Szatmári Hírlap, 1918. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)

1918-01-31 / 5. szám

#

Hogyan oldhatjuk merj a sajtókérdést?

Versenyképes, erős és hódítani tudó sajtó szükségességéről különben eléggé meg vari ma már győződve minden müveit, gondolkozó ember. Inkább csak az a kérdés: meg lehet-e és hogyan lehet megoldani ezt a sürgető és fontos feladatot.

Meg lehet oldani. Nagy és nehéz feladat kétségtelenül; annál nehezebb, mert elég későn kezdünk hozzá. De benső lehetetlenség nincs benne. Megfelelő munkaterv, vezetés és pénz: ez az a bárom feltétel, amelytől a siker függ, de amellyel a siker előre biztosítva is van.

Az első kettőre nézve itt csak annyit mondhatunk, hogy az a bizottság, mely e feladatok megoldására kimagasló keresztény vezérem berek bői, egyháziak- és világiakból arakult, mindent elkövetett és el íog követni oly munkaterv s oly vezetés biztosítására, mely a vállalkozást erkölcsileg és anyagilag sikerre lógja vezetni,

A részletek közül itt csak ennyit:

1. Vállalkozásunk minden politikai prirüiötelék föíöt! fog áll ii. Ez nem annyit jelent, hogy politikai kérdésekben nem fogunk állást foglalni, mert hisz ez leheletlen is volna s amellett nagy kárt és mulasztást jelentene, hanem: politikai nézeteinket nem lógja befolyásolni az egy párthoz való lekötöttség; szabadon és függetlenül lógjuk elbírálni az eseményeket, egyedül a közjót, a tárgyilagos igazságot s a keresztény és hazafias szempontokat tartva szem előtt.

2. A keresztény világnézetnek nem azáltal fogunk szolgálni, hogy templomos hangú : ú. n. apapos» lapot adunk, még ke- vésbbé azzal, hogy felekezeti zsörtölődése- ket rendezünk. A zsurnalisztikái kiválóság, valamint hírszolgálatunk trissesége és eredetisége lesz legfőbb törekvésünk s emellett bőven lesz alkalmunk a keresztény és magyar gondolatnak védelmére kelni. A keresztény magyarságot nem egymás ellen, hanem egymás mellett akarjuk tömöríteni a közös veszedelemmel szemben.

3. Egész vállalkozásunknak az üzleti biztosság alapján kell állnia. Addig hozzá sem kezdünk, míg ez az alap biztosítva nincs. Nem vérszegény, utánpótlásra s kéregetésre szoruló, gyenge alkotást akarunk, hanem erőset, amely, ha egyszer talpraállítottuk, magától megáll és jár.

Ezzel eljutottunk a harmadik, a kivitelben pedig legelső alapfeltételhez : a szükséges pénz előteremtésének kérdéséhez. A nagy ieladat megoldására igen tetemes pénzösz- szeg lesz szükséges, amelyet csakis részvénytársasági alapon, az egész keresztény magyarság bevonásával teremthetünk elő. A részvénytársaság alaptőkéjét 3 millió koronában állapítjuk meg. Ezt a

3 millió koronát százhúszezer darab 25 koronás részvény teszi ki. A részvényeknek ez a rendkívül alacsony típusa külföldön nagyon el van terjedve s kiválóan alkalmas arra! hogy a közönség legtágabb rétegei s a nép tízezrei is részt vehessenek az alapításban. Minden részvény után 1 korona a* alapítási költségekre fizetendő. A részvények jegyzésének zárónapja 1918 április 15-ike. A kereskedelmi törvény értelmében a részvénytőkét a jelen esetben tehát 3 hó leforgása alatt, 1918 április 15-éig le kell jegyezni.

A részvényeknek ez az alacsonvsága lehetővé teszi, hogy mozgalmunkban a szegényebbek is könnyen résztvehetnek s ügyünk ezáltal csakugyan a nép, a nagy keresztény magyar közösség alkotásává iesz. A tehetősebbek viszont nagyobb számú részvény vásárlásával vehetik ki részüket a nemzet- védő munkából. E célból lesznek összesített részvények is ("40 részvény = 1000 korona, az alapítási költséggel együtt 1040 korona). Ma sok pénz forog, helyesebben: hever az os>_ szághan; jobbra nem fordíthatjuk azt, mint sajtónkra. Ez is hadikölcsön:

keresztény saii'ähaäsköiess»,

melynek az erköicsi hasznon kívül meglesznek az anyagi kamatai is, a részvénytársasági’ oszSaiéts, amelyet, ha vállalatunk erős üzleti alapokon indul, biztosan meg is adhatunk.^

A keresztény sajtóhadikőlcsönjegyzéssel’ így nemcsak a kereszténység ügyét erősítjük hazánkban, hanem kitűnő üzleti befektetést is teszünk.

íme a terv, ime az eszközök. Most már csak attól függ minden, megérti-e népünk, megérti-e keresztény magyar közönségünk a kezdeményezés nagyszerű, talán a messze jövőre kiható, sorsdöntő jelentőségét és énoly lelkesen síet-e a keresztény sajtóhadiKöl-. csönbői kivenni részét, mint ahogy kivette részét a nemzeti önvédelem vér- és pénz- áldozataiból. A sajtókérdés félelmetes válaszúira állítja a keresztény magyarságot: vagy összefogunk még az utolsó 24-ik órában s hatalmas, imponáló megmozdulással megteremtjük a versenyképes, hódító keresztény sajtót, vagy tétlenül nézzük az egyre növekedő veszélvt, a rohanó, szennyes art, melynek önzés- esgyülölethajtotta hullámai hova- hamar elsöpréssel fenyegetik a keresztény Magyarország ősi jogait és megszentelt hagyományait, népének hitét, erkölcsét, gazdasági jólétéi és kulturális erejét.

Mint biztató példát említjük fel itt, hogy a felvetett eszmét máris sokan, nagyon sokan üdvözölték lelkes örömmel s még mielőtt a kibocsátás megtörtént, az első egymillió korona ára részvény elhelyezése máris biztosítva van. A nagyobb össze-