Szatmári Hírlap, 1918. július-december (27. évfolyam, 27-51. szám)
1918-10-10 / 41. szám
2 _ ____= . há borús célunk. Magyarország területi épsége és nemzeti egysége ez. Ebből nem engedhetünk s a jövő chaotikus zavarában megnyugtató, hogy ez évezredes jogcímünk Wilson tizennégy pontjával, amely alkalmas arra, hogy a világnak a békét visszaadja, s Wilson történeti múltat is figye lembe vevő nemzetiségi elvével — összeegyeztethető. Két fa. (Bb.) A város címerében ’állnak, a történelem televényébe plántálva. Gyökerei a messze múltba ágaznak el, törzse az idők járásában: viharos és napsütötte szakaiban nőtt, erősödött, izmosodott terebélyes fává. Agai ezer és ezer hajtással gazdagodva, ég felé merednek, védelmet és örömet nyújtva az érkező és távozó nemzedékeknek, amelyék sürü sorban jártak alatta s amely most megfogyatkozva áll árnyékában, él, pihen, dolgozik és a levelek szépségében, gazdagságában gyönyörködik. Napja fejlődés, friss áramú, ózonos levegője a polgárok jóléte és boldogulása. Ötödik éve már történeti időket élve mostan is, a cimer bástyafaláról leszállanák s a jelen forgatagába lépve, a mozgalmas utca szélére helyezkednek, egy hatalmas térség szomszédságába s a visszaemlékezés őszi hangulatában megszólalnak. ■ Jönnek- mennek előttük az emberek és hallgatják- hallgatják meg-megszakadó, hangos beszélgetésüket : „Fiaink elejét, a férfiak szine-javá,t óvek óta nem. láttuk. Fegyvert tartva kezükben, ott küzdenek mind a különböző harctereken. Megfordultak északon, keleten, nyugaton és délen s dicső tetteiket feljegyezte már a történelem. Állottak Ravaruszka kietlen, halmos térségein s bejárva egész Galíciát, orosz várak feldulása után Wolhynia mocsaraiban. Hadaikat látta Erdély és Szerbia. Az Isonzó hősi küzdelmeiről gyermekeik regéket mondanak és most Verdun és Flandria tanulják a hűséget és a vitézi erényeket ismerni.“ „A nők, aggok és gyermekek s az itthoni munka osztályosai — folytatja a másik — nem kevésbbé hősi magatartást tanúsítanak. Ezek lankadatlan erővel teljesitik a reájuk rótt, nehéz kötelességeket s amazokkal együtt tűréssel, hangos panaszszó nélkül állják a roskasztó anyagi küzdelmet. Megnehezedtek az élet körülményei s a gond, nélkülözés mind jobban és jobban rányomja bélyegét az arcokra. De mindenki megadással viseli és reményekkel eltelve várakozik. Tétova lábakkal, de felemelt fővel péz a jövő elé. A külső harcon 'kívül az itthoni küzdelmet is sikerrel vívja, mert tudja, hogy a Napnak felhőkből való kibontakozása biztosan elkövetkezik. A béke már is előreveti fénynyalábjait.“ , „E város — szól ismét az első — a háború ütötte sebeket gyógyitotta, rengeteg kórháznak adott helyet falai között és kiviil a városon s a maga gondjai, feladatai mellett ráért arra is, hogy a mások nyomorán és Ínségén segítsen. Egy éven át menekülteket, egy egész falut látott vendégül, mikor annak népe a harcok miatt idegenben éle. S mig házai felett gránátok röpködtek, utcáin, hegyi ösvényein táborozott-járt felváltva a magyar és a német, a vezetők gondoskodása, vendégszeretete folytán itt második otthonra talált. Az évkönyvek őrizni fogják e lapokat, gazdagítva azt az osztrák gyermekek nyári vendéglátásával is." „SZATMÁRI HÍRLAP“ „Csupán egészségügye az — szólal meg újra a második — ami aggasztóvá teszi a helyzetet. A háború nehéz viszonyai miatt nem tud régi programmjának megvalósjtá- sába belefogni. Halaszthatatlanná vált már a csatornázás és vízvezeték kérdésének megoldása s csak az alkalmat várja, hogy az eszme testet öltsön. Utcái e miatt sok helyen piszkosak, egészségtelenek s lakóit állandóan járványok réme fenyegeti.“ „Járvány pusztít mostan is soraiban — hagyja rá az’ első — s hogy el tudott hatalmasodni, országos jellegén s a háború okozta orvos ée gycgyszerhiányon kívül legfőbb oka az, hogy bacillusai az egészségtelen vizű, talajú és levegőjű környezetben valóságos melegágyra találtak. Hála Istennek a baj szünőben van, de százan és százan estek naponta betegségbe s a temetőben idő előtt uj sírok domborultak.“ „Járványkórháza a városnak kicsiny — toldja a ázol tovább a másik — közkórháza a követelményeknek nem felel meg s kibővítése, elhelyezése, ideiglenes berendezése még mindig a jövő feladatai közé soroltatott. E kérdés megoldására van szükség legelső sorban, hogy északkeletnek metropolisa a háború alatt is erősödjön, épségben fejlődjön s fiai*, e nagy család tagjai, nyugodtan hajtsák álomra fejüket“. így beszélt a két fa a város címeréből, ott az utca szóién, egy hatalmas térség szomszédságában s beszélgetésüket papírra vetettük, hogy a városi közgyűlés október harmadiki tanácskozásáról haza felé menet, az egészségügyi jelentésről s a közkórháznak szükebbkörü bizottság körébe való utalásáról és mostani megoldásáról elmélkedtünk. A bolgár király kitartott a szövetséghez hiven a végsőkig. Mikor látta, hogy a bolgárság léte és a szövetség ellentétbe kerülnek, nemzetét, jövőjét többre becsülte a trónusnál s a régi magyar huszárra valló úri gesztussal levette fejéről a cári koronát. * Elhagyta a trónt és a bolgárok kiráiva visszajött murányi grófnak! A balkán legelőkelőbb trónjáról lelépett boldogságot keresni a névtelenségbe. • / Nagy emberek sorsa nem irigylendő sors. Napoleon lebukott, a cárok feje porba- hullott, mert a Gondviselésnek szegezték mellüket. Ferdinánd alázatosabbnak mutatkozott és emberibbnek.. ^Megértette, hogy a boldogság másfajta magasságban trónol s épen nem a trónok ajándéka. — Úgy tett, mint V. Károly spanyol király, aki hatalmának tetőpontján volt és a világ nagy ámulatára, a kevésbbé gondolkodó előtt érthetetlen okból szerzetházba vonult. A dicsőséggel jóllakott s elérkezettnek látta az időt: saját boldogságát keresni. Bizonyos, hogy Ferdinánd is boldogabb lesz a murányi magányban, mint Szófiában. Mindenféle iskolai nyomtatványok beszerezhetők a Pázmány - sajtó könyvkiadóhivatalában Szatmár- Németi, Iskola-utca 5. sz. Szatmár-Németi, 1918. október 10. Ne felejtsük el a Sajtóalapot! Prohászka püspök 60 éves lett a mai napon. 1858-ban született, amikor igát hordott a magyar szabadság s amikor a katbolikus érzés külsőleg meg nem nyilatkozhatott, ha a gúny és megaláztatás vér- tanuságát szenvedni nem akarta. Gyászos idő volt. Csak 10 esztendő néma ellenállása kellett és felszabadult a polikai magyar szabadság, de a keresztény katholikus meggyőződésnek — úgy látszik — 10-szer 10 esztendőre van szüksége, hogy teljes öntudatra térjen. Azt mindenki látja, hogy az ébredés folyamatban van. Az sem titkolható, hogy a magyar katholikus öntudat ébresztői közt Prohászka püspök áll elsőnek és msgaslik ki mindenek között. Ő lépett fel az üres magyar katholikus templomok szószékeire és kiáltotta bele a magyar pusztaságba az Ur nagy gondolatait úgy, hogy betértek azok, akik a templomajtó előtt az élet gondjaitól terhelten mentek el és elámulva hallgatták, hogyan lehet a 20. századbeli ember leikéhez ismét közel vinni az Isten gondolatait. A csengő hang, a meggyőződés heve, a'gondolatok utolérhetetlen finomsága úgy megragadták a lelkeket, hogy aki egyszer hozzászegődött, az a hitéhez is közelebb jutott és kezdette szeretni azt a hitet, melynek ilyen apostola támadt Nyitra városában. Az anyagiasságban elmerült lelkeknek felüdülés volt az ő megjelenése és a lelkiségről való elmélkedése. Híveinek száma folyton gyarapodott és harminc esztendő múlva ellenség, jóbarát egyaránt elmondhatja, hogy sokaknak nyújtotta már az igazi boldogság forrását, sokak szemét nyitotta már ki nagy hite, Istenadta rendkívüli esze fáklyája. Eddig mindig magasan, fennen lobogtatta fáklyáját: az eget mutatta s az ógiek iránt ébresztett lelkűnkben vágyakat. — S ma az életbölcsesség zenitjén lefordítja a fáklyát: a földet vizsgálja ide-oda kutató szövétnekével és rámutat a sebekre, a lelki rothadásra, a magyar kereszténység minden bajának belső okaira. Eddig a gyógyulás vágyát ébresztette, reményét óvta a blazirt lemondás ellen : most gyógyítani akar, mert 60 esztendő élettapasztalatát érzi maga mögött. Késsel vág, ba kell. Igaz hogy fáj a vadhúsnak, melyet a magyar keresztény testről kíméletlenül vagdal lefelé. Do tudja, hogy a keresztény lelkiséget menti meg vele és nem törődik a farizeusok zajongásával, akiknek tulajdonképen nem is az fáj, hogy szombaton gyógyít az apostolok utódja által az a .. . Valaki, hanem hogy egyáltalán gyógyítani mer. 60 — évig általános volt a magasztalás. A keresztényiég töviskoszoru- jából az ő fejébe tövist nem szúrtak. De mikor magasztos eszméit gyakorlatilag kezdte megvalósítani, felbőszült a talált vad és neki rohant (igaz, hogy kevés eredménnyel) az ő nagy ezellemének. De annál jobban áldjuk mi ma őt: a magyar keresztény katholicizmus nagy vezérét különösen mi szatmári keresztény magyarok, akikbe lelket öntött az ő nagy szelleme, melynek világosság^ mellett sokáig haladjon a magyar kereszténység 1 K.
