Szatmári Hírlap, 1918. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)

1918-01-10 / 2. szám

4 SZATMÁRI HÍRLAP' Szatmár-Németi 1918 január 10. fölsegélyezésére. Az előadás tiszta jövedel­mét, 100 koronát, Láng Pál tanító ur szer­kesztőségünkhöz küldötte azzal, hogy az ösz- szeget rendeltetési helyére juttassuk. Készség­gel eleget teszünk kérésének. Jótékonyoélu előadás Krasznabél- teken. A krasznabélteki önnáló gazdasági népiskola igazgatója Hortobágyi Antal a kará­csonyi ünnepek alatt intézete növendékeinek az ifjúság bevonásával jótékonycélu pásztor- játékokat rendezett. Az előadások, melyek igen látogatottak « sikerültek voltak, 450 ko­rona tisztajövedelemet eredményeztek. Ez összeg Krbéltek község háborúban elesett hősei emlékére állítandó emlékoszlop céljára fog fordittatni, — Felülfizettek : Fugel István 10, dr. Nádai Lipót 10, Winter Frigyes 5, Heims Márton 5, Heims Pál 10, Winter Györgyné 2, özv. Verzár Józsefné 4, Sarka di Sándorné 4, Solteiz József 5, Cserbán Fe- rencz 1 koronát. E felül fizetések köszönettel fogadtattak s ezúton nyugtáztatnak. A krasznaterebesi tanuló ifjúság műkedvelői előadást rendezett a karácsonyi ünnepek folyamán. Szerényen elhallgatták hogy hogyan sikerült előadásuk, de mi tud­juk, hogy annak jól kellett sikerülnie. Kö­vetkeztetjük ezt abból, hogy a tanuló ifjak mint az előadás tiszta jövedelmét 150 koronát küldtek lapunkhoz azon kéréssel, hogy az ösz- szeget a „szatmárvármegyei hadi árvák“ alap­jának kezelőségéhez juttassuk. Szívesen köz­vetítjük derék ifjaink adományát. Az 1096 percentes árdrágítás : áru­visszatartás cim alatt közreadott tudósí­tásunk nyomán nyilatkozatot adott közre a „Szatmári Kereskedelmi R. T.“ E nyilatko­zatot kénytelenekvagyunk szóvátenni s igy a folyó vagy marószóda üggyel ismét fog­lalkozni. A nyilatkozat első bekezdsében azt mondja, hogy a „Szatmári Hírlap“ (Heti Szemle) mai számában egy tendenciózus cikk jelent meg vállalatunkról.“ Hogy mennyire távol állott tőlünk a tendenciózusság, bizo nyitja az, hogy mi nem irtuk meg azt, mit megirt a „Szatmári Újság“ a nyilatkozatot bevezető közleményében. Nem irtuk meg, hogy Oláh Gyulának Fekete Józsefhez inté­zett azon felszólítására: „Adja elő igazgató ur azt az összeget, amelyet Novák István az előbb egy mázsa marószódáért fizetett“ az igazgató azt mondta: „Nálam nem járt Novák.“ Később beismerte, hogy Novák vá­sárolt egy mázsa marószódát, de a pénzre vonatkozólag azt a kijelentést tette, hogy kiadta már üzleti kiadásokra.“ Tovább: „A rendőrségen megvallotta, hogy a pénz az irodában van a kasszában“ stb. Az idézetek a Szatmári Újságból valók. Ezzel szemben mi azt irtuk, hogy Fekete József bevallotta s hogy a kasszában közel 32 ezer koronát találtak s ezek közt ott voltak a feljegyzett számú százasok. Hol itt a tendenciózusság ? Nem enyhébben jártunk-e el mint a Szat­mári Újság ? A harmadik bekezdésben ezt irja a nyilatkozó társaság „Valótlan, hogy a köz­lemény adatait hatósági, tehát hiteles sze­mély szolgáltatta.“ Ugyan kérem ne tréfál­janak. A mi cikkünkben ez nem áll. Ott az áll, hogy „Az eset hiteles egyéntől kapott szóbeli értesülésünk szerint a következő:“ Vagy önök előtt csak a hatósági egyén hiteles ? Tovább igy folytatja: „Valótlan hogy vállalatunk 'a maximális árak áthágásával árut kiszolgáltatott.“ Tehát úgy e kérem, a marószóda maximális ára mázsánként 603 korona és nem 55. „Valótlan — mondja tovább a nyilat­kozat — hogy ily árdrágításokból eredő 32 ezer koronát foglalt volna le a rendőrség. Valótlan, hogy vezérigazgatónk Fekete József ilyen tényeket elismert.“ Ezekre feleletül ideiktatjuk a Szatmári Újságban a nyilatkozattal egy hasábon álló sorokat. „A rendőrség lefoglalta a részvény- társaság kasszablokkját és megállapította, hogy a maximális áron felüli összeg nincs benne feltüntetve. Erre nézve az igazgató azt vallotta, hogy azért jegyezték he csak a maxi­mális árat, nehogy a hatóság égy esetleges ellenőrzés alkalmával rájöhessen az árdrágításra'" Megesheíik tehát, hogy a hatóság nem fogja tudni megállapítani, hogy mily összeg szár­mazott árdrágításból. De hisz nem ez a lé­nyege a dolognak, hanem az, hogy ott vol­tak a kasszában a feljegyzett számú 100 koronások s igy volt a kasszában árdrágí­tásból származó pénz. „A közlemény szerzője ellen a sajtó­pert folyamatba tesszük“ mondja végül a nyilatkozat. Erre annyi a válaszunk, hogy várjuk a sajtópert, de nem hisszük, hogy a puszta fenyegetésen kívül legyen belőle valami. Küszner Albert elitéltetése. Küszner Albert városunkban mint a vármegyei tkp. főkönyvelője, majd mint a Küszner és Papp János- féle váltóüzlet egyik társtulajdonossá, a háború elején pedig egy ideig mint kórházi élelmező működött. Budapesten a Mezőgaz­dasági Részvénytársaság ügyvezető igazgatója lett. 75 db. sertést nem élő súlyban, hanem átlag áron eladott az Országos Hadigondozó Hivatalnak. Ez, mivel a sertések élősulysze- rinti ára csak 31.700 koronát tett volna ki, panaszt tett ellene a budapesti X. kér. kapi­tányságnál. Küszner a vizsgálat folyamán beismerte, hogy árdrágítást követett el. Eli­télték 10 napi elzárásra, 2000 kor. pénzbün­tetésre, elrendelték az 50.000 kor. elkobzását, melyből 18.300 koronát, mint a maximális áron felüli összeget, visszakap a Hadigondozó Hivatal, a többit a rokkant katonák segély­alapja kapja. A Szatmári Hírlap riportot irt. Ily cim alatt fordul ellenünk a „Szamos“ szerkesztője az „1096 percentes árdrágítás“ cim alatt Írott közleményünkben foglalt eme sorainkért: „Hallottuk azt is, hogy Dénes Sándor nem volt hajlandó az ügynek a „Szamosában való leközlésére, sőt telefonon azt is jelezte, hogy bizonyos arról, hogy a „Szatmári Újság“ szerkesztője sem fogja le közölni.“ A szerkesztő ur nagyon meghara­gudott ezért az ártatlan igazmondásért, — hogy igazat mondtunk, ő maga ie beismeri, — mert komoly beszéd helyett handaban- dázik. Csak úgy röpködnek a telivér riporter kifejezések a szájából, akarom mondani a tollából. „A Szatmári Hírlap, mely ritkán szokott hírszolgálattal foglalkozni, riportot Írni, . . . amely a lelkek ápolását, zsidók és más vallásnak szidalmazását van hivatva szol­gálni.“ „Az újságírásban szokatlan ugyan, hogy mikor egy lap riportot ir, ugyanakkor nem­csak megrójja, de — alattomosan, meglehetősen férfiatlan formában — meg is gyanúsítja a másik lap szerkesztőjét, amiért az Dem előzte meg őt a hírrel.“ Elmondja aztán, hogy ő meg dr. Ha­vas abban állapodtak meg, hogy megvárják a tárgyalást s majd vasárnap jelenik meg mindkét lapban a tudósítás. S aztán, mintha előre félne a cáfolattól, állításának igazsága mellett bizonyságtevőül nevezi meg a főka­pitányt, meg dr. Havas Miklóst s hogy va­lahogy meg ne ijedjen a sötétben, kidüleszti a mellét s elkiáltja magát: „Aki ezzel szem­ben ellenkezőt dilit, annak joggal mondhatom, hogy hazudik, alattomosan gyanúsít“. Ugyan, ugyan édes szerkesztő ur, ne guruljon ilyen dühbe, tudja, a harag könnyen megárthat gyönge termetének. Ne féljen, nem vonom kétségbe, hógy megállapodtak Havas úrral, hogy hallgatni fognak az ügyről, hiszen épen ezt állítottam. Hogy épen egy hétig akarnak hallgatni s a friss, szemfüles riporterek ne­kem akarják átengedni a hirhczás elsőségét, azt nem sejthettem. Nehogy alattomos gya­núsításnak vegye, kimondom nyíltan, hogy igenis azt gondoltam, amit sok százan gon­doltak velem, hogy a tényt agyon akarják hallgatni. Gondolni pedig ugye szabad ? A haragos ember rendesen megfeled­kezik előző szavairól. Így járt haragjában Ön is. Vastag betűs sorokban azt irja: „Mondhatnám azt is, hogy a Szatmári Hír­lapnak semmi köze sincs hozzá, hogy én a Szamosban mit közlök,“ Mire e sorokat le­írta, elfeledte, hogy riportja elejéi! a „Szat­mári Hirlap“-ról ezt irta; „amely a lelkek ápolását, zsidók és más vallásnak szidalmazását van hivatva szolgálni.“ Lássa, ha én most haragba gurulnék, azt kellene mondanom az ön „alattomos, meglehetősen férfiatlan formában“ féle kifejezéseihez alkalmazkodva, hogy mi­csoda impertinens, elbizakodott, arrogáns hang ez; kicsoda ön, hogy ön dobálózhatik a goromba, otromba kifejezésekkel ? Kicsoda ön, hogy ön feltétlen kritikát gyakoroihat egy lap felett, de az ön összebeszéléses hall­gatását ne merje szóvátenni senki ? De Dem mondom, sőt igazat adok önnek abban, hogy nem tudok az ön szájaize szerinti riportot Írni; igaz, ezt én nem tanultam s nem is akarom megtanulni. Szívesen beismerem azt is, hogy ön egy született riporter s alázattal bocsánatot kérek, hogy merem ilyen orszá­gos riporter mellett a tollat én is forgatni. kertit színre az IÁN IA - mozfó minden idők legnagyobb filmszenzációja a Cabiria történelmi regény a Krisztus előtti III. századból II részben, 8 felvonásban. Milliókba került káprázatos rendezés Sok-sok ezer szereplő! különösen érdekes tartalom. A hozzáirt korszerű zenét 16 tagú művészi zenekar játsza. Jegy elővétel mindennap d. u. 3 órától. Nyomatott a Pázmány-sajtiban Szatmár-Németi 1917. — Kiadó : Szatmáregyházmegyei Irodalmi Kör. — Szerkesztésért felelős : Ratkovszki Pál.

Next

/
Thumbnails
Contents