Szatmári Hírlap, 1918. július-december (27. évfolyam, 27-51. szám)
1918-10-24 / 43. szám
SZATMÁRI HÍRLAP Szatmár-Németi, 1918. október 24. „Fegyverszünetet kértetek, én feltételeket szabtam, ti elfogadtátok az én feltételeimet, tehát üljünk le a zöld asztalhoz.“ Mi elfogadtunk igen fájdalmas feltételeket s készek vagyunk a németekkel határaink mögé visz- szavonulni. Sokkal egyenesebb lett volna Wilson beszéde, ha megmondja indokolás nélkül, hogy meggondolta a dolgot, még nem lehet szó fegyverszünetről. A tények legalább erre mutatnak. Kint folyik tovább a vérengzés, bent a titkos aspirációk szitása, hogy itt is, ott is egyformán elgyengülve, gúlába rakjuk fegyvereinket. A lényegre kérünk választ, lehet-e szó fegyverszünetről, a többit, a belső ügyeket majd csak elintézzük valahogy mi magunk is. Küszöbön állónak véltük a békét s Wilson az emberiséget egyszerre kiábrándítja a legszebb reménykedésből. Valóban a legnehezebb probléma előtt állunk; a feszültség elérte tetőpontját, most igazán élet-halál fölött történik döntés. 2 ____ __ Állandó járványbizottság Szatmáron. Ma, csütörtökön délután ismét összeül a járványbizottság. Bízunk abban, hogy ebben a pestises időben tudással, eréllyel fogja végezni nehéz feladatát. Kivezeti a nyitott sírok közül ezt a háború ostorától annyira gyötört városi lakosságot, hogy el ne népte- lenedjünk, cl ne pusztuljunk még többen itt, mint a gránáttölcsérek peremén. Megvan a bizalom a járványbizottság iránt azért is, mert a múlt héten már jelentős ülést tartott, sőt kimondotta, hogy minden csütörtökön összeül tapasztalatainak előadására és a még szükséges intézkedések megbeszélésére, kimondására. Bizalmunk csak erősödik, amikor tapasztaljuk, hogy a járványbizottság nemcsak tanácskozik, hanem intézkedik is. A beteg katonákat becsületesen és eredményesen kezelik. A katonakórházak orvosai közül éjjel ketten virrasztanak, hogy a polgáremberekhez is elmehessenek. Mindenkinek jó tudni, hogy a főkapia monarchia súlypontja Budapesten van. Magyarország Ausztria romlása. A román hadüzenet után pedig az entente teljes erővel dobta be a világba a nemzetiségi kérdést. Kimondottaj hogy ennek a megoldása csak Ausztria és Magyarország feldarabolása árán lehetséges. Ellenségeink hatalmas sajtóorgánumok utján mindent elkövettek, hogy ártsanak hazánknak. Mindez azonban nem sikerülhet. A hivatalos körökben, de különösen az Egyesült Államok elnökében nyugodtabb, tisztább, elfogadhatóbbnak tetsző elvek jutottak érvényre. De teljesen, tökéletesen még mindig nem látnak odaát. Nehéz is az ellenséges sajtó megtévesztéseitől szabadulni. Hogy tehát egészen helyesen ítéljenek az idegenek s ellenfelek, hogy szinte világos képet alkothassanak rólunk, szükséges, sőt már rég szükség lett volna rá, hogy szakférfiak által minél több nyelven kidolgozott munkák jelenjenek meg, amelyek a magyar nemzeti élet minden ágáról pontos, tökéletes felvilágosítást nyújtanak. Hatalmas európai magyar sajtó-propagandát kell létesíteni, amely nemzetközi helyzetünket is kellőleg megvilágítja s megismerteti a magyar viszonyokat. Akkor hisszük s remélhetjük, hogy megértésre talál a magyar s nem fognak ellenségeink lehetetlen követelésekkel előállani. Dr. Tóth József. tány négy bérkocsit tart a város orvosainak a rendelkezésére. A főkapitányságon is ál landóan két orvos van az orvosi rendelőben, hogy kellő időben telefonon is igénybe vehető legyen a járvány idején oly óriási módon szükséges, nélkülözhetetlen orvosi segély. Hisszük, hogy a bizottságnak arra is kiterjed a figyelme, ne legyen használhatatlan állapotban a telefon. A bizottság int a csoportosulás kerülésére. X A közönségnek meg is kell hallgatnia a bizottságot. Kerülje a komoly intő szóra, mintegy szigorú parancsra a csoportosulást, tolongást. Most, hogy a kereskedések árusítják az élelmiszereket, úgy sincs ác3orgás. A trafikok előtt sem kell mostanában álldogálni, mert dohány, ami sokak szerint öli a bacillust, úgy sincsen még és úgy is kevés lesz. Még csak a kisvasút túlzsúfoltsága ellen kérünk erélyes intézkedést. Ha nem járna a városi lakosság élelmezésének még nagyobb kárával, a vásárok népessége ellen is lehetne intézkedni. A járványbizottság különben akkor kötelezné a város lakosságát a legnaqyobb hálára, ha a leg kérlelhetetlenebb szigorral őrizné ellen az uteák tisztántartását és ami ebben az időben a leglényegesebb még, ha élelmezési, népruházati bizottsággá alakulna át. A háborús táplálkozás nagyon elgyengítette a szervezetet, nincs ellenálló képesség a testben a betegségekkel szemben. Arra meg talán hiába is figyelmeztetni a lakosságot, hogy óvakodjék a meghűléstől, ha nincs ruhája, nincsen cipője. Helyesen bélyegezte meg Budapest alpolgármestere a népruházati bizottságot, hogy uagy reklámu és úgyszólván semmi eredménnyel sem dolgozik. Városunkban is mióta nincs cipő, már elrongyolódnak az ezresbankóként féltve őrzött oipőjegyek. A világháború vérlázitó átkai, a központok nem hogy uj ruhát adnának, de el akarják venni a régi, valamit érő ócskát is. A járványbizottságnak föltétlenül fel kell szólalnia, hogy legalább cérna jusson a közönség kezébe, hogy legyen mivel összeaggatni tépett rongyait. Komolyan beszélik, hogy a szesz, bor, rum, konyak jó ellenszere a járványnak. A fővárosban már utaltattak minden család részére 2—2 liter rumot. A mi bizottságunk reméljük, semmiben sem áll meg a félintéz- kedésuél, tovább megy, utána néz, hogy nálunk ne csak utaljanak, hanem meg is kapja a közönség a kiutalt mennyiségeket. Legalább a betegek juthatnának egy kis teához, rumhoz. Vannak intézmények, amelyek részére nagyobb mennyiségű teát utaltak ki. Ezt most úgysem használják fel teadélutánokra, boesássák a közönség rendelkezésére. A gyógyszertárak nagymennyiségű szeszt kaptak. Itt az alkalom, hogy rendelkezésre bocsássák. Csak az iskolák további bezárása ügyében nem intézkedett minap kellő időben a bizottság. Et az iskoláknak sok kiadást okozott, költséget sok szülőnek és betegséget sok gyermeknek. Az utazás járvány nélkül sem kedvez az egészségnek, hát még most ? Az iskolák megnyitásának napját bizonyára kellő időben fogják közölni. Arra talán nem fog kerülni a sor városunk kereskedő világában, hogy árdrágítással megakadályozzák a tisztességes eltemetését annak, akit mégis magával ragad a nagy csapás, a járvány. A fővárosban intóz- kedóssket kértek a temetkezési vállalatok túlkapásai ellen. Itt az idő, hogy összefogjunk egymás érdekében. Bizottság, közönség tegye meg szent kötelességét! Itt emlitjük meg, hogy radikális intézkedések folyamatba tételének hatása már i* mutatkozik. A ragály három nap óta szünőfél- ben van s járvány elfojtására a város Budapestről közegészségügyi főfelügyelőt kap. R. Független Magyarország. Még nem tudjuk, hogy a török hódoltság korabeli, vagy annál rosszabb állapotba jut e vissza Magyar- ország s elérkeztünk-e a történeti nemlét határához, e pesszimista felfogással szemben ezerszer inkább hiszünk annak a másik felfogásnak, amely e legválságosabb napokban, a tornyosuló felhők dacáia a független Magyar- országot és a perszonális uniót reménykedve hangoztatja. Császári maniíesztumra a régi Ausztria megszűnik, megszűnik hát a kapcsolat is a régi Ausztria és a régi Magyar- ország között. Uj, független Magyarország támad — mondjuk — és uj Ausztria. Lesz-e kettejükben életképesség, maradandóság.a jövő fogja megmutatni. Hogy a független Magyarországéban lesz, hinnünk kell. Ez alakulás szükségszerű visszatérés lenne a nemzet régi önálló állami formájához. A magyar miniszterelnök az uj alakulást bejelentette, a többségi párt a nemzet egészének prog- rammjává tette, törvénybe iktatása szőnyegen van s az erre vonatkozó törvényjavaslat előzetes szentesítés végett már a király elé kerül, hogy aztán a részletes törvényalkotó munkára kerüljön a sor. Meglesz hát a perszonális unió, csupán az uralkodó közössége a mai Ausztriával. Meglesz-e igazán, vagy csak üres, testetlen jelszó marad s a független Magyarországban sóhajtozva, sírva Magyarországot indulunk el keresni ? Ki tudná ezt ma megmondani? Jótékonyság a nevelés szolgálatában. A Szatmári Hírlap október 17-iki számában röviden már hirt adott arról a nagyobb alapítványról, amelyet négy szegény- sorsu tanuló segélyezésére Turczi Papp Dezső és fenkölt gondolkozásu neje, Hayer Angela tett a szatmárnémeti kir. kath. főgimnáziumnál. A nemesszivü adakozók jótékonysága ez alkalommal oly nagy mértékben nyilvánult meg, hogy a negyvenezer koronás ösz- szeg mellett a háború és béke gondjai s a járvány aggodalmai közt sem mehetünk el szótlanul. Megelevenedik lelkűnkben a múlt, a szatmárnémeti kir. kath. főgimnáziumnak belső története, amely joggal és nem minden dicsekvés nélkül mondhatja el magáról, hogy a létéért folytatott évszázados küzdelmek után jótékony és nemes szivek áldozatkészsége folytán lett azzá, ahol ma van, Északkelet félezernél több tanulójának Alma Materévé . .. Konviktusai, nevelőintézetei teszik első sorban lehetővé, hogy messze vidéknek sze- gónysorsu ifjú nemzedéke is részesüljön a művelődés és erkölcsi nevelés igazi áldásaiban. Az egyház, amelynek védő, melegítő szárnyai alatt lett naggyá ez az iskola s azt a ma is követett irányelvek szerint biztos alapokra fektette, vezet ezen a téren is. Á püspöki konviktusra gondolunk először, városunk egyik legszebb és legnagyobb középületére, amely megyéspüspökünk áldozatkészsége folytán) 1913-ban uj palotát kapott és bérházzal is rendelkezik. Egy intézmény,
