Szatmári Hírlap, 1917. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1917-11-28 / 48. szám
az 6gyhangu határozatot, melyet részben személye iránti bizalom megnyilatkozásául is tekint. Nem szóvirágokkal akarja megköszönni az előlegezett bizalmat, hanem tettekkel akarja azt meghálálni. Helyesléssel és tetszéssel fogadott beszédével lezárult ez a kérdés. Az anya és csecsemő védelem országos szervezése tárgyában kibocsátott miniszteri irat képezte az utolsó tárgyat. Mivel a rendelet csak pár nap előtt érkezett s tulajdonképen csak előfutára, hírnöke az országosan szervezendő védelemnek, az ügyet tanulmányozásra visszaadta a közgyűlés a tanácsnak. A gyűlés lefolyása azt az óhajt érlelte meg bennünk, vajba minden fontosabb ügy ilyen jól átgondoltan, kellően előkészítve kerülne tárgyalás alá. — z. Szatmár-Németi, 1917. november 29. _____ Ka tonáink fegyverrel, mi pénzzel védjük hazánkat. Az internáltak szomorú sorsáról több ízben jeremiádokat zengtek már a lapok. Felháborodva tárgyalták az ellátás gyaíraságát s orvoslást, bosz- szut, megtorlást követeltek a rossz bánásmód miatt. Pedig az internáltak legborzasztóbb szenvedései a lelkiek. Az a tudat, hogy már a negyedik kárbaveszett évet tapossák, hogy üres tétlenségben kell tengődniük; a tudat, hogy nem használhattak hazájuknak, hogy a haza sorsdöntő élet-küzdelmében nem volt részük. A pirosló reggel nem jelent nekik uj napot, hanem csak folytatódását, biujulá- sát a régi szenvedéseknek; tervek, tettek, fordulatok, események nincsenek az ő életűkben, csak butító, kábító egyformaság, idegbontó semittevés, őrjítő unalom. Ilyen élet mellett egészen természetes jelenség az őrület. Hogy az idegek felmondják a szolgálatot s hogy egyiknek a másik után borul el az elméje. Ma ezt kell megkötözni, holnap amazt elszállitni s a szomorú társaságban senki sem tudja, vájjon legközelebb nem-e ő reá kerül a sor. A Németországban internált angolok közül például egyetlen-egy helyen kétezer közül ötszáz őrült meg. S a többiek meg sirva panaszolták, hogy ha a háború még sokáig tart, ha őket kölcsönösen ki nem cserélik, úgy érzik, mindnyájan hasonló sorsra jutnak. Anglia és Németország ültek már a zöld asztalnál o kérdés miatt, külön bizottság tárgyalt pár hét előtt Hágában az internáltak kölcsönös kicseréléséről. Megállapodásra nem tudtak jutni; szétmentek anélkül, hogy valami érdemlegest csináltak fs volna. A szegény internáltak meg csak rójják tovább szürke napjaikat, őrültjeik száma nap- ról-napra emelkedjék, hisz mi ez a pár ezer ember a népek tengerében, ez a pár áldozat a csataterek hekaíombáiban ! (<) Két gramm aspirin. Wegronya Felicián dr. sebész főorvos a következő esetet közli. 1916 nyarán Budric mellett az egyik szakasz fedezékébe az oroszok egy gránátot lőttek be. A fedezék összeomlott és tizenöt embert eltemetett. A mentési munkálatokat a 118. I. egészségügyi csapatból Abdul Pengő és Jefim Pengő, két napbarnított arcú erőteljes török fiú vezette, kik rövid idő alatt tiz férfit élve, ötöt halva húztak ki a romok alól. Abdul és Jefin ikertestvérek voltak. A megerőltető munka végzése közben mindketten sérvet szereztek. Abdul orvosnövendék, Jefim gyógyszerészeti tanfolyam hallgató volt. Yitézségi érmet kaptak. Ez eset után pár hét múlva Abdul beteget jelentett. Wegronya osztályára került. Wegronja raegope- rálta. Négy heti lábadozás után Abdul azt „SZATMAR HÍRLAP“ irta Jetimnek, hogy ne okoskodjék sokat, jelentsen beteget s vétesse fel magát Weg- ronja osztályára, hogy mentői hamarább ő is megszabanulbasson sérvétől. Jetim eiein- tén vonakodott de másodszori sürgetésre ő is beállított Wegronya osztályára. A műtéthez való kellő előkészítés után az assistens hozzá fogott az elaItatáshoz. De alig szippantott Jetin a chloroformból néhányat, elállóit a lélegzete, elsáppadt, kitágultak a pupillái s a legerélyesebb mesterséges légzés alkalmazása dacára pár pere alatt meghalt. A halálok kiderítésére vonatkozó vizsgálat kiderítette, hogy Jetim az operáeió előtt fái óra alatt két Ízben l'OO—1‘00, összesen 200 gramm aspirint vett be. Az aspirin annyira alterálta szivét, hogy az első pár csepp chlo- roformgőz szivhüdést idézett elő nála. G. Gyászhir. Dr. Csókán Vidor kir. kath. főgimnáziumi tanár, egyházmegyénk áldozópapja f. hó 22-én életének 44. évében hirtelen elhunyt. Méreggel vetett véget életének. Orvosi vélemény szerint tettét beszámíthatatlan állapotban hajtotta végre s ezért nem tagadta meg tőle az egyház a hívőket megillető temetést, mely 23-án délelőtt ment végbe. Dr. Csókás Vidor nagy emlékező tehetséggel volt Istentől megáldva; kitűnő tanuló volt, s a budapesti, majd a bécsi egyetemen nyerte thetílogiai kiképeztetését utóbbin doktori oklevelét. Több évi segéd- lelkészi működés után a tanári oklevelet óhajtotta elnyerni. Ez az óhaja is teljesült, a budapesti rgyetemre küldetett. Itt is kitűnt emlékező tehetsége segélyével; utazási ösztöndíjjal lehetővé tette részére az egyetem, hogy Párizsban tölthessen néhány hónapot. Majd a budapesti Rákócziánumban kapott alkalmazást, nem sokáig maradt ott. Haza jött s a gimnáziumban azonnal alkalmazáshoz jutott. Egy évi itt működés után elégedetlenkedni kezdett, hogy miért nem nevezik már ki rendes Tanárrá — három évig kell helyeítestanárkodni — egy fél évig végezte még dolgát, aztán leköszönt állásáról. Nagy szerencsétlensége volt, hogy emlékező tehetségéhez nem járult megfelelő judicium, még kevesebb volt nála az önfegyelmezés s a saját magáról alkotott helyes bírálat. Mellőzött embernek tartotta magát s elégedetlenné lett sorsával. Félévi pihenés után ismét alkalmazást kért. Megkapta. Majd kineveztetett rendes tanárrá. Megelégedést ez sem hozott nyugtalan, önmagával már hosszú évekkel előbb meghasonlott lelkére. Elégedetlensége és megrongált idegrendszere idézte elő katasztrófáját. Ne Ítéljünk felette keményen. A szivek és vesék vizsgálója, ki előtt meg kellett jelennie, Isten az ő bírája, reméljük, hogy az ő könyörületessége irgal- mazni fog megtévedt gyermekének. E. i. p. Személyi hírek. Schulla Edét, ki városunk társadalmának igen kedvelt férfia volt, a novemberi kinevezések alkalmával alezredessé nevezte ki a király. — Ugyanezen időben városunk fiai közül Litteczky Lajos és dr. Papp Mihály századossá, Fejes István hadnaggyá neveztettek ki. — Gönczy Antal gör. kath. lelkészünket vasárnap iktatta be kanononoki stallumába a hajdudorogi püspök. — Dr. Szelezsán János nagybányai orvost egyhangúlag választották meg a nagy- somkuti körorvosi állásra. Egyházmegyei hírek. Eácz Miklós nagybányai kápláDt a honvédelmi minisztérium tényleges szolgálatra rendelte be. Budapesten a Vili. számú taríalékkórháznál működik. — Ugyancsak Budapestre került Ember Péter tábori lelkész is a térparancsnoksághoz. A tanítóság köréből. Csajkovich Béla viski r. k. tanító a III. fizetési osztály 3. fokozatába, — Uarmath József, királymezői r. k. tanitó meg a második fizetési osztály 3. fokozatába lépett elő. 3 A Kath. Karitász taggyüjtő iveinek december 2.-ig a plébániára leendő szives jeszolgáltatását kéri az intéző bizottság. Papi recollectio lesz december 5 -én este 6 órakor, melyre a főtisztelendő pap ságot tisztelettel meghívja Bóta Ernő S. J. házfőnök. Szatmár. Békeünnepély. A papnövendékek Szent Alajos Társulata december 2.-án vasárnap délután 5 órakor a szeminárium nagy termében békeünnepólyt rendez, amelyre a főtiszt, papságot és az intelligens férfi közönséget, ez utón is tisztelettel meghívja. Tanítás-szünet meghosszabbítása. Dr. Vajay Károly polgármester az irgalmas nénék szatmári tanintézeteire elrendelte, hogy a tanítás folytatólag 1917. dec. l.-jétől 1918. január 3.-áig szüneteljen. Az összes helybeli jótékony egyletek nevében dr. Kölcsey Ferencné, Szlávy Dezsőné, özv. Jékey Károlyné, Szegedy An- talné, Roóz Samuné, Markó Kálmánná, dr. Benedek Józsefnó azon kérelemmel fordulnak a város és környék jószivü lakóihoz, hogy tegyék lehetővé a városunkban ápolás alatt lévő mintegy 5—6 ezer beteg katona karácsony alkalmából való megajándékozását. Nem kérnek sokat csak egy-egy koronát. Sokan vagyunk, ha mindannyian odaadjuk az egy-egy koronát, sok gyűl össze s lehetővé teszi a nemes cél elérését. Tekintettel a jó célra, lapunk elfogadja s rendeltetési helyére juttatja a jótékony adományokat. Az adományokat dec. 5-éig kérjük. A szerkesztőség. Hirdetmény. Értesítem a t. utazó közönséget, hogy folyó hó 29 tői Nagykároly és Szatmár-Németi között az 1762/a. és 1675. számú kezelő teher vonat személyszállítással közlekedik. Szatmárra érkezik az 1762/a d. u. 5 óra 31 perckor Szatmárról indul az 1775 éjjel 9 óra 36 perckor. Állomásfőnök. Találékonyság a jóttevés szolgálatában. Esztergomban a katonák karácsonyi megajándékozásának költségeire az urilányok kifli-napot rendeznek. A termelők ajándékából összegyűlő búzából, lisztből ropogós, régen nélkülözött kiflit süttetnek s december 2-án az urleányok fogják árusítani Esztergom piacán. Huszonhét hónapi bánatra öröm köszöntött be Einholcz István Nagyszokondi lakos házába. Ilyen hosszú időn át nem kapott hirt Jakab nevű katona fiáról. Most, 27 hónap után, megjött a boldogító levél; Jakab él s ez elég a szülőnek arra, hogy örvendjen. Az hogy a fiú Oroszországban van s hogy fogoly egyelőre nem csökkenti örömét. Mi is örülünk, mert ez az eset is reményt nyújt arra, hogy sok-sok elveszettnek hitt katonánknak lehet ilyen a sora, mint az Einholcz Jakabé. Az Iparos Otthon gazdacserélés küszöbén áll. Vasárnap délután a Bölönyi László elnöklete alatt közgyűlést tartottak az iparosok s hosszú vita után szótöbbséggel azt határozták, hogy az Iparos Otthont felajánlják átvételre a városnak, ők csupán 50 ezer koronányi alapbefektetésük megtérítését kérik s még a katonai beszállásolásért fennálló 11 ezer koronányi követelésüket is a városra ruháznák, ha sikerül a megegyezés. Nem tudjuk, mennyi teher van az Iparos Otthonra bekebelezve, de úgy tartjuk, hogy ezt a kérdést napirendre kellene tűzni s mielőbb dűlőre kellene juttatni. Helyreigazítás. Lapunk 47. számának a „Nemzet reménye“ cimü cikkébe sajnálatos tévedés csúszott be. Ott ez áll : „Hiszen még emlékezünk a mezőfényi suhancokra, kik azzal a tervvel mentek Csanálos felé slb.“ Ebben a tévedés az, hogy nem a mezőfényiek mentek Csanálo3 felé, hanem a csanálosi suhaneok mentek Mezöfónyre s hogy a 26 csanálosi ütött agyon egy mezőfényi békés családapát. A mezőfényi fiatalságot tévesen érte a hivatolt cikkben foglalt vád, mit is ezennel készséggel helyre igazítunk.
