Szatmári Hírlap, 1917. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)

1917-12-06 / 49. szám

SZATMÁRI HÍRLAP Szatmár-Németi, 1917. december 6. o megnyerését célozta, ki kell terjesztenünk a nőkr8 is. Biztosítanunk kell hitvallásos szel­lemű oktatásukat Jminden fokon. Az iskolák mellett, különösen a közép- és felsőiskolák­nál, gondoskodnunk kell az internátusi ne­velés és egyleti szervezkedés kiépítéséről, mint a vallás-erkölcsös nevelés leghatható- sabb és pótolhatatlan segédeszközeiről. Ki kell fejlesztenünk és intenzivebbé tennünk a nők társadalmi és flitbuzgaimi szervezeteit. Azt talán felesleges is hangsúlyozni, hogy a keresztény magyar irodalomnak és sajtónak a nők különleges igényeire s a változott idők fokozott követelményeire az eddiginél na­gyobb figyelemmel kell lennie. A női világgal szemben a keresztény restaurációnak könnyebb a dolga, mint a szabadkőmives eszmékkel szaturált férfiintel­ligenciával s a szociáiizmusíól elvadított munkássággal szemben. Nem annyira visz- szahóditanunk kell a nőket, mint inkább megtartani a kér. világnézet számára. Ha a feladat nagy fontosságához méltó energiával látunk hozzá a nők politikai iskolázásához, ha nem késlekedünk a minden irányú meg­szervezéssel, akkor semmi okunk sem lesz a bizalmatlanságra a nők politikai jogaival szemben. Akkor a nőkkel nemcsak a ke­resztény irányú magyar politika jut jelentős eiőgyarapodásához, hanem a férfiintelligen­ciának a kér. világnézet számára való visz- szahóditása is több eredményt fog felmutatni ama befolyás révén, amelyet az öntudatos kér. nők reájuk gyakorolni fognak. Kipattant végre a titok, amiről kósza hírek keringtek már egy idő óta. Sokszor fojtogatta már a torkunkat s szorította ökölbe a kezünket. Végre lerántották a leplet róla s a közelgő vizsgálat szenzációs adatokat fog a nyilvá­nosságra hozni. Mezőssy pfiniszter szállóigévé vált mondása: „ne csináljunk a vérből ara­nyat“ mind újabb és újabb megvilágítást nyer, lassankint a háború, a hadügy minden terére átcsap s egy ijjesztő, általános érvé­nyű igazsággá kezd kifejlődni: a csalás, az üzérkedés, a mindennel való visszaélés a há­ború szükséges, nélkülözhetetlen eleme lett. Egyelőre csak Ausztriáról van szó. Minden olyan behatás vagy körülmény, amely a bolygóideg ducsejtjeire izgató vagy bénító hatással van, a bolygóideg utján nö­veli vagy csökkenti, zavarja a szív megszo­kott ritmikus munkáját. A meglepetés, a hirtelen öröm, félelem, harag a szívre hat. A meglepett, a megijedt ember a szivéhez kap s egy pillanat alatt tudomást szerez arról, hogy neki szive van. Mi ennek az oka ? Csekélység. Annyi az egész, hogy a szivizomzatnak egy erő­teljesebb, tartósabb összehúzódása után az egyik lökés kimaradt. E csekélység ered ményezte a momentán jelentkezett és felis­mert megsemmisülési érzetet. Nem minden inzultus hat ilyen zök­kenő erővel a bolygóideg ducsejtjeire. A bá­nat, a gond például csak lassan, alig észre­vehetően befolyásolja a szivet. Vannak olyan inzultusok is, amelyek lassú, de folyton foko­zódó, veszedelmes erővel zavarják a ducsej- tek utján a szivet. Az inzultusok ez utóbbi csoportjába tartoznak a fertőző betegségeket előidéző baktériumok és produktumai a toxi- nok, az u. n. vérmérgek is. Hogyan ? Lucskos, szeles, influenzás őszi idő van. X meglátogatja influenzában szenvedő ba­rátját. Egy óráig tartózkodik a beteg lég­körében. Ez idő alatt belélegzik 100 inf luenza bacillust. Ezek közül 50 az orra, 25 a légcsöve nyálkahártyájára tapad, 15 a hör- geibe, 10 pedig a tüdejébe jut bele. X más nap erős náthát és légcső hurutot, kis fokú hörghurutot, és jelentéktelen tüdőhurutot Skrebensky bíboros, olmützi érsek főpásztori hivatásának teljes tudatában s felelősségérze­tében felemeli a súlyos és megdöbbentő vá­dat, hogy az egyházak rekvirált harangjai­nak legnagyobb része nem az elveszett hadi­anyag pótlására fordittatott, hanem üzérek kezébe került, akik milliókat harácsolták össze a rekvirált ércanyagon. A tudósítás szerint Skrebensky biborps-érsek a kabinet- iroda utján egyenesen Őfelségéhez fordult panaszával, amelyben tiltakozik az ilyen rek- virálás ellen. A vádak alaposságában nincs mit ké­telkednünk. Skrebensky nem az az ember, aki holmi cseléd-pletykákkal élőállattá; ed­digi múltja nem azt mutatja, hogy szívesen tüzn8 össze uralkodó, hatalmon áiló kötök­kel. S ha mégis megtette, már nagy dolog Dák kellett történnie, már lelkiismeretével kellett konfliktusba keverednie ; az ilyen szó­rtak már vészharang jellege van. Várjuk, türelmetlenül várjuk azt a ma­gyar képviselőt, aki a magyar fémközpontnak utánajárjon. Legyen világosság, mert már uton-utfélen hasonló botrányokról rebesgetnek mináluak is. Maguk a rekviráló katonatisztek, akik a gyűjtőhelyekre betekintést nyernek, már konkrét vádakat is emlegetnek. Ha már másért nem is, de legalább a nemzet békéje érdekében, végsőkig fokozott megdöbbenésünk és felháborodásunk lecsillapítása érdekében is meg kell történnie a vizsgálatnak. Érdekelt körök úgy suttyomban, név és dátum nélkül már nyilatkoznak. Nyomatéko­san hangsúlyozzák, hogy nem minden ha­rang alkalmas a hadianyag pótlására. Az embernek felforr a vére az ilyen védekezésre. Hát nem gazság, nem megbé lyegezni való gazság volt akkor az ilyen harangok elrekvirálása. Kinek kellett az ilyen érc, ami hadianyagra nem alkalmas? Mert ne felejtsük el: az államnak csak akkor van joga a rekviráláshoz, ha az okvetlenül szükséges; minden más körülmények között a rekvirálás bűntett, a lopás, rablás vagy csalás bélyegét viseli magán. A dolognak van egy tanulsága. A had­vezetőséget könnyen felre lehet vezetni. A hadvezetőségben lehetnek jó katonák, de sok más hadi kérdéshez nem értenek. Közbe kell lépni a polgári hatóságnak, ellen kell őrizni mindazt, ami a közönség érdekeit érinti. Legyen ideálunk — legalább is rész­ben — a francia minta, ahol a parlament ellenőrzi az egész háborút. Fölötte áll had­vezetőségnek, vezérkaroknak; felelősségre von, agyonlövet tábornokokat s ha kell út­levelet ad akár a legfőbb hadvezérnek. «) kap. Harmadik nap az említett helyeken letelepedett baciílusokat és azok toxinjait felszedi a vér. A vérbe került bacilusokat és toxinokat a vér minden testrészbe, az agyba is elhordja s a nyultagyban mozgatni kezdik a bolygóideg ducseitjeit. Ez izgalom követ­keztében X szive egy óra múlva 72 helyett 80 szór, két óra múlva 90-szer, négy óra múlva százszor, egy nap múlva 120 szór, két nap múlva 140-szer löki a vért az ütő­érrendszerébe. Természetes, hogy ez okból X vérének áramlása gyorsul és vére az ütő­érrendszerben folyton nagyobbodó nyomás alá kerül. A vérnyomás fokozódásával ará­nyosan jobban, erősebben, gyorsabban éle- nyülnek az egyes szervek sejtjei, fölös meny- nyiségü hő szabadul fel. A test hőmérséklete növekszik. X lázas lesz. A fölösleges hőt a test kisugározza, miközben a tüdő, a bőr és kiválasztó szervek, (vesék, verejték mirigyek) utján nagy mennyiségű vizet vészit a test. Izzad, lesoványodik. Nő a vízszükséglet. (Szomjú­ság.) A vízhiány miatt emésztő nedvek nem képződhetnek. Az emésztő apparatus felmondja a szolgálatot, a felélenyiilt sejtek anyagpót­lásának lehetősége megszűnik, az izmok, a szív kimerülnek. Beáll a : f A láncszerűen egymásba kapcsolódó, egymásból folyó tünetek enyhítése, lefoko­zása, kikapcsolása képezi a gyakorlati orvos lás tárgyát. Az orvosi tudás mai állása mellett a gyakorló orvosnak oda kell törekedni, hogy a fertőző betegségeket előidéző és fenntartó okot kikapcsolhassa a játékból. Ha pedig ez Eötvös Károly után Balthazár szu­perintendes lett a magyarországi zsidóság házi diszkereszténye. A tiszaeszlári hírhedt védő után a bakkancs szállítók, lánckeres­kedők és áruhalmozók védőjét fújják fel nemzeti nagysággá, portenturnmá és házi­bálvánnyá. Balthazár lett a liberalizmus és a demokrácia lángszavu apostola, az Egyen­lőség ünnepi vezércikkírója, a debreceni csoda­rabbi, akinek-minden kiszólását prófétai szó­zatnak, gyaiogsétáit diadalmenetnek, név­aláírását klasszikus műremeknek teszi meg a zsidó sajtó. — 8enki se higyje azonban, hogy ez a faragott kép-csinálás és annak körültömjénezése a zsidóság őszinte háláját akarja kifejezni. Nem hála annak szülője, hanem számítás. Üzlet ez is, még pedig jellemzően zsidóüzlet. A Balthazár (azelőtt Eötvös Károly) felmagasztalása szemléltetően magyarázza a hiuságos magyarnak, hogy ime mennyire kifizeti magát filoszemitának lenni: ezzei szemben az Ágoston Péterek ledo- rongolása vagy agyonhaügatása tanulságosan példázza azt, hogyan jár, aki a zsidónak nem köszön. — E szemléltető oktatáson kívül még az az előnye is van a balthazárok fel- dicsőitésének, hogy ezek súlyúkban ilyetén- képen megnövesztve annál eredményesebben állhatnak szembe a háborús visszaélésektől felkorbácsolt antiszemita áramlatnak. A fe­szitő éket meg keli dagasztani, hogy rob­bantson és repesszen. — Egyébként nem uj a zsidóságnak ez a manővere. Nem egyéb az, mint a régi rómaiak divide el impera el­vének uj kiadása. Évtizedek óta alkalmazza ezt nálunk a zsidóság, még pedig nagy si­kerrel. Meghasonlást támaszt a keresztény magyarok közt és egymás ellen játsza ki őket. Hűen fújja a r adót a klerikális vesze­delemről, éleszti protestáns testvéreinkben az irigységet, a féltékenységet, az elfogult­ságot. Az eredmény megvan : a protestánsod túlnyomó része mibennünk látja ellenségét, mi ellenünk folytat harcot s szövetségest a felforgató, hazátlan táborban keres, a magyar­ság legnagyobb ellenségeinél. Szomorú elég­tételünk az nekünk, hogy eljön majd az az idő, amikor Bathazárt és követőit épen úgy elfogják dobni, mint ahogy elnyűtt ruhaként eldobták és kinevették Eötvös Károlyt. Majd ha már nem lesz szükség diszkeresztényekre ; ha már felesleges lesz megosztani a keresz­tény magyarság erejét; ha a radikális zsidó­ság elég erős lesz ahhoz, hogy egymaga az egész keresztény magyarság ellen felvegye a harcot. — Mindezek elmondását az tette ak­tuálissá, hogy a zsidók felekezeti hetilapja gyűj­tést indít egy Balthazár-alapra Ha lehet Ottokár- árvaház, miért ne lehetne Balthazár árvaház? nem lehetséges, akkor meg kell védenie a szervezetet fokozott élenyülésből származó veszedelmekkel szemben. Ez utóbbi törekvés készteti a beteget is, az orvost is arra, hogy a legfeltÜDŐbb és legijesztőbb tünet': a hőemelkedés, az u. n. láz ellen agitáljon. Ezért kéri a beteg, ezért sürgeti, zaklatja a beteg hozzátartozója az orvost, hogy lázcsillapító orvosságot ren­deljen. Nagy és nehéz feladat vár ilyenkor az orvosra 1 A köztudatban legismertebb lázcsillapító szerek : a chinin, az antipyrin, a phenacetin, az aspirin, a piramidon a vérbe jutva a nyultagyban lefokozzák a bolygóideg duc- sejtjeinek ingerelhetőségót, tehát a bolygó­ideg utján lassitják a szív működését, ezért a vérnyomás, a szervezet sejtjeinek élenyü- lése, a bőtermelődés, a láz csökken. A víz­veszteség apad, úgy hogy a környezet sze­mében a beteg látszólag nem olyan nagy beteg. S mégis mit tapasztalunk? Azt, hogy az orvos kerüli a fent megnevezett szereket, csak félve nyúl hozzájuk, vagy egyáltalában ellenzi azok alkalmazását. Miért ? Mert ezek a szerek nem hárítják el a betegség okát, mert ezek a szerek csökkentik, bénítják a szív munkabiró képességét, mert ezek a sze­rek a bolygóideg ducsejtjeire gyengítőén ható szividegmérgek, mert ezek a szerek az előreláthatóan hossza időig eltartó betegség esetében a szívnek az időeiőtti kimerülésé­hez (kollapsus) vezethetnek.

Next

/
Thumbnails
Contents