Szatmári Hírlap, 1917. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1917-07-19 / 29. szám
XXVI. évfolyam. Szatmáp-Németi, £917. julius 19. 29. szám. (HETI SZEMLE) POLITIKAI ÉS TÄRSADALMI LAP Egész évre Félévre Z'É T É S I ÁRAK: g 0 ;■ r- „■ Negyedévre — 2 K 50 f. Egyes szám ára 20 fillér. Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 8 korona* Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 8 dollár Felelős szerkesztő: Dr. UHL KAROLY. Laptulajdonos A SZATMÁR - EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR. A kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hir detések stb. Pázmány-sajtó (Iskola-utca 5. sz.) címre küldendők. Pályázati hirdetéseit egyszeri kOzlóse 8 korona ---------------- Nyllttér aora 4o fillér. ---------------Me gjelenik minden csütörtökön. A város békéje! (?) Amint a sínpárra helyezett kicsiny kavics kisiklást idézhet elő, épen úgy a nemes intenciókat kicsiny okok mellékvágányra terelhetik. Szerkesztőnk betegség miattlevő távolléte lapunk harcmodorában idézett elő olyan mellékvágányra terelődést, amely miatt, — épen mint a vasúti katasztrófánál, — ártatlanoknak kellett elszenvedniük a következményeket. Az újság hasábja nem az a terület, melyen egyéni világnézetek dominálhatnak ; ilyeneknek röpiratokban van a helyük ! Hogy a társadalmi élet létjogosultsággal rendelkező harcaiban lapunk hasábjain olyan megnyilatkozások láthattak napvilágot, amelyekkel sem a szatmári katholikus társadalom, sem ennek egyházi és világi, hivatalos és testületi képviselői nem azonosítják magukat, annak sok, nem a nyilvánosság elé való oka volt, de ha megtörtént, ennek kifejezést kell adni. A szatmári püspöknek, az egyházmegyei irodalmi körnek, továbbá a magyar zsidóság „Egyenlőség“ cimü lapjában nóvsze- rint említett és ártatlanul felelőssé tett szerkesztőnknek és munkatársunknak e lap hasábjain meg kell adni azt a kijelentést, hogy távol állottak az esemény ilyetén kialakulásától és attól, hogy őket a nekik imputált magatartással gyanúsítani lehetne. Ha visszanézek .. , „A nap delel s én állok a tetőn7 (Bárd M.) II. Aztán a szomorúság talajából, feslőró- zsának más bámulója akadt. Mert azért virult az s a felejtés perczeiben. mintha örült volna is ifjú életének, tánczolt, dalolt, mint társai; még tán több tűz volt dalában, tánczá- ban, mint a másokéban s a közben-közben arczára tévedt árnyék nem tette azt kevésbbé vonzóvá. S aki már sok virágban gyönyörködött, különös gyönyörűségét lelte benne s minden örömet Ígérve szegény, kis alig nyíló bimbónak, azt akarta, hogy leszakítja. De aztán belátta, megértette, barbárság volna ez s a bimbó élhetett, nőhetett, vágyódhatott tovább. És jött több táncz, mulatság hevében fogant szép Ígéret is ; mennyországért mennyországot ígérnek egymásnak a vágyódó szívek, akik pedig tán csak a vágyban egyek. Es most egy kanyarodóval uj czól felé halad. Ez aki most vele indul s az egész életútou együtt akar vele járni, nem Ígérhet „tökéletes mennyországot“,mert az Úr keze rajta. De őt ép ez viszi, ezért van szeretettel hozzá, ez neki missiónak látszik, egyenesen neki szánt missziónak, hogy könnyekbe tegye a nehezen járónak járását, mosolygóvá a váratlanul nagy földi jót vesztettnek sokszor szomorú arcát. Nem ingyen kegyelmet kér A napi eseményeknek a keresztény világnézet szemüvegén való szemlélődése, az evvel kapcsolatos tárgyilagos bírálat a lapnak továbbra is kötelessége — ezen feladat teljesítésénél azonban az elfogulatlanságnak azt a mértékét kell alkalmazni, amely kifejezője lehet a szatmári egyetemes katholikus társadalom méltóságteljes magatartásának. As uj főispán. (?) Minden városát szerető polgár aggodalmas várakozással leste az uj főispán kinevezését.: Ennél az aggodalomnál kisebb szerepet játszott az országos politika, mint a város politika. A főis- páni állás — tagadhatatlan — lehet puszta disz is ; de embere válogatja, s ha ilyen akad, lehet ' törvényhatóság területén a legelső dolgozó méltóság ! Ez az állás fel van ruházva hatalommal, befolyással, s amelyik főispán személye ehez munkát és igazságszeretetet tud adni, az gya- rapithatja, fejlesztheti, boldoggá teheti városát. Szatmár-Néineti szab. kir. város nagy időkön át a főispáni állásoknak inkább a diszét, mint a munkáját ismerhette meg. s vár, hanem sok áldozatra kész szivét ajánlja föl azért. És ez mégsem volt a miss’ója. Kéretlenül beavatkozó emberek — de csak az Ur kis eszközei, — szétválasztják utaikat. — Vig- ságos muzsika, táncz közben megy ez végbe, van széptevő elég, lám többet ígérők, egészen épek, szépek, Ezek a tánczos, dalos, bálos gyötrelmű búcsúnapok 1 Búcsúzás a magát egy kis csa- ládfjtűzhelyén feláldozni vágyó lányszív minden álmától — az egész életre. Huszonegyesztendős szív életében nem vehető talán komolyan az ilyen örök búcsú. Mégis — nem szakadt volna tán olyan kínosan el szívétől ez az álom, ha valami titkos sejtés nem jelenti annak a nagy kapucsattanását, a nagy kapuét, amelyen belül az áldott virágos családfák díszlenek dús lombban. Megérezte tán, hogy az ő arczárói sohasem űz felhőt kis gyermekének mosolya, ő sohasem lesz alterchritusok hordozója, magja. Nem is egészen kis dolog volt az tán, ami itt történt. Itt új kanyarulata kezdődik az útnak, ha az útas nem ébredt is meg egészen a czél- változás tudatára. Hisz még sokáig sok a szépet mondó, jáija a táncz, szól a nóta, a muzsika nappal és álmai felett; sok-sok virág nyilik neki ; bohó gyermekifja epekedő lantján róla neki mond csodás meséket a boldogságról, más látása józanabb, meleg faMa, amikor a demokrácia jegyében nagy átalakulásokat létrehozó alkotásokat hord az idő mé- hében, mikor a demokrácia jelszó alatt a munkás polgárság érvényesülését erük az emberek, jogos volt az aggodalmas várakozás, ha vajon hát a demokrácia kormányának helyi exponense a munka embere lesz-e, avagy az előjogokkal bíró osztály reprezentáló tagja. Városunkat illetően a kormány szerencsésen választott, megállapíthatjuk, hogy a felcsigázott igények dacára Jékey Sándor személyében történt megállapodás minden rendű és rangú polgáraink körében osztatlan megelégedést keltett. Azt tudja ez a város, hogy munkás ember, igazságos, erélyes és gerinces. Több nekünk igazán nem is kell! Nem vár a főispántól ez a város mást, mint hogy dolgozzék és dolgoztasson a közérdek javára, a hatalom termékeivel igazságosan és elfogulatlanul bánjon. Szüntesse meg városunkban a kiskirályok rendszerét és a dolgozó elemnek juttassa a pálmát, legyen erélyes a dologtalan dörgölődzőkkel szemben i ■»■Bi—■yaBonMatMWBw—H0B8raH—Pt»iii» »iiuAJMawaKanHwriffiwwagaaMBHMaoMWWi lusi otthon-alapító alapítására hívja magához társul másik álmodó álomvárának asszonyába. És — és — megtörténbetett-e ez is I — a bűn, a bűn, addig messziről sem ismert és közelébe jut és — hívja. Oh szeretetnek őrülő szeretet vágyódó szívű leánya, elég lesz tán e leozke modora, amelynek kínosan feltörő, jajos zokogását meghallották az Egek s nagy, átláthatattlan követ hengeritettek e bívságos útra, amelyen a bűn is jár, amelyben a rossz látása megbotolva elessék. S akinek pedig megnyílott, szemelfordulva e szörnyű képtől, menjen, fusson, rohanjon, vissza se nézve valami más útra, más cél felé. Oh hát ilyen ára volna a száraz kenyérnek az ifjú erők sokszor keserves sok évi munkáján felül ? És ezekben a csúnya napokban csap le mellette a régen rettegett, nagy rém, a halál, elragadva egy hosszú sorvasztó kór minden kínját végigszenvedett atyát. Oh, a deli férfiak legdélibbjének kis gyermekkora féltett rajongással körülvett álomlovagjának lassan szeme láttára történő fölemésztődését most már csak kérte; nézte kétségbeesetten az űrbe néző száraz szemmel azt az utolsó irtózatos emlékű viaskodást, és amelyben egy szeretett lélek fölszabadult, kitépett e szörnyű sötétségből. Oh, hová ment, hová? Bárhová, boldogabb, mint itt maradt gyermeke. Jó Istenem, aki oly hatalmas és csodálatos módon vágtad végét előbbi útjának,
