Szatmári Hírlap, 1918. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)

1918-01-31 / 5. szám

I \ Teremtsünk modem, versenyképes, hatalmas keresztény sajtót! II „Közpőftti SaJtóváSlalst*1 Ä.-T. alapítási tervezete, Miért van keresztény sajtóra szükség? Keresztén; sajtóra szükség van. mert a sajtó az a nagyhatalmi tényező, mely a szellemek csatáján, az eszmék, elvek és világfelfogások ütkőzőterén eldönti a harcot. Amely szellemi irányzatot sajtó véd, az, ha még olyan helytelen, hamis és gonosz is, diadalra jut (szabadkőmivesség, bank­uralom); viszont, amelyet hatalmas sajtó nem támogat, az elvész, lesiklik, háttérbe szorul, ha százszor igaza van is, ha ezerszer magában foglalja is a nép, a nemzet, a család s az egyesek boldogulásának kulcsát. Keresztén; sajtéra szükség van, mert az emberek százezrei, milliói ma úgy gondolkoznak, úgy élnek, úgy tesznek és vesz­nek, olyan törvényeket és intézményeket alkotnak, olyan kultúrát vagy álkultúrát teremtenek, ahogy azt a gondolataik észre­vétlen irányítója, a sajtó beléjük disputálja. Nézd meg, ki mit olvas: aszerint erez és beszél, szeret és gyűlöl, politizál és cselek­szik is. A sajtó egy láthatatlan háló, amely az emberek százezreinek agyát és szivét fűzi ahhoz az irányzathoz, melyet terjeszteni, uralomra juttatni akar. A sajtó egy a Minden­hatót és Mindenütt jelenlevőt utánzó kényúr, aki szintén mindenütt jelen van, min­dent irányít, mindenbe beleszól: erkölcsbe és politikába, népnevelésbe és iskolaügybe, tudományba és művészeibe, vallásba és tár­sadalmi éleibe. Hatásának senkisem állhat ellen s óriási varázserejének félelmetes titka épen abban rejlik, hogy észrevétlenül hat s a gyanútlan olvasót tudtán kívül gyűri-gyúrja át — mint ahogy az Isten az embert terem­tette — a saját képére és hasonlatosságára Keresztén; sajtóra szükség van, mert a mai sajtó túlnyomó részében kérész- lényellenes kezekbe került, sőt legtudatosab­ban keresztényellenes célokat szolgál. Hihetet­len, de való; a magyar főváros 24 vagy 25 napilapja közül csak három a keresztény (s bezzeg nem a legelterjedtebbek!);a többi közt van még kettő többé-kevésbbé színtelen és 19 vagy 20 teljesen zsidó kezekben, mégpedig nem türelmes, illemtudó, színtelen tendenciájú, hanem nyíltan, vagy burkoltan, de mindig erősen keresztényelíenes em­berek kezében. Legelterjedtebb, legolvasot­tabb s valljuk meg őszintén, legügyesebben szerkesztett lapjaik a legcéltudatosabban dol­gozó keresztenyellenes orgánumok. Ugyan­ezt mondhatjuk a vidéki sajtóról is, jófor­mán mindenütt. Jellemző példa, hogy pL Szegeden, e nagy katholikus városban, 4—5 zsidó napilap mellett keresztény irányú lap egyáltalán nincs, még heti- vagy havilap sem. S hasonlók az állapotok a szépirodalmi és egyéb folyóiratok s az óriási példány­számban megjelenő füzetes regénysoro­zatok terén. Mi keresztények, mintha anal­fabéták volnánk, vagy mintha egyáltalán nem ismernők a nyomtatott betű hatalmát, egyszerűen lemaradtunk a versenyből, áten­gedtük a teret a legfontosabb területen sokszor a legmegbizhatatlanabb elemek­nek. Minden másra gondoltunk, csak azt nem vettük észre, hogy a szellemi csata terén maholnap minden fegyver, minden tüzérségi felszerelés, minden védelmi vonal és hatalmi állás ellenségeink kezébe került Nem teremtettünk hasonlókép hatalmas,min­denben egyenrangú és versenyképes, első­rendűen szerkesztett, terjesztett, szervezeti keresztény magyar sajtót. Eeresztéii;mag;ar sajtóra szűk­W3H mert ez a mai helyzet visszás, tür- ööy ¥uü, hetetlen és végzetesen veszedel­mes. Mi, magyar kereszténység,a gondolatok­nak folytonosan egymásrátörő, összeütközé­sében egyszerűen ki vagyunk szolgáltatva a keresztény s a magyar gondolat útonállóinak. Nincs fegyver a kezünkben, hogy védekez­hessünk, s ha kell, visszavághassunk vele. Kénytelenek vagyunk eltnrni és hallgatagon zsebrerakni az egyre szaporodó inzultuso­kat, melyek az ellenséges sajtó részéről hi­tünket, erkölcsi értékeinket, egyházi életün­ket, sőt anyagi érdekeinket érik. Nem áll rendelkezésünkre szócső, amellyel igazaink védelmét, jogaink sürgetését, panaszainkat, bajainkat, óhajainkat a közvélemény és közgondolkozás tudatkörébe beleharsoghat- nók. Ha a zsidóságot legkisebb baj vagy bánialom éri, azonnal módjában áll száz­ezreket fellármázni a maga jogai érdekében : \ é

Next

/
Thumbnails
Contents