Szatmári Hírlap, 1918. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)

1918-04-25 / 17. szám

17. szám

XXVII. évfolyam.

SzatmáF-Mémeti, 1918. április 25.

SZATMÁRI HÍRLAP

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI L^ AP

ELŐFIZETÉSI ÁRAK:

Egész érre 10 K — t. | Negyedén-* - 2 K fO f.

Félévre — 5 , — „ • Egye* *zám ár. S0 fillér.

Tanítóknak és kézműiparosokn.k egy évre 8 koron. Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 8 dollár

Felelő* szerkesztő :

Dr. Ozumbel Lajos.

Laptul.jdono*

A SSATIlR - SGYBÁZSKGYEI IRODALMI KÖR.

A B.erkssztőséget és kiadóhivatalt illető össaes küldemények, pénzek, hirdetések stb. Fámaány-e^Jté (Iekola-uten t. sa.) eimre küldendők. Pályliatl hirdetések egyareel kSslén S haroni ---------- Nyílt«»* a.a. 4© atlés. ---------Me

gjelenik, minden esSteriSkőa.

Radikólis-szabadkőmiyes „vallás.“

Az atheiimus, vagyis az istentelenség. Nem én fogom rá. ő maga vallja be hivatalos lapjában, a többek között a Kelet-ben és Z>«7-ben, bogy a Nyugat-ról sző se essék.

, Terjesszük az atheismust“ szólítja fel a Dél a szabadkőmiveseket 1910. december 30.-iki »lámában. „Az Antikrieetus katonái vagyunk jelenti ki híreinek a Kelet 1911. december 2Ó.-i »záraában. „Minden vallás klérusával, (papságával) szemleállónah vallja magái a tta- kaikömivettég és nyíltan felveszi a harcot ellenünk s folytatni fogja addig, mig győznie sikerül.“ fújja meg a ceatariadót a Kelet 1911. évi 8. »lámában. Tehát a szabadkőművesség vattása is istentelenség azzal a rosszakarattal keverve, bogy másokat is istentelenekké akar tenni. Hogy e célját elérje, először a pásztorokra támad. Ha elfut a pásztor, szétszalad a nyáj. És itt nemcsak a katbolikus vallásnak, hanem minden positiv vallásnak hadat üzen. Csak egy kivételt tesz. Mikor magát az Anti- krisetus katonájának vallja, azt mondja, hogy Krisztus-ellenes, keresztényellenes, tehát nem vallásellenes.

Emlékezzünk, szatmári magyarok, a szatmári isidó újságoknak használattól elkopott frázisaira, hogy mi türelmetlenek, békédének vagyunk, mikor keresztényiden irányok visszaéléseit ostorozzuk. Mit szólna az a gazda, akinek pásztora elő nem veszi fokosát és el nem veri a farkast, ha a nyájhoz közeledik ? Mit mondana a mi lelkiismeretünk, ha rá nem mutatnánk azokra a keresztény világi emberekkel szemben megtévesztően mosolyoB hitetlenekre, akik bennünket türelemre intenek annak a krisztusi evangéliumnak nevében, melyet ők nem értenek, sőt... amelyet ők ki akarnak irtani?

Nagyszerű taktika volna az angoltól, ha így szólhatna a némethez: Légy csendben ! Várj, mig aláaknáslak, körülveszlek, felrobbantalak: akkor meglesz a békéi Azt hiszem, hogy ebből a békéből nem kérne a német, de még a magyar sem. így vagyunk a hitetlen szabadkőmivesekkel is. Ők bennünket folyton türelemre intenek a szeretet nevében; egymást pedig olyanféleképen tüzelik bitünk ellen, mint a Kelet és Dél előbb idézett soraiból olvashattuk.

Rabszolga békéből, melyben a kereszténység élete szabadkőmives kényuralomtól függ, nem kérünk s abbeli jogunkat és kötelességünket, hogy a keresztény hitet kiirtani nem engedjük, életünk árán is megvódel- mezztik.

Elég baj, hogy mégis akad olyan pásztor, aki elhagyja a rábízott istenbivő lelkeket és eladja magát a keresztény és keresztyén vallásokat egyaránt kiirtani akaró szabadkőműveseknek. Az ilyen pap hasonló ahhoz a pásztorhoz, aki a farkas közeledtére, fokosával saját juhait üti le, hogy a farkasnak is, meg neki is legyen mit ennie. Az ilyen pásztor levonhatná magának a konzekvenciát, hogy: két urnák egyszerre nem lehet hieé- geson szolgálni.

*

Á szabadkőművesség tehát kimondotta programmját; Minden keresztény vallást ki akar irtani.

Elsősorban a katbolikus vallást. Be a legnagyobb ellenfél, mert ez nyíltan szembeszáll ; ezt semmiféle emberi tekintet nem vezeti. Nem fél sem a pokol, sem a föld «scares hatalmasságaitól, mert zálogul bírja Krisztus Urunk ígéretét, hogy az egyházon a pokol kapui (hatalmai) sem vesznek erét. Ereje kipróbált. Tizenegy millió vértana szelleme tesz bizonyságot arról, hogy három századon át hiába akarták vérbsfojtani: a legnagyobb római hatalom nem bírt vele; Anglia hiéb?. falazta be as ir katholikusokat a barlangokba, ahol titkon imádkoztak; a hithirdetőket hiába ölte le Japán és a többi pogány országok : a katholicizmus él és élni fog. A szabadkőművesség csak egy leltári száma lesz a hit legyősötteinek. Egyes omJegyzett-e már szomszéd?

Kapor Mihály gazduram, amint átpipázik úgy estefelé a palánkon, látja, hogy szomszédja, Both Bertalan, épen most fordult ki az istállóból.

— Jegyzett-e már szomszéd? — kérdezi jó hangosan.

Bot Bertalan csak ámul. Nem érti, hova vág a kérdés.

— Mi a csudát jegyeztem volna szomszéd? — kérdezi vissza.

— Mert én tizet jegyeztem, — szól Kapor.

— Csak nem dinnyét tán? — figurázik

Bot.

— No az hamar dolog lenne igy márciusban ; — hanem, hanem — sajtórészvényt.

Még kerekebb holdvilág lett erre a Bot szomszéd csudálkozó képe:

— Mi a csudát jegyzett szomszéd?

— Mondom, hogy eajtórészvényt. Ajánlom, hogy jegyezzen szomszéd is.

— Sajtórészvényt jegyezzek ? Minek már az nekem? Kipusztult az én szőllőm.

Hareogót kacagott erre Kapor Pál, aztán csípősen mondta:

— No hát, vagy nem voltunk vasárnap a templomban, vagy át szundikáltuk a prédikációt 1

— Vásárba is kell menni néha, — feleli szégyenlősen Bot.

— No akkor elmondom én, miről van szó? — Belécsömörlött már az ország a temérdek sok istentelen újságba. Akik keresztény magyar ember módjára éreznek, gondolkoznak, azok összeadják most a pénzüket az egész országban, aztán csinálnak olyan újságot, amelyikben benne lesz minden, de nem ócsárolja a hitet, a vallást, hanem olyan magyar, olyan keresztény, olyan becsületes lesz, akár kend szomszéd, vagy akár jó magam.

— Hát ha majd meglesz, szóljon nekem is szomszéd.

— Lássa szomszéd, ez a mi veszedelmünk. Mindig csak a készre várunk. Más csináljon meg mindent. Mi majd csak asztalhoz ülünk, ha megfőtt már az étel.

— Nonoi Hát megdolgozom ón azért, amit megeszem, — veti oda némi pironko- dással Bot uram.

— Aztán kik főzik azt a keresztény újságot? — kérdezi tovább.

— Minden jóravaló keresztény magyar ember, akinek 26 koronája telik rá.

— Egy-kót zsidó azért bizonyosan akad majd mégis köztük. Mert ha már újság, akkor...

— No de ez az egy újság már születni is kereszténynek születik, az biztoe, — vitatja Kapor hevesen.

— Benne lesz az országházi gyűlés?

— Hogyne lenne már!

— Hát a háború meg miegymás?

— Akkurát, mint akármelyikben.

— Hát a búza ára ?

— Az is.

— Balpárti lesz, vagy jobbpárti?

— Kereszténypárti, szomszéd. Megszidja

a kormányt* is, akárkit is, ha hibázik, de sehová nem szegődik csahosnak. A politikája is az lesz, hogy jó keresztények legyünk.

— No majd meglátjuk I Húzogatja a szemöldökét Bot Bertalan.

— Meglátjuk, meglátjuk i — pattog Kapor Pál. — Megint csak a készre jönne szomszéd? Hát semmivel sem tartozik hitének, a magyarságnak ? Más adózzon azért, hogy maga majd meglássa? Nemcsak hámozni kell a krumplit, hanem ültetni, kapálni is. Á „Hangya“ ezövetkezetbe is akkor ké- rezkedett már be, amikor mi jól megfizettünk, megdolgoztunk érte. No hát én szégyelném ezt, már kimondom világosan.

Viharos kezdett lenni a levegő. Bot szomszéd úgy mozdult, mint aki durcásan indul befelé. Odaveti még úgy félvállról:

— Úgy beszél kend szomszéd, mintha csak én egymagám kellenék még, hogy meglegyen az újság. No hát csak próbálják meg nálam nélkül. Egy ember nem számit.

— Bizony kereszténynek meg magyarnak nem számit többet az ilyen ember, mint ez az ócska oseréppipa.

Meghökkent erre a szóra Bot Bertalan. Vérben forgott a szeme, elöntötte a hő, recsegett a hangja, amikor ökölbe szorított kézzel kérdezte:

— Mit mondott kend szomszéd ?

— Kapor érezte, hogy ő van felül. Nagykomótosan áttette a pipaszárai a másik fogára, nyugodtan szeme közé nézett a mérgéé szomszédnak, aztán ugyancsak leckéztető éllel pattogtatta a szót: