Szatmári Hírlap, 1918. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)

1918-01-31 / 5. szám

de ha bennünket, akár a 13 millió magyar kalholikusságot, akár az ország 9ő százalékát kitevő magyar kereszténységet általában sérelem ér, vagy akár ha fel is akarnak lőr- gatni, tönkre is akarnak tenni minket: nekünk kuss a kötelességünk, mi ez ellen lel sem szólalhatunk, mert erre megfelelő terünk sincsen; s ha gyenge hangunkat kicsiny elterjedtségű lapjainkban hallatni merjük, azonnal túlharsogja azt a tizszerie erősebb keresztényellenes laptüzérség bömbölő, gúnyolódó, íöidbetaposó gránátozása.

Keresztény magyar sajtóra sztik©0« „.j. mert erős sajtó híján máris sokat uu| Váll, veszítettünk és még mindig sokat; mindent elveszíthetünk. A keresztény magyarság gazdasági lerongyolódásában, az arány- ialan vagyoueloszlásb'an, a spekuláció és a más bőrén uzsoráskodás lénykorának felidézésében s a magyar fold nagy részének idegen kézre juttatásában a ma uralkodó sajtónak ép annyi része van, mint a hit megfogyatkozásában, a tömegek elkeresziényleleuíté- seben s a keresztény erkölcsiség ijesztő pusztulásában az ifjúság, a nép s az értelmiség köreiben. Erős keresztény sajtó nélkül minden nemzetsorvasztó, néprontó, or- szágpuszíííó és erkölcstelen törekvés elölt nyitva áll a kapu s a radikális, nemzetközi érzelmű, elvtelen eleinek tolongnak is már diadalt ordítva a nyílt kapun át ... Mi lesz az országból, ha épen a nemzetfenntartó keresztény magyarság lesz hangtalan, védtelen a saját élet-haláltusájában? S az Egyház, a kereszténység? Nem mutat-e ép e téren máris gyászos példát Franciaország ? Nem vettek-e el olt az alvó, hangtalan, saj- tótlan Egyháztól mindent, még a templomkulcsokat is? Nem lökték-e ki az utcára a papságot, számkivetésbe a szerzetesrendeket s a betegápoló apácákat? Nem raboltak-e el a hívektől hangzatos nemzeti jelszavak örve alatt, «egyház és állam szétválasztása» stb. címén 17.000 templomot, 20.000 iskolát, megszámlálhatatlan egyéb intézményt, épületet, vagyont, jogot s mindent? Miért? Mert, mint Eberle helyesen mondja: 20 párisi újság hatalmasabbnak bizonyult ."»0.000 papnál és 38 millió hívőnél! Az Egyházra halálos csapást mérő Combes, a szabadkömíves egyházrablás megindítója, nyilvánosan dicsekedett vele, hogy mindezt: a keresztény Franciaország összetörését a sajtó révén sikerült elérnie! S mi nem okulunk ebből? Nem látjuk, hogy nálunk is folyton erösbödik a sajtó állal félrevezetettek tábora, akik máris észnélkül ordítozzák, hogy Magyarországnak nem a nemzetközi zsidóság túlkapásai a főveszedeUne, hanem az Egyház és a kereszténység ? Nem vesszük észre, hogy mindenünk veszedelemben forog? s hogy százszor okosabb volna most egy ideig minden egyéb adakozást s buzgólkodást háttérbe szorítani s ma

még meglévő összes erőnkkel mindenekelőtt erős. versenyképes, keresztény sajtét teremteni,

még ha vagyonunk felét kell is, még ha az egyházi felszereléseket kellene is e nagy célra feláldoznunk, mint ahogy régente á haza nagy veszedelmeinek idején megtörtént?

Keresztén; magyar sajtot kell

topa midit fink ho8y, megtárgyalhassuk Uíí olilluiiuiin., teendőinket, megvedhes- sük jogainkat, megőrizhessük s felvilágosíthassuk népünket s önmagunkat a bennünket fenyegető veszélyekkel s támadásokkal szemben; hogy útját szegjük a mindent elsöpréssel fenyegető destrukciónak, a hamis, tudománytalan, csupán fellépésének vakmerőségében bizakodó atheizmusnak, a kőzerkölcsteleuség terjedésének, a magyarság gazdasági kiszipolyozásának, népünk anyagi, szellemi s erkölcsi koldusbotrajutta- tásának. Keresztény magyar kultúrát kell teremtenünk, keresztény és magyar erkölcsöket, művészetet, irodalmat. Nem tűrhetjük tovább a szabadkőmíves klikkek egyeduralmát a közgazdasági, ipari, kereskedelmi, pénzügyi életben, az egyetemeken, közhivatalokban, befolyásos állasokban, színházban, irodalomban, mindenütt. Nem tűrhetjük, hogy ma azonnal nagy ember legyen mindenki, aki jeílemteleu és üresfejü, de a «klikkek» szekerét tolja s viszont beszoruljon, háttérbe kerüljön, «tehetségtelennek» kiáltassék ki és koplaljon, aki keresztény és magyar elveihez hű. Nem tűrhetjük főleg, hogy a háború után várható nagy átalakulásokból azok menjenek ki győztesen, akik a keresztény magyarság vérén nőttek nagyra s az a keresztény magyarság huzza a lövi- debbet, amely a jelen szörnyű véráldozaíban legtöbbet szenvedett és vérzett. Mindezt azonban csak úgy tudjuk elérni, ha mindenekelőtt és minden erőnkkel egyet teremtünk:

©fős, versenyképes, tő és Síé- «8116 keresztény és magyar sajtén

Tettet várunk tehál mindenkitől, aki e. nagy célért lelkesedni, cselekedni s áldozni tucí! Mindenkire szükség van: az országot kell megmenteni az elcsenevészesedéslől és —- enyészettől. Egy óriási rándítással ki kell magunkat szakítani a süiyedés és lefelésik- lás őrült forgatagából. Sajtót, nagyszerű, nevünkhöz méltó erős sajtót keli teremtenünk.

Össze kell hoznunk az ehhez szükséges eszközöket,akármennyit: amennyi kell!

Elég volt a sopánkodásból! Bontsuk ki a zászlót; mutassuk meg, hogy élni akarunk! Csak aztán

egyikőnk se maradion a! m cse3ekvés teréről) i