Szatmári Hírlap, 1918. július-december (27. évfolyam, 27-51. szám)

1918-10-10 / 41. szám

2 _ ____= . há borús célunk. Magyarország területi épsége és nemzeti egysége ez. Ebből nem engedhe­tünk s a jövő chaotikus zavarában meg­nyugtató, hogy ez évezredes jogcímünk Wil­son tizennégy pontjával, amely alkalmas arra, hogy a világnak a békét visszaadja, s Wilson történeti múltat is figye lembe vevő nemzetiségi elvével — összeegyeztethető. Két fa. (Bb.) A város címerében ’állnak, a tör­ténelem televényébe plántálva. Gyökerei a messze múltba ágaznak el, törzse az idők járásában: viharos és napsütötte szakaiban nőtt, erősödött, izmosodott terebélyes fává. Agai ezer és ezer hajtással gazdagodva, ég felé merednek, védelmet és örömet nyújtva az érkező és távozó nemzedékeknek, ame­lyék sürü sorban jártak alatta s amely most megfogyatkozva áll árnyékában, él, pihen, dolgozik és a levelek szépségében, gazdag­ságában gyönyörködik. Napja fejlődés, friss áramú, ózonos levegője a polgárok jóléte és boldogulása. Ötödik éve már történeti időket élve mostan is, a cimer bástyafaláról leszállanák s a jelen forgatagába lépve, a mozgalmas utca szélére helyezkednek, egy hatalmas térség szomszédságába s a visszaemlékezés őszi hangulatában megszólalnak. ■ Jönnek- mennek előttük az emberek és hallgatják- hallgatják meg-megszakadó, hangos beszél­getésüket : „Fiaink elejét, a férfiak szine-javá,t óvek óta nem. láttuk. Fegyvert tartva kezükben, ott küzdenek mind a különböző harctereken. Megfordultak északon, keleten, nyugaton és délen s dicső tetteiket feljegyezte már a törté­nelem. Állottak Ravaruszka kietlen, halmos térségein s bejárva egész Galíciát, orosz vá­rak feldulása után Wolhynia mocsaraiban. Hadaikat látta Erdély és Szerbia. Az Isonzó hősi küzdelmeiről gyermekeik regéket mon­danak és most Verdun és Flandria tanulják a hűséget és a vitézi erényeket ismerni.“ „A nők, aggok és gyermekek s az itt­honi munka osztályosai — folytatja a másik — nem kevésbbé hősi magatartást tanúsíta­nak. Ezek lankadatlan erővel teljesitik a reájuk rótt, nehéz kötelességeket s amazok­kal együtt tűréssel, hangos panaszszó nélkül állják a roskasztó anyagi küzdelmet. Meg­nehezedtek az élet körülményei s a gond, nélkülözés mind jobban és jobban rányomja bélyegét az arcokra. De mindenki megadás­sal viseli és reményekkel eltelve várakozik. Tétova lábakkal, de felemelt fővel péz a jövő elé. A külső harcon 'kívül az itthoni küzdel­met is sikerrel vívja, mert tudja, hogy a Napnak felhőkből való kibontakozása bizto­san elkövetkezik. A béke már is előreveti fénynyalábjait.“ , „E város — szól ismét az első — a háború ütötte sebeket gyógyitotta, rengeteg kórháznak adott helyet falai között és kiviil a városon s a maga gondjai, feladatai mel­lett ráért arra is, hogy a mások nyomorán és Ínségén segítsen. Egy éven át menekül­teket, egy egész falut látott vendégül, mi­kor annak népe a harcok miatt idegenben éle. S mig házai felett gránátok röpködtek, utcáin, hegyi ösvényein táborozott-járt fel­váltva a magyar és a német, a vezetők gon­doskodása, vendégszeretete folytán itt máso­dik otthonra talált. Az évkönyvek őrizni fog­ják e lapokat, gazdagítva azt az osztrák gyermekek nyári vendéglátásával is." „SZATMÁRI HÍRLAP“ „Csupán egészségügye az — szólal meg újra a második — ami aggasztóvá teszi a helyzetet. A háború nehéz viszonyai miatt nem tud régi programmjának megvalósjtá- sába belefogni. Halaszthatatlanná vált már a csatornázás és vízvezeték kérdésének meg­oldása s csak az alkalmat várja, hogy az eszme testet öltsön. Utcái e miatt sok he­lyen piszkosak, egészségtelenek s lakóit ál­landóan járványok réme fenyegeti.“ „Járvány pusztít mostan is soraiban — hagyja rá az’ első — s hogy el tudott hatal­masodni, országos jellegén s a háború okozta orvos ée gycgyszerhiányon kívül legfőbb oka az, hogy bacillusai az egészségtelen vizű, talajú és levegőjű környezetben való­ságos melegágyra találtak. Hála Istennek a baj szünőben van, de százan és százan es­tek naponta betegségbe s a temetőben idő előtt uj sírok domborultak.“ „Járványkórháza a városnak kicsiny — toldja a ázol tovább a másik — közkór­háza a követelményeknek nem felel meg s kibővítése, elhelyezése, ideiglenes berende­zése még mindig a jövő feladatai közé so­roltatott. E kérdés megoldására van szükség legelső sorban, hogy északkeletnek metropo­lisa a háború alatt is erősödjön, épségben fejlődjön s fiai*, e nagy család tagjai, nyu­godtan hajtsák álomra fejüket“. így beszélt a két fa a város címeré­ből, ott az utca szóién, egy hatalmas térség szomszédságában s beszélgetésüket papírra vetettük, hogy a városi közgyűlés október harmadiki tanácskozásáról haza felé menet, az egészségügyi jelentésről s a közkórház­nak szükebbkörü bizottság körébe való uta­lásáról és mostani megoldásáról elmél­kedtünk. A bolgár király kitartott a szövet­séghez hiven a végsőkig. Mikor látta, hogy a bolgárság léte és a szövetség ellentétbe kerülnek, nemzetét, jövőjét többre becsülte a trónusnál s a régi magyar huszárra valló úri gesztussal levette fejéről a cári koronát. * Elhagyta a trónt és a bolgárok kiráiva visszajött murányi grófnak! A balkán legelő­kelőbb trónjáról lelépett boldogságot keresni a névtelenségbe. • / Nagy emberek sorsa nem irigylendő sors. Napoleon lebukott, a cárok feje porba- hullott, mert a Gondviselésnek szegezték mellüket. Ferdinánd alázatosabbnak mutat­kozott és emberibbnek.. ^Megértette, hogy a boldogság másfajta magasságban trónol s épen nem a trónok ajándéka. — Úgy tett, mint V. Károly spanyol király, aki hatalmának tetőpontján volt és a világ nagy ámulatára, a kevésbbé gondolkodó előtt érthetetlen ok­ból szerzetházba vonult. A dicsőséggel jól­lakott s elérkezettnek látta az időt: saját boldogságát keresni. Bizonyos, hogy Ferdinánd is boldogabb lesz a murányi magányban, mint Szófiában. Mindenféle iskolai nyom­tatványok beszerezhetők a Pázmány - sajtó könyvki­adóhivatalában Szatmár- Németi, Iskola-utca 5. sz. Szatmár-Németi, 1918. október 10. Ne felejtsük el a Sajtóalapot! Prohászka püspök 60 éves lett a mai napon. 1858-ban szüle­tett, amikor igát hordott a magyar szabadság s amikor a katbolikus érzés külsőleg meg nem nyilatkozhatott, ha a gúny és megaláztatás vér- tanuságát szenvedni nem akarta. Gyászos idő volt. Csak 10 esztendő néma ellenállása kellett és felszabadult a polikai magyar sza­badság, de a keresztény katholikus meggyő­ződésnek — úgy látszik — 10-szer 10 esz­tendőre van szüksége, hogy teljes öntudatra térjen. Azt mindenki látja, hogy az ébredés folyamatban van. Az sem titkolható, hogy a magyar katholikus öntudat ébresztői közt Prohászka püspök áll elsőnek és msgaslik ki mindenek között. Ő lépett fel az üres magyar katholikus templomok szószékeire és kiáltotta bele a magyar pusztaságba az Ur nagy gondolatait úgy, hogy betértek azok, akik a templom­ajtó előtt az élet gondjaitól terhelten men­tek el és elámulva hallgatták, hogyan lehet a 20. századbeli ember leikéhez ismét közel vinni az Isten gondolatait. A csengő hang, a meggyőződés heve, a'gondolatok utolérhe­tetlen finomsága úgy megragadták a lelke­ket, hogy aki egyszer hozzászegődött, az a hitéhez is közelebb jutott és kezdette sze­retni azt a hitet, melynek ilyen apostola tá­madt Nyitra városában. Az anyagiasságban elmerült lelkeknek felüdülés volt az ő megjelenése és a lelki­ségről való elmélkedése. Híveinek száma folyton gyarapodott és harminc esztendő múlva ellenség, jóba­rát egyaránt elmondhatja, hogy sokaknak nyújtotta már az igazi boldogság forrását, sokak szemét nyitotta már ki nagy hite, Istenadta rendkívüli esze fáklyája. Eddig mindig magasan, fennen lobog­tatta fáklyáját: az eget mutatta s az ógiek iránt ébresztett lelkűnkben vágyakat. — S ma az életbölcsesség zenitjén lefordítja a fáklyát: a földet vizsgálja ide-oda kutató szövétnekével és rámutat a sebekre, a lelki rothadásra, a magyar kereszténység minden bajának belső okaira. Eddig a gyógyulás vágyát ébresztette, reményét óvta a blazirt lemondás ellen : most gyógyítani akar, mert 60 esztendő élettapasztalatát érzi maga mö­gött. Késsel vág, ba kell. Igaz hogy fáj a vadhúsnak, melyet a magyar keresztény testről kíméletlenül vagdal lefelé. Do tudja, hogy a keresztény lelkiséget menti meg vele és nem törődik a farizeusok zajongásával, akiknek tulajdonképen nem is az fáj, hogy szombaton gyógyít az apostolok utódja ál­tal az a .. . Valaki, hanem hogy egyáltalán gyógyítani mer. 60 — évig általános volt a magasztalás. A keresztényiég töviskoszoru- jából az ő fejébe tövist nem szúrtak. De mikor magasztos eszméit gyakorlatilag kezdte megvalósítani, felbőszült a talált vad és neki rohant (igaz, hogy kevés eredménnyel) az ő nagy ezellemének. De annál jobban áldjuk mi ma őt: a magyar keresztény katholicizmus nagy vezé­rét különösen mi szatmári keresztény ma­gyarok, akikbe lelket öntött az ő nagy szel­leme, melynek világosság^ mellett sokáig haladjon a magyar kereszténység 1 K.

Next

/
Thumbnails
Contents