Szatmári Hírlap, 1918. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)
1918-05-09 / 19. szám
/-o XXVII. évfolyam. SzatmAr-Németí, 1918. május 9. a? aj. 19. szám LOLTTILCAI ÉS TÁRSADALMI LAP ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Kgéiz évre 10 K — f. ! Negyedévre — 2 K 60 f. Félévre — 6 „ — „ Egyes ssém ára 20 fillér. ! Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 8 korona ! Amerikai Egyaaült-AILamokKa — egér.r évre 8 doliir j Felelős szerkesztő : Dr. Czumbel Lajos. Laptulajdonos k SZATMÄR- EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR. A szerkesztőséget és kiadőhivataH illető össze* küldemények, pénzek, hirdetések etb. FézinAny.MeJté (Iskola-utca 6. ez.) símre küldendők. Pályázati hlrit.téuk «gyeaerl kfliléee 8 here*. ----------------- Nyllttér *•»« 40 81!*». ----------------Me gjelenik minden eiihirtfikiB. Pogrom ellenünk. A múlt heti botrányokról irl ci kkti miatt a ghettó állitólzg a Seamost is bojkottéba. Egy cseppet s*m lehet tehát csodálkozni azon, hogy a Statmári Hírlap-nak ugyanerről a témáról szóló kemény hangú reflexiói erős felzúdulást váltottak ki a szatmári zsidóság körében. Mint a megbolygatott darázsfészek, zúgnak, lármáznak, gyűléseknek, de- putációznak és fenyegetőznek a zsidók mi ellenünk, akik meg mertük irni, Otory főkapitány ellen, aki le merte leplezni az árdrágító gazságokat, annak dacára, hogy szereplőik zsidók voltak. Arról azonban semmit se hallottunk, hogy társadalmi bojkottot vagy bármiféle megtorló intézkedést terveznének azok ellen a zsidók ellen, akik bűnözéseikkel az egyetemei ttidóságra hívják ki a város (igenis, as égést város) felháborodását. Megetoktuk azt, hogy Magyarországon a zsidóság, jóllehet folytonosan elnyomatásról, len ózés tői panaszkodik, tényleg kiváltá- goB helyzetet foglal el és kiváltságos elbánást követel. Mig nálunk redukálták a templomi gyertyafogyasztást s a halottaknapi kivilágítást, a zsidók külön húsvéti cukrot, pászka- lisztet kapnak és péntek estén kint osak annyi gyertyát égetnek el, mint békeidőben. A magyart, ks oláhot, a tóiot, a esehet, a papot, a parasztot, a grófot, mindenkit lehet bírálni, lehet ssidni, mert ez a kritika joga; de a zsidóság hibáira, bűneire rámutatni nem szabad, mert ez antiszemita gyűlölködés. Gyülölködér) Es az a negyveukettes ágyú, amellyel a mi mozgalmainkat telibe akarják találni. Kenetteljes prédikációkat tartanak nekünk a szereíetrő!, a szeretet vallásáról ások revolverzsurnaliszták, akik mások becsületéből élösködnek, azok a radikális gali- leisták, akik az egyházi vagyon elrablására és társadalmi forradalomra izgatnak, és azok a fiskálisok, akik arcrándulás nélkül húzzák ki a párnát a szegény ember feje alól. A szeretet nevében várnak tőlünk kíméletet azok, akik a háború véréből és könnyeiből aranyhegyeket sajtoltak ki. Hát tisztelt apostolai a szeretetnek I Ez a legszebb erény mindenekfölött az igazságnak, a méltányosságnak, a beosületességnek a szeletelőt és elttáni védelmét jelenti. És ha valaki szereti az igazságot és becsületességet, vagy ami egyre megy, az igaz beosületes embert, az annak védelmére siet és szembeszáll azokkal, akik igazaiban, erkölcsi és anyagi javaiban támadják. Mi őszintén szeretjük ezt a becsületes magyar népet. És épen ezért nem tudjuk közömbösen nézni, hogyan veszik el lába alól a földet, feje fölött a házat, szájából a kenyeret, szivéből a vallást, a basát; hanem korbácsot fogunk és lesújtunk e kufúrokra. Hogy aztán a magyar nép védelmében osztott s annak szeretőiétől su- gult ostotcsapásaink feltűnően gyakran zsidó hátakra esnek, az nem a mi hibánk. Az a fő vádpont ellenünk, hogy mi igazságtalanul általánosítunk és egyes zsidók bűneiért az egész zsidóságot ütjük. Az alapot e vádra bisouyára a Statmári Hírlap egyik múltkori cikkének tulerőaen stilizált befejező passzusa adta. Eltekintve attól, bogy ea a cikk válasz volt a Statmári Újság Violinos ezellemtelanségére s a Havas Miklós érveléséből argumentum ad hominem-bént vonta le (tehát nem tette magáévá) azt a „Berger, Sósberger“ nótából ismert ominózus következtetést, — e kérdésben vallott felfogásunkat eléggé érthetően fejtette ki két bét előtti számunk vezetőcikke. Mi a keresztény erkölcstan parancsához tartjuk magunkat, amely azt követeli, hogy becsületes embernek tartsunk mindenkit, mig az ellenkesőjéről meg nem győződtünk. Viszont azonban abból sem csinálunk titkoé, hogy a zsidóság csaló, árdrágító elemeinek számát nem vagyunk hajlandók a törvényszéki rovatban nyilvántartottakra redukálni. Ha tekintetbe vesszük, hogy Magyar- ország lakosságának csak 5°/0-a zsidó, ellenben a csalás, árubalmozás, osempászés, köz- szállítási és közélelmezési, valamint katona- szabaditási vétségek miatt elítélteknek akkora százaléka zsidó, amely a 19 milllió keresztény magyar számarányának felelne meg, — ea a statisztikai tény, a legszigorúbb tartózkodás mellett s a mindennapi tapasstaiat adatai nélkül is, jogosulttá teszi a statisztikai adatokon túlmenő indukciót, általánosítást. A zsidóellenes vaduk igazságtalan általánosítását egyébként legjobban maguk a zsidók segitik elő az ö legendás, egész a bűnpártolásig menő összetartásukkal. A Húsz Ábrahám, a Dreyfusz százados és más köz ismert eseteket mellőzve, osak arra, a szatmáriad előtt nagyon jól ismert tényre hivatkozunk, hogy a galioiai zsidókat, bár mindenki eliemeri róluk, hogy a legkorruptabb, minden huncutságra képes népség, és bár több minizxteri rendelet intézkedett már sürgős hazatolonoolásukról, — mégsem lehet se a fővárosból, se az ország más vidékeiről eltávolítani, mert magyarországi hiteorBosaik közbenjárása, pénze, mindenható összeköttetése mindig meg tudja fogni a hatóságok kezét. Hát ha a magyar zsidóeág ennyire azonosítja magát a tisztességről megfeledke- zett bitsorsosaival, ahelyett, hogy kivetné azokat magából s átengedné megérdemlstt sorsuknak, akkor viselje is bünpalástolő szolidaritásának kellametlen következménysit. Helyesen teszik a szatmári zsidók, hogy beosületük, hírnevük védelméről gondoskodnak. De e szándékuk megvalósításában, eddig legalább, rossz utón haladnak. Ä kezükben levő sajtó szereesenmoeáza, a Pestre szaladgálás, feljelentések, terrorizálások mind nem fogják megváltoztatni a keresztény társadalom kedvezőtlen véleményét róluk. Itt osak az segít, ha a zsidók önmaguk operálják ki testükből a Freundok, Grünfeldek fekélyeit, lehetőleg még a rendőri leleplezések előtt, de utánuk mindenesetre. Ennyire vagyunk ?! (Zsidókérdés •■a.tmáron.) Beszéljünk egészen nyugodtan, A szatmári közönség a tisztességtelen kereskedelem miatt ieirbatallanui sokat ssenvedett. Élőbb boldogabb időkből félretett pénze ván?- dorolt el, asután ruhája, cipője rongyolódott le róla. A végéit már-már a bérére került m sor. És mindenki tudta, hol a hiba; de seaki nem tehetett ellene semmit. Mint egy meg- máeithatatiau, kegyetlen fátuinot, úgy eseur vedtük ezt a rettenetes állapotot, bár nem minden jajszó nélkül. Akkor jött egy erélyes főkapitány és kardjára ütött: Majd én rendet teremtek 1 ő is tudta, hol kell keresni. Oláh rendőrtiszt Freundéknál zörgetett és raegnyilt előtte as óriási raktár. Sóvárgó szemek lázas izgatottsággal kísérték az óhajtott árukkal megrakott rendőrségi szekereket. Az izgatottság, a méltó felháborodás városszerte elfogta az embereket. Másokat a télelem és aggodalom. Jött a szombati razzia. Hogy nem eredmény nélkül, azt is tudjuk. Vártuk a fejleményeket. Más helyen talán statárium következett volna el, talán népitélet. Nálunk a közönség korrekt, higgadt maradt. A közvéleményt irányító helybeli zsidó sajtó elkezdte munkáját. Valóságos Makka- beusi feladatok vártak reá. Meg kell vallani, hogy ezeknek a feladatoknak fényesen megfelelt. Először nagyot kiáltott, „felháborító“ áruéirejtésröl beszólt, mert látta, hogy a kö- söuség idegeire megy a harc. Gyújtogató után kurjongatott. A közönség meg volt elégedve. Elérkezett az a lélektani pillanat, amikor már építeni kellett erre a megelégedésre. Tegnapról mára az eldugott áru már nagyot zsugorodott. A védelmi tüzelés megindult. „Szamos“, „Szatmár és Vidéke“, „Szatmári Újság“ versenyezve keltek a zsidók védelmére. Klasszikus volt pl. a „Szatmár és Vidékéinek refeiódája az esetről. Á cikk goudolntmenste ez: Mese, beteges túlzás milliós áruelrejtésről beszélni. Másodszor: felháborító, hogy felekezeti egyoldalúsággal űzik a kutatást. Hiszen minden felekezet egyformán áruelrejtő. Harmadszor: Nemcsak a kereskedők csinálnak árdrágítást, hanem a termelők még inkább. De igy leez ez mindig, amig gróf urak ülnek a kormányon. Akkor lesz itt csak rend, amikor majd az igasi demokrácia (= tsidóság. Sterk.) fog győzni. Név sehol semmi. De mégis. Csillag jön; majd alatta el van mondva, hogy Róth Simon volt az egyedüli becsületes cipökereskodő.
