Szatmári Hírlap, 1917. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1917-12-27 / 51-52. szám
XXVI. évfolyam Szatmár-Németi, 1917. december 27. 51—52. szám ELŐFIZETÉSI ARÁK: Egész évre Félévre 10 K — f. 5 . — „ Negyedévre — 2 K 50 f. Egyes szám ára 20 fillér. Tanítóknak és kézműiparosoknak agy évre 8 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 8 dollár Felelés szerkesztő Ratkovszki Pál. Laptulajdonos A SZATMÁR - EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR. A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. Páxmáuy-sajtó (Iskola-utca 5. ez.) címre küldendők. Pályázati hirdetések egyez.rl közlése | korona ---------------- Nyllttér sora 40 fillér. ---------------Me gjelenik minden csütörtökön. A békevágy Karácsonya. Irta: Prohászka Ottokár. Sohasem visszhangzott még eddig a karácsonyi szózat, az, hogy „Dicsőség Istennek, békesség embernek“ végig a világon úgy, mint most; sohasem váltott ki leikünkből oly izzó, győzni s érvényesülni akaró vágyat a béke után, mint most, a világháború negyedik karácsonyán. E vágy kitör elfojtott érzéseink, szegény, szenvedő lelkünk mélységéből s nagy öntudatossággal hirdeti, hogy ahol béke nincs, ott kultúra sincs; e vágy rámutat az evangéliummal való rokonságára, mely szerint ahol béke nincs, ott Isten sincs, ott megváltás (sincs s ha a Krisztus járt is valamikor arra, de országát ott még meg nem alapíthatta igazán. De hát most már dereng a kegyetlenség s szenvedés hosszú éjjele ulán a jobb virág hajnaia s^la^^i^r^nékből valóság készül: világbéke, társadalmi béke, egy jobb világ. Ezen a világbékén s a benne kialakuló jobb világon sok tényező dolgozhatik ; dolgoznak véres munkában a hadseregek, dolgozik a diplomácia, dolgozik a pápaság is és az orosz forradalom; de ha ezek meg is hozzák nekünk a békét, nem bízunk a béke tartósságában s maradandóságában mindaddig, mig a világ lelke nem lesz karácsonyi, mig a nemzetek érzülete nem lesz krisztusi, mig az országok el nem változnak belső alkatukban s mig törvényeikben s gazdasági berendezkedésükben meg nem testesítik az evangélium szellemét: a több igazságosságot s az igazi testvériséget, Krisztus szeretőiét. Ezt a karácsonyi szeretetet nemcsak hirdetni kell szóval, hanem testet kell neki adni tettben, törvényekben s gazdasági berendezkedésben. Ennek a karácsonyi szeretetnek fel kell világosítania az emberiséget s rá kell segíteni azt arra a belátásra, hogy a háború nem az Isten akarata, hanem hogy az ellenkezőleg, förtelem és vadság és bűn. Akkor foglal tért Krisztus országa köztünk, ha majd nem lesz háború, ha majd annyira fejlett a világ, hogy a háborút mint poklot gyűlöli s utálja. He' iu.’ Hmk még sttőJJL-SL mily kevés értelme van még ez idő szerint az angyali éneknek, hogy „békesség a földön a jóakarata embereknek“ ? ! Hát hol, merre van az igazi jóakarat? Az a jóakarat, melynek melegétől s erejétől elváltoznék a világ?! Az csak az isteni emberben lehet, aki hajdan karácsonykor közénk jött s aki azzal lépett fel, hogy legyünk hozzá hasonlók s teremtsünk azután világot a mi képünkre s hasonlatosságunkra. Nagy szeretetlenségbe jött, „rossz és bűnös nemzedékbe“, de meg akarta javítani; világba jött, melyről tudta, bogy gyűlöli őt, de szeretetével meg akarta a gyülölködőt téríteni; egy kapzsi s önző világba jött, de megmutatta, hogy a pénz nem boldogít s hogy az arany csengésénél s a bankók suhogásánál szebb zene is van; azután pádig feláldozta magát s meghalt értünk, azaz hogy helyettünk, hogy megváltson a bűntől, az önzéstől s a gyűlölködéstől s elzárja a poklot, mely halált okád s megnyissa a mennyet, mely életet ad. Mikor fogjuk mindezt megérteni, mikor szállja meg szivünket a világot megváltó s a békét adó szeretetnek szent érzete és varázsa ? Mikor? Hát azt gondolom, hogy akkor, mikor a szeretet, mely úgy tud helyettesíteni. hogy hdyeitäphk twu köznapi, mindennapi történés és megtapasztalás lesz, mikor majd százan s ezren s milliók lesznek, akik meghalni tudnak s meg is haltak értünk és helyettünk s mikor patakzó vérük a nagy Krisztus vérontásának jelentőségét hozza öntudatunkra s kifakad lelkűnkből a szenvedélyes érzés, hogy lehetetlenség az, hogy egymást öljük s pusztítsuk, hogy egymást nyomorítsuk és zsaroljuk. Karácsony éjszakáján. fjékességes Jjisded, örömök Hazája, Szívünknek van most egy mondanivalója: Szén a nagy, áldotí, széni karácsony éjen Kiad mosí az egyszer mifelénk ne térjen. Die jöjj el mikozzánk, ne kozz ajándékot, jf nagynak nyugalmat, gyermeknek játékot, Dllásképen mutasd meg mostan a Hatalmad: Jj katonáinkkoz vidd el a nyugalmat. jfdd, Hogy e napon a fegyver szüneteljen, lídogy aki menetelt, — az ne meneteljen. j£i eddig nem aludt, — az alkosson eggyet, S álmodjon valamit, — de legislegszeßket. Jjkinek nem jutott eddig meleg falat: Valami jót egyék az ünnepek alatt; jfki meg didergett, fázott este-reggel, öntsd el azt valami jóleső meleggel. Szereteted nekik meleg köntöst szöjjön, Jf csatamezükön karácsonyfa nöjjön, jjagyogjon rájuk e napon a kékesség, ödogy szent születésed ők is dicsérfíessék. Molnár Károly. A nemzetközi döntőbíráskodás erkölcsbölcseleti alapjai. — Irta: Dr. Czuinbel Lajos, theol. tanár. — A nemzetközi egyesség es a szoeiálisták. II. A természet az embert valamely nemzetközi egyezség felé irányítja, mert erre képességünk, hajlamunk és szükségünk van. Kérdés, milyen legyen ez a nemzetközi egyezség ? Á szociálista erkölcsbölcselők a világki- fejlés tetőpontját egy nagy világállamban látják, amelyben a mostan elkülönözött állami szervezetek egy egységes egészben olvadnának össze. Tagadhatatlan, hogy ebben a nézetben van valami szép gondolat. Ez az államalakulat külsőleg is kifejezésre juttatná az ösz- szes emberek faji összetartozandóságát. Azonkívül, minél nagyobb az egység valahol, annál nagyobb a tökéletesség és a szépség. Ám ez a világállam lehetetlen. A világ arculatát formáló erők között nemcsak vonzó, hanem taszitó erők is vannak. Ilyen taszitó erő mármost az egyes nemzetekben rejlő az az ösztön, amellyel ragaszkodnak a külön létükhöz, s amely elleneáll minden összehozó törekvésnek. Nekünk lenni és magyarnak lenni, függetlennek lenni, egyértelmű dolog. így van ez minden más népnél, ez természeti törvény. Nem is felelne meg a céljának ez a világállam. A célja ennek a nagyobb egységnek csak a nagyobb boldogulás megszerzése lenne. .De hol van az a világkormány, amely egy egész világnak jólétéről tudna és akarna gondoskodni ? A föld különböző részeiben más az emberek szükséglete; mások az utak és módok, amelyek a boldoguláshoz vezetnek. Ide külön törvények, külön helyi és faji, tehát immanens kormányok kellenek, amelyekben megvan a hely és faj ismerete és szeretete. A világállam nem is volna egészen szép. A szépségnek nemcsak az egység az elve, hanem a változatosság, a rendezett sokféleség is. A külön államok sajátosságait megszüntetni épolyan nehéz és barbár munka volna, mint egy változatos tájkép hegyeit lehordani és mindent pusztává és lapossá tenni. Az egyes népek sajátosságai: eredete, képességei, hajlamai, nyelve, életmódja, kultúrája az akarattól legtöbbnyire független tényezőből, hely, éghajlat stb. származnak, s igy egyeaesen a Gondviselés akarata, hogy a világban meglegyen ás megmaradjon ez a sokféleség. Mert ebben nyilatkozik meg legragyogóbban az az ezerszerü emberi lélek, amely mindenütt önálló és mindig eredeti; amely a végtelenhez hasonlít. így lesz a világ leghűségesebb képe az isteni tökéletesség kimeríthetetlen gazdagságának ; igy csillog benne leginkább az Isten színes dicsősége Ezt tehát lerombolni annyit jelentene, mint a természet Alkotójának legkedvesebb tervébe szólani.
