Szatmári Hírlap, 1918. július-december (27. évfolyam, 27-51. szám)

1918-10-10 / 41. szám

Szatmár-Németi, 1918. október 10. . ....-.■. .., .,...ssryrs-g—na Sz üret. A kisvasút piaci megállója előtt állok és nézem a felszálló embereket. A tarka sokaság, eleven áradat hullámai közt buk­dácsolok és sodra visz-ragad magával, mint könnyű csolnakot, árva utszéli galyaeskát, hogy itt hagyjam én is a megszokottságot, a város mindennapi életét és Szatmárhegy Eldorádójábán kikötve, édes mustot Ízleljek és fejem szöllőlevelekkel koronázzam.* Már mindenki elhelyezkedett. Batyuk, korsók, élelmiszere* kosarak és ezerféle cso­mag sorakoznak szép rendben a kocsiosz­tályokban. Akiknek nem jutott hely, a folyosón és a lépcsőkön szoronganak. A vo­nat megindul s a kocsik végeláthatatlan sorával kanyarodik ki a városból. Már ott jár a kaszálók ás tarlók sik térségein ; mö­götte Gőzfürész, Madarász s egy órai üt után kapaszkodóhoz ér. Előcser, Kislippa, Bolháshegy s feltűnnek * tőkék fürttel meg­rakott sorai. Mire a nagypiacra ér, üresek is már a kocsik tsrmei és fűikéi. Kiki helyben van már s a nyaralók, borházak tájéka meg­népesedik. Amerre a szem ellát, bűbájos kép min­denütt. Arany folyama ömlik el a lejtőn, a vénhedt Nap mintha bő adakozó kedvében volna. Csak néha burkolódzik felhőköpe­nyébe, ha valami szomorúság jut eszóbt. Szedők sietnek tai£a, sűrű sorban. Hátukon puttón s benne ért gerezd. Zörögnek a sár­gult, rozsdásodó levelek s a tőkék némán, föl­dig hajolva ontják a termést. A présházban meg forog a kerék, zuz-vág a morzsoló. Csorog a must, a taposó táncol és ó-bort kóstolgatva, iszik a pohárból. Szorgos munka es, a természet most fizeti egy évre szóló adóját. De sehol a régi, ünnepi jókedv. Raké­ták nem röppennek az égnek, hegedű nem zeng s nótát alig hallani- valahol. Mindenki a másik szüretet látja maga előtt, amely öt éve áll as emberiség azöllőjében. Ötödik ősz, hogy szüretel benne a halál s ki fehér, piros, szép fskete fürt, durva kezével mindre ráta­lál. Férfiak százezreit morzsolja az ijesztő harcigép és csorog a ló, a drága embervér. Mikor lesz ebből kristálytiszta bor, kérdik aggódva népek és nemzetek; felgyöngyöz-e már a testat-lelket üdítő ital: a várvavárt, a csodaszép jövő ? Erre gondolnak mindnyá­jan, a másik mustnak kiforrását várva s hordókba szűrve a termést, majd a kisvonatra szállva, az est késő óráiban fáradtan kiki hazatér. Püspöki konferenoia lesz Budapes­ten október 16-án. Gróf Teleki Pál a hadigondozó hiva­tal elnöke vasárnap, f. hó 13-án Szatmáron előadást fog tartani a hadigondozó hivatal működéséről. — Itt tartózkodása alatt a püs­pök vendége lesz. — Hir szerint Nagybá­nyára is megy. Jutalmazás. A vallás- és közoktatás- ügyi miniszter Ling Béla végzett tanitókép- zőintézeti aövendéket a gazdaságtanban ki­fejtett buzgalmáért 200 K jutalomban része­sítette. Tanügyi kinevezés. Átállás- és köz- oktatásügyi m. kir. miniszter Böhm írén oki. kisdedóvónőt a vetési állami kisdedóvodához kisdedóvónővő nevezte ki. .SZATMÁRI HÍRLAP* _____ Sz üaó'félben az influenza-járvány. A város polgármesteréhez beérkezett tiszti - orvosi jelentések szerint az influenza-járvány legtöbb esetben enyhe [lefolyású és már szünőfélben van. Az iskolákban az előadá­sok igy október 17-ón megkezdődnek. Október hatodika. A tizenhárom aradi vértanúnak, a nemzet nagypéntekének ünnepe az iskolák szünete miatt a szokásos ünnepségek nélkül, de kegyelete« emlékezés jegyében telt el. A templomokban a gyász­istentisztelet október hetedikén volt. „Katholikus ház“ Budapesten. A Katholikus Népszövetség egy igen életrevaló tervvel foglalkozik. Arról van szó, hogy or­szágos mozgalmat indít avégből, hogy egy hatalmas Katholikus Ház épüljön Buda­pesten. Igazságügyi kinevezés. Az igazság­ügyi miniszter a szatmárnémeti munkásbiz- tositási választott bíróság elnökévé három év tartamára Knoll Béla kir. törvényszáki bírót nevezte ki. A katonaság köréből. Sárbogárdi Mészöly Géza honvéd-századpst a király őr­naggyá nevezte ki. Az ifjú őrnagy a háború kitörésekor harctérre ment, Ravaruszkánál hadifogságba esett s mostanában jött vissza Oroszországból. Dr Suta László, Veress Jó­zsef, Szabó Lajos, Kádár Sándor, Hoffmann Ödön és Tihanyi Béla 12. honvédgyalogez- redbeli zászlósokat hadnagyokká, Heinrich János egészségügyi zászlós pedig egészség- ügyi hadnaggyá neveztettek ki. Aranylakodalom. Jurcsá Mihály, az egyházmegyei káptalani pénztár irodaalkal- mazottja, a mindenkitől ismert jó Jurcsó bácsi, az elmúlt héten ritka, bensőséges ün­nepet ült: házasságának ötvenedik évfordu­lóját. Ez alkalommal sokan keresték fel jó- kivánataikkal, hogy érje el hűségesen betöl­tött régi tisztében a gyémántlakodalmat is. Egy matróna halálára. Pusztulunk, fogyunk idehaza is. A régiek lassan mind elmaradoznak s az utón fiatalok, újak, isme­retlenek lépkednek. Akik a tiz-husz év előtti Szatmári ismerték, már alig találnak egy­néhányat azok közül, akik nélkül a várost el nem tudjuk képzelni. S a ritkuló sorok­ban most egy újabb üresség tátong. Ki em­lékezik még a hajdani, régi diákok közül az első könyvkereskedésre Szatmáron, a Rei- zer-Litteczky, majd a Reizer-féle könyves­boltra? Onnan vették valamikor irkáikat, könyveiket, amely később a Kazinezy-utcai házba vándorolt. Egy tisztes, mosolygó, majd bánatos arcú matróna ült mindig a pénztár­nál és szolgálta odaadással, gyöngéd figye­lemmel évtizedeken át a vásárló közönséget. Egyetlen fia volt egyedüli támasza a nagy­tudást, körültekintést, szorgalmat kivánó üzletágban s míg élt s a halál el nem ra­gadta mellőle hirtelen, harctéren szerzett be­tegség után, jó sora volt a Reizer-féle cég­nek. Aztán megsokasodtak a matróna gond­jai és nehezebb, mind nehezebb lett szá­mára az élet. Most elment ő is, elment fiá­hoz, akin annyira csüggött, akit oly nagyon szeretett. Szatmár egy régi név, egy munkás élet hordozójával lett szegényebb s a város­ban és messze vidéken, a hol esak ismerték, nagy megilletődéssol fogják halála hírét ol­vasni. Özv. Beizer Jánosné, szül. Ábrahám Ilona, életének 54-ik évében f. hó 4-én halt meg s 6-án délután helyeitók a hidontuli sirkertben nagy részvét mellett örök nyuga­lomra. * _______________ 3 De mján Titusz — esperesplébános. A szamosujrári gör. kath. püspök Demján Tituszt, a szatmári kir. kath. főgimnázium gör. kath hittanárát Alsóvisóra esperesplebánossá nevezte ki. Halálozás. Szolomájer M. Alesia irgal­mas nővér okt. 8 án éjjel meghalt. Sötétség, égiháboru. Kedden délu­tán, az alkony óráiban felhők gomolyogtak a keleti égen. Jöttek tömött sorokban, ko­moly arculattal, mint előrenyomuló sereg és ellepték lassan az egész égboltozatot. A Nap búcsúzó sugaraival rávetette még bágyadt tekintetét, lent és fent sárgás fénnyel öntve el mindent és igy küzdött percekig egymás­sal világosság és sötétség, béke és háború. Majd villámlani, dörögni kezdett; hullottak a városra és a közeli határra a mennykövek, mint tikkadt, forró nyári délutánokon és ömlött a jótékony meleg zápor, nem akarva tudni arról, hogy október derekán vagyunk már s köd, hideg, dérharmat lépked a nyo­mában. Az egy óráig tartó zivatar nem jött romboló szándékkal, kiadta erejét már a május-juliusi napokban s mint a haldokló másik háború, csak ijeszteni akart. Hosszú, enyhe ősz lesz, mondogatták áz emberek; ropoghatnak még néhány hétig a harctere­ken a fegyverek, az itéletiaő régen elmúlt s béke, nyugalmas évázak köszönt a meggyö­tört világra. Borrekvirálás. A földmivelésügyi mi­niszter a honvédelmi miniszterrel egyelórtő- leg elrendelte, hogy mindazok, akik az 1918. évi szüret alkalmával legalább 100 hektoli­ter mustot állítanak elő, a kiszűrt mustnak seprű nélkül számított 5 százalékát kitevő bort kötelesek a fegyveres erők borral való ellátásának céljára átengedni. De azok, akik igazolni tudják, hogy csakis elsőrangú faj­borokat Szűrtek ki, saját szüretelésü boraik helyett másoktól beszerzett, de legalább nyolc és fél Malligand fokos, egészséges bort is szolgáltathatnak he, vagy pedig hek­toliterenként 300 koronával megválthatják az igénybevételt. Az igénybe vett borért hektoliterenként 550 korona térítés jár. E térítés mellett bárki, tehát az is felajánl­hatja borát, esetleg egész termését is, a fegyveres erő részére való megvételre, akire a jelen rendelet nem vonatkozik. Papirruhában temetik a katoná­kat. A katonai hatóság az egész monarchi­ában kötelezővé tette, hogy jövendőben • katonai halottakat papirruhába öltöztetve ad­ják át az enyészetnek. Állítólag s?ó van arról is, hogy a rendelkezést a polgári ha­tóságok is átveszik a polgári halottakra. Tekintettel a halálozások ijesztő mérvére, sok ruhaneműt lehetne az élők számára meg­menteni a halottak papirruhája által. A ha­lotti papirruha gyártása már nagyban folyik s ezek a halotti öltönyök a rendes ruhához hasonlítanak. Második József császár kétszáz esztendővel ezelőtt parancsolta meg, hogy a halottakat nem szabad ruhában és ékes ko­porsóban adni át a földnek, azt most meg­csinálja a szükség és a nyomorúság. Hatezer uj csendőrt kap az ország*. A csendőrség létszámát hatezer emberrel fogják szaporítani, úgy hogy 150—200 uj csendőrőrsöt állítanak fel. De megerősítik az eddigi őrsöket is. Ahol addig két csendőr volt, oda négy öt csendőrt fognak tenni. Az arany ára kilogrammonkint 15 ezer korona. Ilyen magas ára még sohasem volt az aranynak.

Next

/
Thumbnails
Contents