Szatmári Hírlap, 1918. július-december (27. évfolyam, 27-51. szám)

1918-07-11 / 28. szám

Szatmár-Németi, 1918. julius 11. 28. szám Vjf évfolyam. SZATMÁRI HÍRLAP POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP ELŐFIZETÉSI ÁRAK: BSgéiz érre 10 K — f. | Negyedévre — 2 K 50 f. Félévre — 5 „ — „ \ Egyes szám ér« 20 fillér. Tanítóknak és kézmüiparosoknak egy évre 8 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 3 dollár Prohászka püspök nevét viszi-hordj* a levegő. Mig lángeszével a magasakat járta, azt a magasságot, ahon­nan parányinak látszik a föld, az emberek és minden, ami velük, körülöttük van ; ahol csak egy nagy, az Isten : személye jelenség volt és irigység tárgye, elérhetetlen vágyak- vágya azon irányzatok előtt, melyek hozzá hasonló elmét magukénak nem vallhatták. De a háború orkánja leszállásra kény- ezeritette. Az g lélek, aki az Istennek minden­ben megnyilatkozó szépségét élvozbette, nem érzett kedvet arra, hogy az emberek kicsi­nyes torzsalkodásait analizálja: nem csoda tehát, ha elborzadt, mikor visszanézett a mélységbe, ahova az emberek — háta mö­gött — lemaradtak. Fel kellett jajdulnia, mikor a romlást valóságban látta. (A sárban fetrengő ember helyzetén az tud igazán szo- morkodni, aki tiszta szívvel járja az életet.) Páratlanul éles logikája rálesett a romiás okára. Megfogta. Felmutatta a keresztény Magyarország színe eiőtt. Vickáudozik, prüszköl a nemzetközi, ra­dikális, szociáldemokrata, szabadkőmives zsi­dó világnézet, mint az emberi lakást aláfuró egór, mikor farkánál fogva fogják és vesztét érzi. A nagy püspök a szociáldemokrácia sze­Felelős szerkesztő: H)r. Czumbel Lajos. Laptulajdonos A SZÄTMÄR - EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR. méhen megszűnt aranyszáju lenni: mindig „mocskos szájú“ volt; csak most jutottsk rá, mennyire tévedtek eddig. A szabadkőmives zsidó sajtó megvonta tőle a szeretet aposto­lának pásstorbotját és odaadta annak, aki szereíetet hirdet a romboló irányokkal, fajjal szemben : de gyűlöletet hevít saját katholikus faj-testvéreivel szemben. És akadt magyar ember, akiben nem volt elég erő vissaauta- sitani ezt az olcsó, sőt megbélyegző dicső­séget. És mi felriadtunk az idegen zajra. Ész­be-kaptunk. Csak most látjuk, hová jutott a mi házunk: ssegény keresztény Magyaror­szág. Tele van egérlikakkal. Isten csodája, hogy még össze nem omlott. A jerichói lárma zaját tulkiáltja a ma­gyar hazát féltve szerető magyar püspök se­gélykiáltása: Hitetlen a munkásság, erkölcs­telen az ifjúság, közömbös az egész keresz­tény magyarság. Betolakodó jövevények áj jeli akna-munkája rontott meg bennünket. S mivel az ifjúság a nemzetek alapja, meg kell menteni a magyar ifjúságot. Hiába hoznak kormányrendeleteket, ha minden baj főokát: a szabadkőmives és szociáldemokrata polip­karokat le nem tördelik. Régi igazság, hogy hit nélkül nincsen erkölcs, a laikus morál régóta csődöt mondott; erkölcs nélkül nincs tartósan életrevaló nemzet. Azért minden keresztény, sőt minden vallásához ragasz­A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes külde­mények, pénzek, hirdetések stb. Pázm&nyr-saijtó (Iskola-utca 5. sz.) címre küldendék. Pályázati hlrd.tia.k .gyuerl kBtléa. 10 keme ----------------- Nyllttár sora 4* miár. ----------------­Me gjelenik minden esiitörtffkSn. kodó zsidói»elvből ellensége k#ll hogy legyen a siabadkőmivességnek és a szociáldemok­ráciának : a tagadás ősi örök szellemének. A Püspök nem gondolta, hogy szavának százszoros visszhangja lesz. Sokkal alázato­sabb az igazán tudós és bölcs ember, sem­hogy szavának önmaga oly nagy erőt tulaj­doníthatna. Az ön-nagyrabecsülés felületes emberek, üres kalászok tulajdonsága. Ha nem lett volna egész életén keresztül olyan alá­zatos, mint amilyen volt, szava talán vissz­hang nélkül hali volna el. De épen ez az erény adott szavának rendkívüli erőt; a számarányával uralkodó sajtó toporzókol, mint a talált vad a fájdalomtól; mi tombo­lunk az örömtől, ők nekiestek a falfurásnak, hogy a ház összeomolják, mielőtt a szeren­cséden alvó magyarság kitörölné szeméből a bűnös álmot, melybe héber nóta mellett rin­gatta a héber dajka. Mi e nótát megutáltuk. Más hang után megyünk, melyről biztosan tudjuk, hogy nem szirén-hang, hanem az evangélium édes-kedves hangja. Megyünk, megyünk a Szív után. Meg­koronázzuk az ősmagyar koronázó város szent-keresztény, izzó magyar lelkű püspökét, hogy legyen és maradjon dalosa Szent István országa keresztény magyar világnézetének. K. A honfoglalók. Irta: Szerafini Blanka.

Next

/
Thumbnails
Contents