a népek haragját, a porosszal állítottak egy sorba mondván, hogy Magyarország is porosz nemzetiségi politikát folytat. Minden más elemet elnyom miként porosz s mi nem is vagyunk mások mint TV. Károly poroszai. A régi feudálisok egy kis csoportja ráfekszik az egész magyar államéletre, mint Poroszországban a junkerek. Csoda-e hát,ha összefogtak e tényezők? Ausztriához való helyzetünket is ferde színben látják, helytelenül Ítélik meg s igyekeznek a két állam közé éket verni, Ausztria féltékenységét felkelteni. Hangsúlyozzák, hogy a magyarok már.keresztülvitték, hogy
