Szatmári Hírlap, 1918. július-december (27. évfolyam, 27-51. szám)
1918-10-17 / 42. szám
XXVII. évfolyam Szatmár-Németi, 1918. október 17. 42. szám ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész irre 10 K — f. i NegyedévA — 2 K SO f. Félért» — 6 , — „ \ Egyes szám ára 20 fillér. Lap tulajdonos i SZATSÁB - EGYHÁZMEGYEI IRODALMI SÖR. A szerkesztéséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. lJázmáiir.»a jté (Iskola-utca 5. ez.) cimre küldendők. Pályázati hirdetések egyszeri ItOzláse 19 kéress ----------------- Nyilttér sora 4o fillér. ----------------Ta nítóknak és kézmfiiparosoknak egy érre 8 korona Megjelenik minden csütirtSkia. Sajtóvasárnap. Húszadikán, október harmadik vasárnapján, immár kilencedszer az évek homok- éiaszerii pergéeében, gyűjtés lesz Szatmáron és az öt vármegyére kiterjedő egyházmegyében, amikor a katholikus hívők ezrei és ezrei ismét leróhatják tartozásukat a katholikus sajtóval szemben. Évről-évre figyelmeztet bennünket e vasárnap egyik fontos kötelességünkre, a katholikus sajtó támogatására. E napon filléreivel mindenki hozzájárul ahhoz a mozgalomhoz, amely a Katholikus Sajtóegyesület tőkéjét akarja gyarapítani azzal a nemes szándékkal, hogy «z a katholikus sajtóorgánumokat támogassa és céljának elérésében elősegítse, másrészt Egyházmegyei Sajtóalapuuk eddigi gyűjtését is szándékszik növelni, amely a nagynevű adakozók nagyobb adománya és a lelkes elődök újságírói tevékenysége folytán már szép eredménnyel dicsekedhetik, hogy idővel előttünk álljon a keresztény olvasóközönség végső céljával, Északkelet keresztény napilapjával. Mikor ezren és ezrén nagylelkű adományaikkal megtöltik a perselyeket s a templom ajtaján kilépnek azzal a tudattal, hogy megtették kötelességüket, gondoljanak arra, hogy ez még nem minden. Filléreiket napnap mellett oda kell adniok a templomon kivül is azért fez újságért, könyvért, hetilapért és folyóiratért, amely a keresztény gondolatot szolgálja s őrködik legszentebb eszményeink fölött, amelyek a nem keresztény M» Családi kör. — BaJekay Béla. — ffiőrgarniíurás kis szakon. fjz úrnő Sjuőinios ajkán szóár, vig mosoky. DKagasöa szökve szép sudára ring, nő f9s pákmák erdejének összefoíy. ffotek őkén az ifjú férj, a gazda, j£z ékes kertően gondos ápokó § mig a csicsergő kis madárt Rakkgaija, jfjjék, Rajkó ég6oki, dkddsí kukkaíó. fi padkó süppedi perzsa szőnyegére «— \fiakán a fökdnek gondokatja, vére —- Jj sok, ezerszinü virág pereg . . . Csend kész. éFigyeknek szivrepesve, fiakkan, f[ szo6a megiek’ könnyes áfiiíaílak, — Qügyog, könyvéően kapoz a ggerek. sajtó részéről annyiszor támadásnak vannak kitéve. így is erősítve a keresztény magyar sajtót, jutunk el majd a másik célhoz is, megvalósítva X. Pius pápa felséges szózatát, hogy irat legyen az irat ellen, köDyv a könyv ellen, újság az újság ellen, kezünkben ugyanazok az eszközök, amelyekkel a másik oldalról háttérbe szorításunkra és eszményeink elhomáh ositására törekszenek. Mert sivár a kép, ami szemeink elé tárul. A megtévesztés és hazugság a betűk gyors lábán, szédületes sebességgel jár hinteni a mételyt a néptómeg közé, amely ölhetett kézzel, jámboran nézi, mint fertőzi meg családi szentélyét, gyermekeit, háza népét, cselédjét, műhelyének munkásait a keresztényellenes modern sajtó. Tekintsünk be egy-egy család otthonába és nézzük azt az embert, aki, mint valami megdermedt sóbálvány, elbűvölve, leláncolva görnyed a frissen megjelent újság fölé és megfeszült figyelemmel, némán, ellentmondás nélkül szívj magába, amit neki az újság mond, átengedvén annak szivét, kedélyét, értelmét, mindenét s engedi mdgát befoiyásoitatni a kényur, a névtelen ujság- iró által. Milliók gondolkoznak, s beszélnek, éreznek és cselekednek aztán úgy, ahogy azok áz újságok diktálják nekik, amelyeket véletlenül olvasnak. S éppen itten a baj, az, újság, könyv, folyóirat, a szellemi táplálók helytelen megválasztásában. Nem vesszük észre, hogy a nem keÄ strandfürdő. Az utazás nehézségei, a külföld elzártsága és a sok egyéb háborús baj ráterelte országszerte — vagy mondjuk Középeurópa- szerte — az emberek figyelmét a hazai szépségekre. Megtanulta a német, az osztrák és a magyar is, hogy hazájában, sőt szülővárosában is süt a Nap és itt is nő a talajból szép liget, amely jó levegővel árasztja el tüdejét; hogy a hazai vizek is értékesek, csak ki kell belőlük fejleszteni a szépségeket. A gyémánt is csiszolás után lesz értékes és a természet minden adománya az emberi munkával lesz azzá, mit szépnek, jónak és hasznosnak ismerünk. Ha ez a gondolat öntudattá válik, kincset találunk a Karszt kopár mészszikláiban, az Alföld sivár hómokpusztáin és szikes mezőin egyaránt. Mi, szatmáriak, a Szamosban kereshetjük kincseinket, amelyek erkölcsi, szellemi és anyagi értékeket jelentenek. Az a kevés magyar város, amely folyóparton épült, legtöbbször — országos átlagban szemlélve — azt a benyomást kelti, hogy a magyar sohasem ismerte a folyó jelentőségét, hanem csak véletlenül építette hajlékait a viz partjára. resztény sajtó köntösében férkőzik be sokszor családi szentélyünkbe az erkölcsgyalá- zás, eróuytiprás és minden szép és szent gondolatnak sárba és piszokba való ráneigá- lása. így rontja meg aztán a nép tiszta kikét nap- nap mellett, észrevétlenül a szabadkőművesség és szélső liberálizmus. Miért rombolhatott ily irtózatos eredménnyel a sátáni munka csak egy rövid emberöltő alatt is ? Mert mi keresztény kat- holikusok a másik tábornak adtuk a mi garasainkat. Minket használt fel eszközül, a mi pénzünkből gyalázta mindazt, ami szent előttünk. Abba a bűnbe estünk és vagyunk, hogy nap-nap után ellenségeink markába sdvc a garast, a mi lapjainkat nem vesszük eszre, vagy nem karoljuk fel eléggé. Ezek a lanyhább támogatás miatt az ellenséggel nem bírnak lépést tartani s ott vagyunk még má is, hogy tizenkét millió katholikus van az országban s csak néhány napilapunk az, amely nem áll az aknamunka szolgálatában. Nem esünk azért kétségbe. A keresztény sajtó erősödött, fejlődött, sokat haladt az utóbbi tiz év alatt s egy évtized múlva olt lesz, hogy erejét, hatását mi >em fogja tudni háttérbe szorítani. A keresztény olvasóközönség öntudatra ébredi, ia'ja az utat, amelyen haladnia kell s újságainak, olvasmányainak helyes megválásául' ni, sajtó vasárnapi adakozásaival célra tör és érdekeinek megvédése felé igyekszik. Hatalmas dregnutok cirkálnak a vi^er. a hetedik nagyhatalomnak, a sajtónak unó A modern kor terelte rá a figyelmet közlekedési szempontból a viziutakra és nyit a magyar folyóparti városoknak is mély távlatot. Ezek a városok azonban legtöbbször csak kloakáikat fordítják az áldást hozó medrek felé. Nagy átalakulás előjátéka az, ami a háború által felgörditett függöny mögül elénk tárul. A legtöbb magyar városban, .melynek vize van, strandfürdők keletkeztek es Szatmár is felfedezte Szamosát. Ma csak kicsiny a társaság, amely utat tör és alapokat fektet. Ezen körülményben, hogy kicsiny kezdettel indul az ügy, a szatmáriak által különösen megszívlelendő tanulság rejlik, mert volt idő, mikor itt nagy részvénytársaságok alakultak, amelyek nullákká fejlődtek. Itt a haladási irány fordítva kezdődik. • Egy terveket szövő agy, amely a kivitelhez is eréllyel ragaszkodik, megtalálta az alkotás feltételeit és -fáradhatatlanul járj i útjait. Kövessy Győző kir. műszaki tanács.-s a folyammérnökség teljes apparátusával a társaság mellé állott és Fésűs Albert kir. mérnök szives örömmel szabni ki a tervezett munkálatok vonalait a természetben. Többen megértéssel bocsátották rendelkezésre anyagi
