Szatmári Hírlap, 1917. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1917-12-13 / 50. szám
* &VI* évfolyam. Sasatmár-Németi, 1917. december 13. 50. szám ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész érre 10 K — f. Félévre — 5 _ — „ Negysdévre — 2 K 50 f. Egyes szám ára 20 fillér. Tanítóknak és kézmfiiparosoknak egy évre 8 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 8 dollár Felelős szerkesztő ítatkovszki Pál. Laptulajdonos A SZATMÄR - EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR. A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. Pázmány-Hnjtó (Iskola-utca 5. sz.) címre küldendők. Pályázati hlrd.téMk egyszeri kOzlés« « korosa---------------- Nyilttér sora +0 fillér. ---------------me gjelenik minden csütörtökön. Demokrácia. — Irta : Dr. Nylsztor Zoltán. — A legtöbb ember csak érzi, gyanítja, de nem tudja igazi jelentését. Az elégedetlenek, a fölforgatók kapva-kapnak rajta, minden kívánságukra ráütik bélyegét, a legképtelenebb eszméket is a demokrácia szent nevében hirdetik. A csendes, békés elem meg már nevének hallatára összerázkódik. Demagógiára, forradalomra, guillottinra gondol. Az orosz összeomlás, fejetlenség, zür-zavar lebeg szeme előtt. Pedig egyik léinek sincs igaza. A demokrácia nem forradalom, mely hirtelen tör elő s hullahegyeken emelkedik magasra, nem köztársaság vagy államok szövetsége a császársággal vagy királysággal szembe; nem jogfosztás, vagyonfelosztás vagy talán egyéni egyenlősítés. De azért nem is a szenvedélyek íelszabaditása, az iskolázatlan, durva, erkölcsileg alacsony nívójú, politikailag éretlen elemek uralomrajutása, nem is a múlt megtagadása, nem váratlan, elő nem készített jelenseg a nemzet életében. A demokrácia évszázados fejlődés, meiynek szálai messze a múltba nyúlnak vissza s melynek alapja maga a természetjog. Azért, hogy eljöjjön, nem volt szükség Wilson frázisaira, vagy a száműzött Lenin hazatérésére. A demokrácia a nemzet tagjainak minél nagyobb számban való és intenzivebb részvétele az állam cselekvő, aktiv életében. Azt akarja, hogy ne egy-két ember vagy egy-két vezető osztály intézze az állam sorsát, hanem hogy lehetőleg minden polgár résztvegyen abban. A demokrácia igazi története tehát ott kezdődik, amikor egyesek és osztályok tudatára ébrednek hivatásuknak, államalkotó és irányitó erejüknek s fölfelé törnek, az államkormányzásban maguknak részt követelnek ; amikor családok, főpapok, főnemesek, pártok, kasztok, rendek harcba keverednek a királyi hatalommal, megnyirbálják annak kiváltságait, beleszólást s bizonyos jogokat erőszakolnak ki maguknak. Azért a demokrácia nem az általános s titkos választói jognál kezciődik s végződik. Demokratikus fejlődés vol előtte s lesz utána is. A választói jog csrk eszköze, hol helyes, hol helytelen eszkr.e a demokratikus haladásnak. A demokrácia alapját a szabadság adja meg, az egyéni és politikai szabadság megdönthetetlen természetes joga. Formáit, méreteit, nagyságát, kiterjedését az egyén és a közösség, a szabadság és a tekintély kölcsönös viszonya szabja meg. Mert két óriási ellentét csap össze az emberiségben, sőt gyakran magukban az egyedekben is: az egyén és a közösség, a szabadság és a tekintély hatalmas ellentétei. MindakettŐ törvényes hatalom, mindkettőnek van létjogosultsága, mert mint természeti törvény vannak eltörölhetetlenül az emberi természetbe Írva. De egyik se törhet egyeduralomra, mert azáltal a másiknak természetadta, természetkövetelte jogát fojtotta meg. Az ember mint egyéniség áll a világban. Önálló gondolatai, belátásai, önálló tervei s céljai vannak. S szabadsággal van felruházva : elhatározásainak a maga ura. Következésképen, ha az egyének közösségre lépnek, államba tömörülnek, szabadságukat nem adják fel. Korlátozásra ugyan szükség van, mert nem tisztán az egyéni érdek most már az irányító, hanem inkább a közjó. De azért a szabadság nem veszhet el. Mintahogy az állam minden közössége mellett megmarad az egyén, úgy a tekintély minden fénye ott áll a szabadság, az államhatalom, a fel- sőbbség minden kiváltsága mellett a politikai szabadság. Ez a demokrácia erkölcsbölcseleti alapja. De amilyen hatalmas erő az emberben az egyéniség, ép olyan közös emberi, természetben gyökeredző a közjó, a társadalom, az állam gondolata. Amióta csak vannak emberek, tisztán egyéni életet az egyesek nem élhettek ; voltak mindig valami nagy közös célok, mik rezgésbe hozták a lelkeket, Á nemzetközi döntőbíráskodás erkölcs- bölcseleti alapjai. — Irta: Dr. Czumbel Lajos, theol. tanár. — A nemzetközi szervezkedés kötelessége. I. A pápa békeszózatában többször ismétlődik egy gondolat, amely az embereket föl- viszi egy tiszta szép magasba, ahonnan mint az Ígéret földjét, úgy mutatja meg Dekik azt a szebb jövendőt, amikor a nemzetek a gyűlölet es fegyveres erőszak mellőzésével együttesen fogjak tanulmányozni, mi a jog és méltányosság és vitás ügyeikben békessége- sen fognak dönteni. Ezt a szép evangéliumot az első pillanatban mindenki meghatott lélekkel hallgatta. Csak amikor az elvadult termeszei felocsúdott a kegyelem szelid érintésétől, kezdték azt bírálni. Volt olyan, aki hatalmi érdekeit feltette a világbóketői; volt ki az egeszben szocialista eszménél nem látott egyebet; volt ki bimes, de biuságos álomuaü tartotta. De azok, akik Benedekben Pétert es Krisztust tisztelni, úgy üdvözölték, mint igaz evangéliumi gondolatot, amely valóra valbat, mert isteni erő van benne, s valóra is válik, mihelyt akarjuk. Az erköicsböicselet alapján fogjuk megvizsgálni a kérdést es bebizonyítjuk, hogy a leszerelés és a nemzetközi döntőbíróság felállítása az államoknak a természeti erkölcsi törvényből eredő szoros kötelességük. Először is megállapítjuk, hogy kötelességük az államoknak valamelyes nemzetközi egyességben tömörülni. Van az államokban természetes képesség, hajlandóság, sőt szükség a nemzetközi egyezségre. Ha pedig ez a bárom elem megvan, akkor ez az egyezség kötelesség. 1. Van az államokban természetes képesség. Két vagy több dolog akkor képes egyesülni, ha először egyeznek, másodszor különböznek. Szükséges az egyezés, hiszen közösen egy egységet létesítenek; de szükséges a különbözés is. Mert csak akkor lehet közöttük szoros, szerves egység, ha egymást kölcsönösen kiegészítik; ha mindegyik ad és mindegyik kap, ha tökéletesít és tökéletesedik. Már most az államokban megvan az egyezés. Hiszen minden államnak egy a lényege : emberek tömörülése az egy közös intéző hatalom alatt egy közös célra a boldogulás elérésére. Alkotó elemeiben, az elemeket összetartó elvében, céljában megegyezik tehát minden állam a másikkal. De megvan köztük a különbözőség is. Minden államnak megvan a maga egyéni arculata. Az egyik államot földrajzi fekvése, népének képességei és hajlamai fölmivelésre rendeli; a másik kereskedő, a harmadik inkább iparos, a negyedik tudós, az ötödik művész, önkónytelenül eszébe jut az embernek, hogy az államok ezen tagoltsága az emberi szervezet tagoltságát utánozza. A földmivelő állam a világ gyomra, a kereskedő a fürge lába, az iparos két izmos karja, a tudós a feje, a művész a szive. így aztán csakugyan szerves egységben olvadhatnak össze, ahol egymást kiegészítik, adnak és kapnak, tökéletesítenek és tökéletesednek. Van hát az államban természetükben rejlő .képesség a kölcsönös egyesülésre. 2. De van természetes hajlandóság is. Hobbes angol filozófus azt mondta, hogy az embernek legeredetibb tulajdonsága a gyűlölet az embertárs iránt. Ez tévedés. Az ember bármennyire sajnáljuk is ennek a szeretetnek fogyatékosságát, mégis csak szereti az embert. A similis simili gaudet elve, vagy a hasonlók összetartása, cobaesiója az egész vonalon uralkodó .természeti törvény. Már pedig, az ember ember marad akkor is, ha egy földrajzi vonal, egy országhatár választja el társától; sőt gyakran jobban összefűzi a közös nyelv, jellem, érdek stb. két szomszédos állam egy-egy népcsoportját, mint egyazon állam egymástól távoli polgárságát. Mivel pedig az állam nem szeret, nem vonzódik, egyáltalában nem cselekszik másként, mint polgáraiban, azért ezek kölcsönös vonzódása az államok vonzódását jelenti. Minden vonzódás célja pedig az egyesülés. Hogy az államokban tényleg van természetes hajlandóság az egyesülésre, ezt legjobban a tapasztalat bizonyítja. Ha a történelem távlatában és a földrajz szélességében mindenütt megkeressük az embert, úgy látjuk, hogy amint két állam földrajzilag érintkezésbe jutott egymással, máris cselekvéseik összeszövődtek és ezen összeszövődött cselekvések biztos és egyöntetű szabályozására akár hallgatólagos, akár kimondott jogi meg-
