Szatmári Hírlap, 1917. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1917-12-27 / 51-52. szám
Szatmár-Németi, 1917. december 27. „SZATMÁR HÍRLAP 3 van. „Nem barlang ez tulajdonképen, hanem öt-hat méter mély s ugyanolyan széles, kétharmadfél méter magas sziklatetö, mely zordon időben embereknek s állatoknak menedékhelyül szolgált.“ E hely felett áll az ősrégi Mária-templom, melyet Nagy Konstantin császár anyja, sz. Ilona építtetett 330 körül. Temérdek kincs volt összehalmozva itt aranyban, ezüsben, drágakövekben és remek olajfestményekben. Hová lettek ezek most, elvitték-e a tötök csapatok, vagy ott maradt ? Nem tudjuk. A bazilika szentélyéből két lépcsőzet vezet le Jézus születési barlangjába, hol oltár emelkedik, melyen nagy ünnepi pompával mondanak misét karácsony napján. A születés barlangja előtt néhány lépésre a szikla széles kapuvá tágul, melyből mélyen fekvő, gazdag mezőre lát az ember. Ez az a Yölgy, melyben a pásztorok az Ur Jézus születésének éjjelén nyájaik mellett virrasztónak s látták az égből áradó fényt s hallották az angyali sereg ajkairól felhangzott éneket. „Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön a jóakaratu embereknek.“ Örült az ég és föld, mert „Vesz- szőt hajtott Jessze (Dávid atyjának) törzse és gyökeréből virág fakadt“, e világra jött az örök Ige, a békesség fejedelme. Megtestesülésének ünuepén adjon a szivekbe engesztelési s tegye lehetővé a már megkezdett béketárgyalások eredményes és gyors befejezését! T. A hadikölcsön jegyzés becsületbeli kötelessége minden igaz hazafinak kölcsi törvényből ered. A szerződéseket meg keil, tartani. Ezt a törvényt pedig nem én csinálom, nem is az állam csinálja, ez akarom — nem akarom igaz ; ezt elszenvedem, nem cselekszem. Ez fölöttem áll; mindig volt és mindig lesz: valami lényem fölött álló hatalomból ered. Én magamat nem kötelezhetem, mert a kötelező akaratnak fölöttem álló akaratnak kell lenni. Én pedig nem lehetek magamnál nagyobb és kisebb egyszerre, ur és alattvaló. Ez ép oly lehetetlenség a jogi világban, mint lehetetlen a fizikai világban, hogy az ember a saját feje tetejére álljon. Belátja ezt Triepel és igy okoskodik: Az államok összeteszik akaratukat s ez az összesített akarat az egyes államok fölött áll, tehát kötelezhet. Ez az okoskodás közönzéges szemfényvesztés. Az egyes államok akaratában nincs egy szemernyi kötelező erő akár önmagára nézve, akár a másik államra nézve. Ha tehát ezeket a teljesen semmis akaratokat összetesszük, az egészben épen úgy nem lesz több kötelező erő, mint ahogy nem lát többet száz vak, mint egy. Bevallják tehát a logikusok, hogy a nemzetközi szerződések jogilag nem köteleznek. De azért nem fognak önkényesen fel- bomlani — igyekszik a dolgot szépíteni Schoen és gyógyítani Heilborn Mert az állam erkölcsi tekintélye szenvedne a szerződés megszegésével. De hogyan szenvedne, kérdjük, ha felbontott egy szerződést, amelynek jogi érvénye nem volt ? 1 Ha pedig még is szenvedne, hát ez annak a jele, hogy természetünkbe gyökerezett, kiirthatatlan s következésképen legelemibb és legigazabb elveink közé tartozik ez. Kötelesség a szerződések megtartása. És ha a szocialista erkölcsbölcselet mégis ellene van, akkor ellene mond a józan észnek, lehetetlenné tesz minden nemzetközi megegyezést s csakugyan az egész világból egy nagy csatateret csinál, ahol minden majomból vedlett ember fogakkal, karmokkal avagy ágyúval küzd a saját létéért a nagy szocialista struggle for life-ban. Srapnellcukor. Karácsonyfa fénye mellett Folyik a szó fojtógázról, Gránáttüzről, ágy úszóról, De a kisleány csak rá-rá szól: „Nem félek én háborútól Szerbiába . . . én is megyek ! Úgy szeretnék ott játszani, Ott is vannak kis gyerekek.“ „Hej 1. . . nem száll ott tarka pille, Te kis bogár, nincs ott virág. Kutya tatár az a srapnell, Karácsonyfát, mindent kirág.“ „ Oh, ott is jár a Jézuska! Oh csak vigy el Szerbiába! Tan ott konyha, babajáték ! Apa ne szólj ily hiába ! „Mondd, mit kapnak karácsonyra/“ — „Mit? Mik azok ? Srapnellt! Srapnellt! — Ah be jó ott! . . Nálunk nincsen . . . Ugye, srapnell cukrot jelent !“ „Oh te cukros kis virágom, Áttolj a nyáj is élszéled. Meghal attól ö' eg, gyerek . . . S oda menjek én el veled?“ Karácsonyfa fénye mellett Folyik a szó fojtógázról, Gránáttüzröl, ágyuszóról, De a kislány már ritkán szól. Anyaölbe jut a gyermek Kérdi anyja: „Mégy még s mikor?!“ Mennék biz én! Te is jönnél, Csak nem jó a srapnellcukor. R. A „Katholikus Karitász“ és a csángók. Az orosz harctér vonalába eső Hadik- falváról elszállított csáDgómagyarok néhány nap óta városunkban vannak letelepítve. A város a Wesselényi-utcai iskolát jelölte ki számukra. Amióta ez az érdekes magyar nép vendégszeretetünket élvezi, társadalmunk minden rétegéből érdeklődő látogatást tesznek náluk. A szatmári Katholikus Karitásznak első alkalmat nyújtott ez az esemény, hogy nagyszerű jótékonysági terveit ezzel kezdje meg a gyakorlatban. Bár az egyesület szervezete most készül, a leendő vezetőség tultéve magát a formákon gondjaiba vette magyar véreinket s a jótékony akcióra az alábbi felhívást adta ki. Felhívás a szatmári Katholikus Karitász tagjaihoz! Az, első hivó szóra hatszázan gyűltetek az emberszeretet lobogója alá! A munkára eljött az idő és az alkalom. A háború nyomorúsága közibünk vetette véreinket a csángókat. Ne érezze az a 126 gyermek és 196 felnőtt a hontalanság keserűségét, álljunk melléjük ! A gyermekeknek f. hó 23-án délután karácsony estét csinálunk a zárdában, ruházatukat ki fogjuk egészíteni. Minden tagtársunk családjában akad egy viseltes ruhadarabka, bármilyen elhasznált, van egy-két játékszer, áldozzátok ide, küldjétek be szerda délig Figus Albert városi föszámvevő tagtársunk hivatalába, mely a városházán a földszinten van. Ünnepi kalácsotokból is kérünk! Ma nincs fölösleges liszt éz cukor, de együnk egy falattal kevesebbet s ezt adjuk oda a csángó gyermekek karácsony délutánjára. Aki vállalkozik ennivalót küldeni, tájékoztatásul jelentse Figus Albnt tagtársunknál és szombaton vagy vasárnap délig küldje be a Kazinczy-utcai apáca zárdába. Amilyen lelkes volt tömörülésünk, olya» legyen munkánk 1 Isten legyen veletek, várunk! Szatmár-Németi, 1917. év december hó 17.-én. Benkő József. Figus Albert. Már a felhívás napján megkezdődtek az adakozások, melyeket a Karitász a zárdában tartandó karácsonyi ünnepségen fog kiosztani. Ez utón is felhívjuk a Karitász tagjait, hogy tehetségükhöz képest süssenek kalácsot a csángó gyermekek számára és vasárnap délig küldjék be az apáca zárdába. A karácsonyi délutánt irgalmas nővéreink fogják rendezni a saját és a Karitász adományaiból. A 126 csángó gyermek számára bizonyára maradandó emléket fog jelenteni ez a kedves vendéglátás. A Karitász ezenfelül nagy mennyiségű ruhaneműt fog ajándékozni a csángóknak, melyet részint tagjaitól gyűjt, részint pénzen vásárol. Uj egyesületünknek méltó díszére válik ez a kezdet. Nyelvtan a háborús sajtóhoz. Manapság nem elég a sorokat olvasni. A betűket szavakká, a szavakat mondatokká fűzni. A vesszőnél rövid szünetet tartani, a pontnál a gondolatot befejezni; a felkiáltó jelnél kiáltani egyet, a kérdőjelnél a hangot magasra vinni. Manapság a sorok között kell olvasni; azok mélyéről, fenekéről, sötét hátteréből erőszakkal kihúzni, a hajánál fogva előráncigálni a valóságot. A tiz centis cikk talán zárójelbe tett kezdőbetűjéből, a három hasábos cikk valamelyik csakúgy véletlenül elejtett szavából, nevéből levonni a következtetéseket. Mert aki nem igy olvas, annak rejtély minden, az nem érti az egész háborút; annak reveláció az olasz király meginterjúvolt borbélylegényének minden szava, annak szinarany a Haparandában átutazó lókupec minden zöldsége; annak győzelem a háború minden napja s lefüggönyözött ablakoknál világuralomról álmodhat. Azért vannak ma az újságolvasásnak is szabályai, törvényei, amiket minden kritikus szemnek alkalmazni kell. Ezeket a szabályokat fogjuk röviden olvasóinkkal megismertetni. Először is vannak hivatalos jelentések, amiket az egyes országok vezérkarai adnak ki. Napjában egyet, a késő délutáni órákban, kivéve a franciákat s újabban, különösen nagy offenziváknál a németeket, kik napjában két jelentést is Írnak. Ezek a hivatalos vezérkari jelentések — legyen az német, francia, angol vagy orosz — átlag igazat mondanak. Rövid, tömör szavakban a valóságot tartalmazzák. Aki nap-nap után az adatokat összehasonlítja, ritkán talál köztük lényeges ellentmondást. Inkább csak annyi állapítható meg, hogy nem mindig tartalmazzák a teljes valóságot, hogy alkalom adtán bizonyos dolgokat elhallgatnak. De nyíltan, kimondottan nem hazudnak. Már pedig más az, valamit elhallgatni és ismét más: tudatosan félrevezetni, hazudni.
