Szatmári Hírlap, 1918. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)

1918-01-10 / 2. szám

Újévi levél. A hajnali órákban arra ébredtem fel, fülemben folytonosan egy hang csilingel: Te alszol ? Álom tud szempilláidra nehezedni akkor, amikor a legmegfeszitöbb ébrenlétre volna szükség ? Amikor a nagy feladatok, a „tenni kell“ egész sorozata áll előtted! Ami­kor a felfordult világot fölkapta az ár, viszi, rántja magával! Amikor vészes hullámok mossák már nemcsak a partokat, nemcsak a termőföldet, mint tették azt szép csendes, békés időkben, — de már a házak, falait mossa, szaggatja az ár . . . omladoznak a falak s te még mindig alszol, neked még most sincs menteni vaíód ! . . Eddig aludtam ... Te is aludtál . . . sokan aludtunk . . . Talán még mindig al­szunk ? Vezető emberek, lelkipásztorok, kath. magyarok ! Ti, akiknek kezében egy-egy köz­ség, város, megye kormánypálcája van. Ti lássátok meg azt, amit a legnagyobbak, a leghatalmasabbak kiknek kezében volt a ha­talom, az erő, évtizedeken nem láttak meg. Forr körülöttünk a világ. A fegyverek harcánál veszedelmesebben lép fel a forrongó eszmék harca. Ugyanazok a tünetek mutat­koznak nálnnk, amilyenek a 18. század vé­gén Franciaországban. A hullám, az a pisz­kos, vészes hullám ijjesztően közeleg, hogy elsöpörje intézményeinket. Hogy bepiszkolja évezredes kultúránkat. Hogy kilopja szivünk­ből a hitet. Talán nagynak látszik ez az állí­tás. Korántsem. Nem túlhajtott leikendezés megnyilatkozása ez. Nem szeretnék Cassandra lenni. Győzedelmes csatáink koszorúja már annyi, hogy nagy gondot adna a kormánynak, ha a győztesek zászlóinak s győzelmi, jelvé­nyeinek külön múzeumot kellene állítania. De ezek a győzedelmes csaták mind-mind hiábavaló vérontások voltak, ha ugyanakkor idehaza meg elvesztettük az eszmék, az elvek csatáját. Ha házi ellenségeinkkel nem tudunk elbánni. Tegnap még csak hazug támadásokkal, rágalmakkal dolgoztak ellenünk. Ma már „Világ“ és társai követelni merik az iskolák államosítását, a vallás háttérbe tolását, az egyház vagyonának elkobzását. Tegnap a hazátlan szocializmus csak a városok utcáin lobogtatta vörös posztóját. Ma már a kaszát, a kapát is az Isten és a vallás, az erkölcs és a rend ellen mozgósítja. Még mindig öntjük a pénzt ezerféle célra. Alapítjuk száz számra az újabb intéz­ményeket. Díszes,, összejöveteleken, gyűlése­ken dikciózunk. Ütjük a vasat, rázzuk a ko- lompot. Verbuválunk, sipolunk, dobolunk, de amikor tenni kell, amikor valamely intéz­ménybe tettel, pénzzel, erővel kellene életet önteni, amikor megkellene mutatni, hogy hány fillért ér a hitünk, a lelkesedésünk, akkor minden nagy hanggal hirdetett tőkénk­nek leszáll az ázsiója s bebizonyul mint olyan sokszor, hogy amit produkáltunk, az csak szalmaláng. Szatmáron, egyházmegyénk központjá­ban ismét alakult egy újabb szociális intéz­mény: a „Karitász“. Kimondták az „á“-t, de vajon az a fogadkozás, kitartás a legtöbb­jében olyan erős marad-e, hogy az „X-Y“-t is kimondják ? A Karitászra szükség volt. Sok más intézménye is van Szatmárnak : kongregátiók legényegylet, irodalmi kör stb., amelyek min- denikére szükség volt, van és lesz. De ezen intézmények mindaddig csak vegetálni fognak, a kath. társadalom egyes rétegeire lesznek csak hatással, s lelkeket átolvasztó erejök és mindenkihez férkőző állandó hatásuk csakis akkor lesz, ha közökben lesz a XX. század eszmeharcainak egyetlen győzelemre vivő eszköze, fegyvere : az újság, hivatásos kath. napilap. Elvitték ércharangjainkat. Nincs ami templomba, Istenhez hívja híveinket. Hány helyen kisérte ki harangját a falu népe sír­va faluja határáig. Mit nem adott volna, csak harangját, azt a méla-bús kongásu öreg haran­got hagyják meg neki. Soha nem felejtem azt a gyémántmisés, fehérhaju jó papot, akit csak akkor láttam sírni, amikor templomá­nak tornyából leszedték a nagyharangot. Hiszen annyi emlék fűzte hozzá ... 37 Szatmár-Németi, 1918. január 10. ________ „S ZATMAR HÍRLAP“ évig minden reggel ez ébresztette az „Ave Mariára“ s most nincs többé ami híveit temp­lomba hívja ... De van, lesz, lennie kell! Csináltassunk, kovácsoljunk össze egy oly harangot, amely az egész egyházmegyébe szóljon: a „hir harangját“, egy kath. napi­lapot. Ma mindenütt ezzel harangoznak s ennek a szavára hallgat mindenki. De sajnos a legtöbb hirharang elharangozza a lelkeket Istentől; ám teremtsen ami áldozatkészségünk egy olyan hirharangot egy olyan kath. lapot amely Istenhez harangozza, hívogassa, hitök- ben megtartsa az embereket. Szeretném megértetni. Szeretném ha a lelkemből valahogy áthullámzana az egyház­megye intézményei, egyesületei vezetőinek, paptársaimnak és minden kath vezető férfi­únak a leikébe az amit ón érzek, az amit ón tisztán, őszintén gondolok. Egy eszmét vetek föl: egyházmegyénk minden kath. intézmé­nye és minden egyesülete vegye föl prog­ramjába az 1918. évre, hogy ebben az egy évben semmire másra nem fog gyűjteni csak erre az egy célra: egy Szatmáron megalapítan­dó hivatásos kath. napilapra. Ehhez az eszmé­hez csatolom még azt a másikat: 1918. év­ben minden paptársam adja önként jövedel­mének egy csekélyke l°/o-t ugyanezen céira. (Ezen sorokkal egyidejűleg a magam részé­ről megküldtem ezen l°/0-t. ügy hiszem egyet­len paptársam sem szegényebb mint én.) A világháborúnak negyedik adventjón a sok sebből vérző, a jajjal, szenvedésekkel teli világnak sóhajtása talán még sohasem ostromolta ennyi erővel az Eget: Harmatoz- zatok égi magasok, . . . mint a világháború negyedik adventjón. Tele van a világ béke- vággyal. Ma jobban mint bármikor. Békéért ontja könnyeit az édes anya. Bókéért emeli égre könnytelt szemeit a hitves. Bókéért kö­nyörög a gyermek. Békéért teszi össze ka­csóit iruádságosan a kisded. Békét vár elfoj­tott lólekzettel milliók szivének dobbanása ... S a bekéért, még mindig küzdeni kell. Sőt ha azt akarjuk, hogy meg legyen, hogy el­jöjjön az az igazi béke és a véren szerzett békét egy sokkal szenvedélyesebb háború: az eszmék az erkölcsi elvek háborúja fel ne váltsa s ezt netalán rothadás, romlás, anar- kia kövesse, készülnünk kell.! Ha lesz áldo­zatkészségünk, az Egek harmatozása nem fog elmaradni. Egy áldozópap. Kimutatás sajtó-alapunkról. A sajtó-alapunkról múlt évi számaink­ban közreadott kimutatásokba azáltal, hogy a tényleg befolyt összegekhez a kimutatá­sokba felvétettek oly összegek is, melyeket egyesek beszélgetés közben úgy odavetőleg Ígértek az ügyért lelkesen agitáló gyűjtőnek, több hiba csúszott be. Ma, midőn egy lelkes felhivásnak ad­tunk helyet lapunkban, szükségesnek látszik számbavenni, hogy mennyivel rendelkezünk már tényleg a napilap alapításához szük­séges nagy összegből, íme. 1. Egyesek adományából és idő­közi kamatból.................... 9489'30 „ 2. Sajtóvasárnapi gyűjtésből . . 1328'— „ 3. Mólt. Szabó István prelátus kanonok alapítványa az idő­közi kamatokkal .... 7205’— „ 4. Nagys. dr. Bakkay Kálmán alapítványa .... . . 10000'— “ Összesen 28022'30 K 1918. évi gyűjtésűnket nem kezdhet­jük meg méltóbban minthogy első adomá­nyul beiktatjuk az újévi levél írójának ado­mányát : Egy áldozópap .... 40'— K A megajánlott összegekről ezentúl nem teszünk emíitést mindaddig, inig azok tény­leg be nem folynak. VIDÉKRE Á L LOMÁS FŐNÖKHÖZ keresnek képezdészt, vagy nagy gimná- zistdt magántanitónak polg. II. o. leány és két elemi iskolás mellé. Fizetés : tel­jes ellátás és 50 korona havonta. Cim a kiadóhivatalban. HÍREK. Morálist irt az egyik helybeli lap. A természeti tör­vény, az ösztönök követésére buzdítja olva­sóit. Mert égen, földön s föld alatt csak ez az egy igazi erő, csak ez az egy igazi nagy hatalom van. Azért hát hódolat, tisztelet, dicsőség, imádás neki mindörökké. Nem akarok filozófiai vitába bocsát­kozni. A kérdéses cikk Írója sokkal keve­sebb tudást, készültséget és képességet árul el, semhogy elméletileg meggyőzni lehetne. Inkább csak egy példával akarom illuszt­rálni nézetének következményeit. Egy leány, dacára annak, hogy már 24 éves volt, leányságán túladni nem tudott. Mivel pedig az ösztönök már erősen dolgoz­tak benne s hallotta fennemlitett cikkírótól, hogy az ösztönöket követni szent kötelesség, szeretője lett az első jött-ment férfinak. Mi­kor a tiltott viszony következményei a leá­nyon jelentkezni kezdtek, az apa is észre­vette a dolgot, ő pedig ahelyett hogy botot ragadott volna s átokra nyílott volna szája, magához vonta, megölelte, gyöngéden ■ hom­lokon csókolta leányát s mondotta: „Gyer­mekem ! Apád büszkesége vagy; mert soha nagyobb, dicsőbb, fenségesebb, mint mikor az ösztönök szavát követted, nem voltál !“ így fest az egyik helybeli lap elmélete a gyakorlatba átültetve. Hogy vájjon a cikkíró, ha családjában hasonló eset fordulna elő, igy cselekedne-e, nem merjük feltételezni. Azért csak egy jó tanácsunk van az ő szá­mára : mielőtt filozofálni kezdene szerezze meg az alapismereteket, mert mintahogy csizmát nem lehet csinálni tanulás nélkül, úgy filozofálni sem lehet képzettség és képes­ség nélkül. Máskülönben könnyen válaszul kaphatja az ember azt a régi magyar köz­mondást : aki nem tud arabusul, az ne be­széljen arabusul. (<) Műsoros estély. A Szatmáregyház- megyei Irodalmi Kör f. hó 13.-án d. u. fél öt órakor az Irgalmas nónék anyaházának dísztermében a Kath. Karitász javára mű­soros estélyt rendez. Megnyitó beszéd után „Rákóczy lobogója‘ melodrámát szavalja Goszthonyi Mária k. a., zongorán kisóri Bá- czay Ilona k. a., az ezzel kapcsolatos élő­képekben közreműködnek Szeles Valéria, Fabó Ilona kisasszonyok ős Góbi Zoltán. „Él-e minden ?“ cim alatt szabad előadást tart Czumbel Lajos dr. theol. tanár. „Sárga csere­bogár“ „Notturno“ zenemüveket’ előadja he­gedűn Lehóczky Margit úrnő; zongorán ki­séri Lehóczky János dr. „A hűség győzelme“ párbeszéd. Előadják : Szeles Valéria kisasz- szony és Antal Dániel. Belépti dijak : élőhely 2 korona, állóhely 1 korona, tanulójegy (fiuk és leányok) 50 fillér. Baleset. Dr. Vallon Gyulát tb. városi főorvost a járvány kórháznál f. hó 8.-án ba­leset érte. A kocsijából való kiszállás alkal­mával bundájába beleakadva kibukott kocsi­jából, karja kificamodott s lába is megsérült. Lakásán ápolják, állapota nem veszélyes. A villanyáram szolgáltatás korlá­tozása. F. hó 9-ótől kezdve reggel 7 órától d. u. félkét óráig nincs áram szolgáltatás. Az üzleteket este 5 órakor be kell zárni; az élelmiszerkereskedések, gyógyszertárak és droguériák csak 7 órakor kötelesek zárni. Adomány a kath. legónyegysaület- nek. A megyéspüspök ur Öméltósága a szat­mári legényegyesülatnek az újév alkalmából nyolcvan koronát adományozott. Köszönet, özv. Palády Lajosnó és Lechner Emma úrnők lapunk utján is hálás köszönetüket fejezik ki városunk közönségé­nek, melynek áldozatkészsége folytán akció­juk, az orosz foglyok karácsonyi megajándé­kozása, fényesen sikerült. Mi a magunk ré­széről az ő köszönetükhöz azon óhajunkat csatoljuk, hogy nemes lelküségböl telt fárado­zásukat jutalmazza meg a jó Isten. A nagymajtényi tanuló ifjúság szini előadása. Az otthonukban időző ifjak újév estéjén igen szépen sikerült szini elő­adást rendeztek a hadi árvák és özvegyek 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents