Szatmári Hírlap, 1917. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1917-12-27 / 51-52. szám
„SZATMÁRI HÍRLAP“ ____________Szatmár-Németi, 1917. december 27. íg y most a helyet, mely egyaránt szent a kereszténynek, szent a zsidónak, szent a mo- hamedánságnak, az entente csapatok (angol, olasz, francia) tartják megszállva. Elhomályosult a Szentföldnek fehér alapon ötös vörös kereszttel díszített címere, mert a békesség Urának, a királyok királyának szülőföldje, a kereszténység bölcsőjének szent helye belekerült a világháború rettenetes örvényébe . . . De a török vezérkar nem akarta, hogy a helyek véres harcok színhelyei legyenek. Nem akarta megsérteni a kegyeletet sem, mert tudja, hogy drága itt minden göröngy, melyet isteni Üdvözítőnk lábával taposott, könnyeivel, szentséges vérével áztatott. S mint a török jelentésekből tudjuk, ellenállás nélkül vonultak vissza e helyekről, hogy más, prózai s egyszersmind megfelelőbb terepen vegyék fel a küzdelmet ellenségeinkkel. így jutott a Szentföld s az Ur születésének helye Betlehem is idegen kézre. Ideiglenes elvesztése is fáj nekünk, bár tudjuk, hogy később — talán ha békés jobbot nyújthatunk és nyújtanak ellenségeink, — mi sem leszünk többé e helyekről elzárva. Nem tarthatnak távol minket sem ezen helyektől, melyek nevének említésénél is gangosabban dobog a keresztény szív s a leggyön- gédebb szeretetre buzdul az ur Jézus iránt, aki itt a földön élt és itt hirdette a mindent átfogó szeretetetnek nagy elveit, az Isten előtt való teljes egyenlőségnek és testvériségnek törvényét. Hogyne fájna nekünk azon helyek elvesztése, hol a kiszáradt csermelyek, a meghasadt sziklák, a beomlott sírok szent csodákról tesznek tanúságot. Hol minden név szent titkot rejt magában, minden barlang, minden orom visszhangzik a próféták szavától t. . Maga az, l^ten szólt e helyeken. Az itt-ott elterülő kopár síkságok még ma némáknak látszanak az ijedelemtől s azt hinnők, nem merik a csendet megzavarni amióta az Örökkévalóság hangját hallották. De fáj e területek elvesztése azért is, mert különben is értékes részét képezik a szövetséges Törökbirodalomnak. Dúsan termő vidékein kitűnő szőlőt, gabonát, citromot, narancsot és egyéb gyümölcsöt termelnek. Gránátalma, füge-, mandulafák váltakoznak itten. Ciprusok, áloék és más cserjék díszítik e vidéket. Jaffában cipő-, cukor-, bútorgyár, mechanikai műhely, szappangyár van. Gazdaságilag becses, kereskedelmileg szépen fejlődésnek indult vidéket hagyott el a török, ez bizonyos. * * * E szent napokon keressük fel lélekben Üdvözítőnk születési helyét I Betlehem, e szent városka Jeruzsálemtől délre fekszik, hozzá oly közel, hogy gyalog is odaérhetünk két óra alatt. A jól kiépített müut meredek lejtéssel húzódik a városig. Kezdetben a vidék vigasztalan, kopár, karsztos, de hamar leérünk a termékeny Refaim síkságra, hol Dávid király kétszer verte meg a filiszteu- sokat. Tovább találjuk a „Három Királyok Kútját“ azt az ősrégi ciszternát, melynél a Betlehembe induló napkeleti bölcseknek az őket vezető rendkívüli csillag ismét feltűnt. Az utón találjuk a Johanita-lovagrendnek szép templomát és kórházát, mely osztrák védnökség alatt állott. Betlehem előtt az ut ismét emelkedik. Jól müveit szántóföldek, dús gyümölcsös kertek terülnek el mindenütt a város körül. Maga a város egy magaslatnak nyugati lejtőjén terül el. Nevét a termékeny vidéktől kapta. A héber Bét-Léchem kenyér-hazát jelenti. Betlehemnek nyolcezernyi lakossága csaknem kivétel nélkül keresztény. A moz- limok száma kétszázfa tehető csupán, zsidónak pedig pern is szabad itt megtelepedni. A városka kedvező benyomást kelt már azért is, mert házai nyíltak, a mohamedán ‘ elzárkózottságnak semmi njfoma. Utcái tiszták, lakói nyájas és előzékeny arabok és törökök. Vannak még kis számban örmények és görögök is. A születés barlangja, ahova most igyekszünk, a város keleti szélén, a városon kívül t. ■■s..:r... —::■ ■ .. --------------ho gy egymást kínozzuk és gyötörjük, mikor egy örök «zeretet toboroz körülöttünk s hiv és biztosit, hogy boldogok s testvérek lehetünk s a földön is boldogul élhetünk s mindezért meg is halt s a legszentebb áldozat néma felségével kiáltja világgá: szeretet, békesség, testvériség 1 Ezeket hoztam I Ezek intézzék sorsotokat s építsék fel világotokat 1 Ó szent karácsony, nagy hatalom és édes álom I Hatalom, mert belemarkolsz szivünkbe s édes álom, mert még mindig inkább kép és programm vagy mint élet és valóság! A piros, véres, helyettesítő szeretet most veti vörös fényét a harcterekről a karácsonyi jászolra s magyarázza s kommentálja az ősi isteni szeretetet. Mintha csak alágyujtana önző, rideg szeretetlenségünknek s egymást zsaroló s szipolyozó kapitalista berendezkedésünknek. Fogjon tüzet tőle a rossz, szenvedő világ, hogy elégjen s elhamvadjon s fogjon tüzet tőle a lelkünk is, hogy a karácsonyi programmot, a világbékót, egy jobb s igazságosabb társadalmi s gazdasági rend létesítése által megteremthessük. Ez lesz a mi feladatunk most a közel jövőben s igy remélhetjük, hogy idővel igazán békességük lesz a jóakaratu embereknek I 2 A Szentföldön. A szeretet és béke ünnepén képzeletünk szárnyain röppen gondolatunk a békesség Urának szülőföldjére. Lélekben szemléljük az Ur szülőhazáját születésének szent ünnepén. Lelkiképen zarándokolhatunk el oda, nem csupán a hely távolsága miatt, de meg azért is, mert ellenséges csapatók tartják megszállva a szent helyeket. A Szentföld nevezetesebb helyei Betlehem, Jaffa kikötő-város, az Olajfákhegye, a Golgota s maga a főváros Jeruzsálem is ellenségeink birtokába jutottak. Sir Edward Allenby angol tábornok a közel múltban foglalta el Jeruzsálemet, a béke lakását. (Jerusaláiem = béke lakása.) A népek egyessége ezért csak olyan egyesség lehet, amely meghagyva az államok külön független létét belső ügyeikben, csak egymáshoz való viszonyukat, a nemzetközi vonatkozásokat szabályozná. Ezt megint kétféleképen lehet elgon- gondolni. Vagy úgy, hogy állandóan létezne egy nemzetközi parlament, vagy úgy, hogy csak időről-időre a szükséghez mérten ülne össze egy nemzetközi kérdéseket legfőkópen az államok között felmerült vitás kérdéseket döntené el. Ez volna a nemzetközi döntőbíráskodás. Ez a minimuma az államok nemzetközi egyezségének, amely egyebekbeu a célnak teljesen megfelel. Mivel tehát kötelességük az államoknak a nemzetközi szervezkedés, kötelességük a döntőbíróság felállítása. Ezzel elérkeznék az a boldog idő, amikor megszűnnének a háborúk és békésen uralkodnék a jog és igazság. Szóljunk hát egy szót a háború jogáról. A szociálisuk minden háborút — a világot felforgató és újrateremtő nagy forradalmat leszámítva — elitéinek. Pedig kétségtelen, hogy néha jogos a háború, sőt lehet bizonyos körülmények között kötelesség is. A jogok forrása (szerintünk az Isten) azt akarja, hogy a jog érvényesüljön is. Márpedig, ha nekünk kötelességünk volna mindig kitérni az erőszak elől, meghátrálni ott, ahol jogunknak ellene állanak, akkor a jog csak a legritkább esetben érvényesülne és a világ a gonoszoké volna a jogforrás akarata szerint, ami lehetetlen. Ebből az következik, hogy minden jognak joga van fizikai erőszakot alkalmazni, ha elismerni önként nem akarják. Ez az erőszak az államok között a háború. Tehát, ha a mi jogunkat az élethez más állam elismerni nem akarja, jogunk van a fegyverhez nyúlni. De azt is valljuk, hogy a háború joga csak átmeneti jog. Csak addig tart, ameddig az államok mai elszigetelt helyzete megvan, de kötelességük az államoknak felállítani a nemzetközi döntőbíróságot, s azontúl az egyes államok jogainak erőszakos érvényesítését csak az gyakorolhatja, épenigy, amint az egyes ember jogait az állam védi és torolja meg. Mert a háború egyik legnagyobb rossz az emberiség történelmében. A hozzávaló készülődés elvonja a nemzet fiatalságát a produktiv munkától, a családalapítástól; rengeteg pénzt nyel el, amivel megoldhatnók megoldatlan szociális, kulturális stb. problémáinkat. S mivel a dolgok mai állása mellett minden állam a maga ügyében Ítélkezik s az ember mindig hajlandó a maga igazát látni, módfelett szaporodnak a háborúk. Pedig a “háborúban legtöbbet az ártatlanok szenvednek; évtizedek, sőt gyakran évszázadok szellemi és anyagi alkotásai pusztulnak el; az állam egészséges érverése eláll; rettenetes siralom és gyász következik el; elhatalmasodnak a legveszedelmesebb szenvedélyek ; évtizedekig elhúzódó nyomorúság és erkölcsi züllöttség származik . . . s ami az egészben a legtragikusabb : ritkán szokott az győzni, akinek igazsága van. Ez a keresztény bölcselet felfogása a háborúról. Azért ha bennünket megvádolnak, mintha az egyház lényegében háboruspárti volna ; mintha a papok egyik hivatásához tartozna a népben a háborús deliriumot éleszteni, ez, enyhén szólva, értelmetlen beszéd. A pápa az, aki fölemeli szavát a leg műveltebb Európában az államok közt még ma is dúló vérbosszú ellen. J{< * * Még egy szavunk van a szociálistákkal. Úgy szeretik feltüntetni a dolgot, hogy a nemzetközi jogi szervezkedés, bármily formában történjék is, szocialista gondolat. Mi kimutatjuk, hogy a szocialista világnézetben minden nemzetközi egyesség teljesen lehetetlen. Abból indulunk ki, hogy semmit sem ér az olyan nemzetközi szerződés, amelyet senki sem köteles betartani; már pedig a szocialista bölcseletben nem lehet szó kötelező erőről. A szocialisták az u. n. jogi positivisták- hoz tartoznak. Ezek tagadják a személyes Isten létezését, tagadnak minden hatalmat az ember fölött s úgy tartják, hogy az ember autonom összes jogainak és kötelességeinek végső forrása őmaga. Ha ez igy van, jöjjenek össze az államok a zöld aszta! körül, csinálják meg a nemzetközi szerződéseket és akkor kérdezzük meg, ki és mi kötelezi őket azok megtartására. Egyik állam a másikat nem kötelezheti, mert mint egyenlő felek állanak egymással szemben; mindegyik független és souverain. Azt mondja tehát Jelűnek a hires állambölcsész, hogy minden állam önmagát kötelezi. A közbeszéd szerint is, ha én szerződést kötök annak megtartására önmagamat kötelezem. Ez nagyon naiv okoskodás. Én tulajdonképen egyebet nem teszek, mint a szerződés tényét. A kötelező erő ebből az er-
