Szatmári Hírlap, 1917. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1917-11-08 / 45. szám
9 SZATMÁRI HÍRLAP Szatmár-Németi, 1917. november 8L séggel teli tárházaiban. — Nemcsak a háború vérzivatarai, — melyek államokat döntenek a megsemmisülés örvényébe, szikla- szilárdnak hitt alkotmányaikat, százados társadalmi berendezkedéseiket s ősi szokásaikat taszítják le a jövő kialakulás megáradt forgatagaiba, — hanem a csendes, meleg szeretet is hagy nyomot maga után a szelíd megnyugtatás a boldogító lelki békesség virágaiban s édes gyümölcseiben. — Ez az áldásthozó, termékenyítő erő, — ez a mindent kiegyenlítő meleg szeretet akar lenni a városunkban most megalakuló „Katholikus Karitász“ egyesület. Itt ismerteti a szervező bizottság által sok ügyszeretettel kidolgozott alapszabályokat, — a „Katholikus Karitász“ hármas célját, u. m. a kulturális, jótékonysági és szociális célokat; — azután felsoiolja ama forrásokat, melyek az egyesület rendelkezésére fognak állani s melyekből merítheti majd a szükségleteinek fedezésére szolgáló eszközöket, — a sz. Antal-perselyt, — a tagsági dijakat, az ünnepségek rendezéséből befolyó jövedelmeket s az önkéntes adományokat ; Végre vázolja a „Katholikus Karitász“ tervbevett szervezését, ahol a legfon- iosabb szerep fog jutni a segélyek rendszeres elintézhetóse s a jótékonyság gyakorolhatá- sának megkönnyítése céljából felállítandó s állandó működésben tartandó nyilvános irodának. Mindezek világos és mindenki által könnyen áttekinthető s megérthető előadása után szavait igy fejezi be: „íme ez akar lenni a „Katholikus Karitász“. Nagy arányokban s széles mederben van tervezve működése. Természetesen ehez nemcsak tagdijat fizető, hanem egyúttal dolgozni akaró munkás tagokra van szükségünk. — Lépjenek mindnyájan az egyesület tagjai közé, hiszen ezt kívánja és sürgeti a saját érdekük és boldogságuk is, mert nem kell éppen nagy lélektani búvárkodás és tanulmány azon állítás igaz voltának a bebizonyításához, hogy nagyobb boldogság és öröm, segíthetni és segíteni, mint a segítségre rászorulni és az adományokat elfogadni; már pedig mi segíteni, — adni akarunk.“ A tetszéssel fogadott beszéd után Figus Albert a „Karitász megalakításán fáradhatatlanul buzgólkodó főszámvevő emelkedett szólásra s körülbelül a következő beszédet mondta: Két éve immár annak, hogy mintegy 30 lelkes ember összegyűlt plébánosunknál, nagy és nemes ideájukat egy akaráttá kovácsolni. Az akarat akkor megszületett, szeretettel hordoztuk mindanuyian s vártuk a tettek idejét. Hosszú volt a lefolyt idő s ebből a megfontoltságból merítem én a reménységet, hogy itt ma igazán nagy dolog születik meg. Ha mi előmunkások nem éreztük volna, hogy egy közéletünkben elsőrangú, szociális és kulturális intézményt akarunk megteremteni, hogy ebben a teremtésben úttörők akarunk lenni s az eszme tökéletességét a kivitel tökéletességével párositni, akkor a mi munkánk gyorsabb lett volna. Talán akadtak olyanok is, kik gvönge- séget véltek meglátni munkánk lassúságában, sőt biztosan voltak más világnézettel hirók, kik hamis tendenciákat láttak meg cselekedeteinkben s a tökéletességre való törekvésből eredő megfontoltságot a megértő harmónia hiányának tudták be. Ma, amikor a vallástalanság nem szerényen meghúzódó egyéni meggyőződés, vagy jobban mondva eltitkolt Iéleküresség, hanem bizonyos körökben világuralomra törekvő és kiabáló politikai hitvallás, ma amikor a hitetlenség szemnek ragyogó köntösében jelenik meg a fórumon s hívják radikálisnak, progresszivnek és tudom is ón mi mindennek, ma ne csudálkozzunk, hogy minden gyanús, amit mi a hitben konzervatívok cselekedtünk. Nem valami igazolás féle akar ez a kijelentésem lenni, azért hogy mi a szenvedés enyhítésére a jótékony kezeket az evangélium felett akarjuk összekapcsolni, mert szent meggyőződésünk, hogy igazán jót tenni, a jót tevést művészi tökélyre vinni csak vallásos meggyőződéssel biró s a keresztény hittel összetartó táborral lehet. Idézem szeretett főpásztorunk szavát, hogy kultúrája volt minden ősrégi népnek, de a szeretet, a humanizmus krisztussal született. A történet igazolja a vallást, mikor a letűnt nagy népek utolérhetetlen kultúrája mellett nem találjuk sehol a szeretet nagy alkotásait. Amint mondám mi a jótékonyság gyakorlását akarjuk csak művészi tökélyre vinni. Mi szervezkedést akarunk, hogy a sok elfecsérelt, tervszerűtlen, ötletszerű, mondhatnám kényelmes adakozás, egy fegyelmezett tábor lelkes munkájával megszázszorozza gyógyító hatását. Egy futamodó hadseregben lehet több ütő erő, több ellentálló készség, mint az üldözőben, de mert a fegyelmezetlenség, a szervezeti széthullás tudata [kiverte az egyesek leikéből az akaratot, az erők széthullottak, semmivé váltak. A munka hatályosságához tehát kell a szervezeti összeforradás s akkor ugyanannyi erő sokszorosan felülmúlhatja hatását. A mi főcélunk tehát a meglévő erők és készségek helyes kihasználásával, egyesítésével olyan alkotásokat teremteni, mely áldást hozzon e város minden rendű és hitü szegényeire. Ha fokozni is akarjuk az áldozatkészséget, de a főcél mégis az, hogy a segítés ötletszerűségét megszüntessük s annak hatályosságát fokozzuk. Meg kell szervezni a társadalmat és megtanítani a segítésre, de meg kell szervezni a szegénységet is. Nézzük csak meg a mai jótókoyságot. A szent Ántal-persely 25 ezer korona évi jövedelméből száz szegényen lehet hathatósan segíteni, de lehet rendszer nélkül elkölteni úgy is, hogy tulajdonképen senkin sem segítettünk. Társadalmunk teljes jóhiszeműséggel rendezi a jótékony ünnepségeket, egy-egy ilyen ünnepélyen 3—400 résztvevő 30—40 ezer koronát költ s másnap olvassuk, hogy jutott a szegényeknek 1—2 ezer korona belőle. — íven módon évente jószívűség címén fél millió koronát áldozunk s rendeltetési helyére nem jut a tizedrésze sem — pedig ez az összeg elég volna egész évre a nyomor megszüntetésére. Ez a segítés meggondolatlan formája, ennek megszüntetésére kell a szervezkedés. De szervezni kell a szegénységet is. A szegénységet is lehet meglopni. Az álszegények által elfogadott alamizsna mind a valóban szegénytől ellopott pénz. És ne gondolják, hogy egy városban ez kicsiség. A professziooátus koldulás könnyű és jól jövedelmező mesterség, mert az 'álszegénynek meg van a mozgékonysága és az üzleti értei message a könyörületes szivek beháló- zásához, az is művészet láttatni a szegénységet, mert a jótékonyság lusta; ha tehát ezt tesszük fürgévé, akkor a tehetetlen, meghúzódott nyomort feltaláljuk s akkor az odúkba is behatol a napsugár. A nyomor enyhítésére nem egyedüli feltétel a pénz, épen olyan fontos a szív és a szivbeli cselekedet. Ä pénznek jótékonyságra való fordítása csak felületesen gondoskodó lelket nyugtathat meg, az irgalmas szervezet, a Karitász irgalmas munkát is követel.? Nagy nemzetek lángeszű és nagy szivü férfiai egész életet fordítottak a szegénység rendszerbe foglalására s mindütt az a rendszer vált be, ahol nem a pénz, hanem a szív vitte a vezető szerepet. 1 Egy ilyen rendszert akarunk mi is az egész háznépet. A n így, festett asztalnál ül a család. Az öreg gazda feláll, hogy a gerendák közül kivegye a hosszú rúdra fűzött, középen lyukas rozs kenyeret . . . Már talán meg is vacsoráltak s a kis almáriumból elővették a bibliát, hogy vallásos lelkűk vágyát kielégítsék. A fiatalok mesélnek, hiszen oly nagy örömük telik a mesékben, közmondásokban, rejtvényekben annyira szeretik a zenét, hogy nélküle talán meg sem tudnának lenni. De a lábas óra hosszan üt. A féfiak a fafaragást, a fehérnép a fonást már abba hagyta. A falak hasadókaiba szúrt gyantás faszilánkok nagyot pislognak. Már a cifra takarókkal borított puha ágyat is szétbontották, mindenki nyugalomra tér. Ráborul az éj a földre, csak merengő vitézünk nem veszi észre a változást. A hajó korlátjához támaszkodva még mindig a finnpartok felé néz. Pedig már innen messze távozott. Már csak a körvonalakat veheti ki. Még az előbb láthatta a gyönyörű panorámát, melyet az egyre váltakozó hegyek, völgyek, tavak, szellők, erdők, sziklahátak, puszták nyújtottak, melyekhez a tengerparton rónák és folyamágyak sorakoznak. Büszke örömmel telt el lelke hazája szépségeinek szemléletével. És méltán. A mérföldekre nyúló, gyér fenyvesekkel benőtt fövényes pusztának zordon egyszerűségében sehol a világon nincsen párja. Büszkék lehetnek a tavakra, melyeket költőik lantja oly szépen megénekelt. Finn-ország tavai, folyói valóban mások, mint egyéb országéi. Másutt folyó-rendszer van, itt ellenben a lassú vízesés következtében tó-rendszerek fejlődtek ki. Itt a forrásból nem folyó, hanem tó lesz. „A fenyvesekkel boritott vidék tükre a tó . . .“ h.7, orosz sorhajó gyorsított menetben vonul tova. A közelben feltűnnek társai, melyeket szintén fontos feladatok megvalósítása vezet a rigai öböl felé. Már elérik a Dagő, Moon, ősei szigeteket, az öböl kapujánál tartanak. Egyszerre ágyudörgós hallatszik. Megindul a harc . . . Messze terjedő füstfellegek, fel-fel lobbanó lángnyelvek és mélyen hangzó dörgés jelzik a nehéz küzdelmet. Gyorsan menekülő csatahajók, tova úszkáló hajóroncsok tanúi a győzelemnek, melyet a németek az orosz flotta felett arattak. E kemény küzdelem szövetségesünk erejét alapos próbára tette. Nemcsak az ellenség által jól elkészített akadályokat, hanem a természet alkotta nehézségeket is le kellett küzdeniük a vitéz támadóknak. Mert a Keleti-tenger ezer akadályt gördít a merész tengerészek elé. A zátonyok egész serege veszélyezteti a hajót, melynek legtöbbször erős széllel kell szembeszállnia, hogy a szót- roncsolástól megőrizze magát. — Da most minden sikerült. Az ellenség és a szél ereje megtörik, a zátonyokat elkerülik a hajók s az orosz flotta megmaradt egységei futásban keresnek menedéket. A német tengeri haderő legszebb fegyvertényei ezek a harcok, melyeket a Keletitengeren vívtak szövetségeseink. Nagyszerűségéhez képest meg is hozta a kívánt eredményt. Most már nemcsak Riga, de az egész 7536 km2 terüDtü öböl is szövetségesünk kezében van. Ősei, Dagő, Moon szigetek birtokba vétele után az orosz flotta, melynek a nevezett szigetek bázisul szolgáltak, többé nem veszélyezteti az értékes várost. Biztosítva van a kurlandi és livlandi szárazföldi front is. Az estlandi partok megszállása is lehetővé van téve. A finn öbölbe szorított orosz flotta mielőbbi ártalmatlanná tétele keresztül vihető. De más meglepően jelentős eredménye is van a németek térfoglalásának. Az orosz flotta elmenekülése óta ugyanis lehetővé vált a finn partok megközelitése. Idő kérdése már csak, hogy a német hajóhad a finn vizeken megjelenjék. S akkor a függetlenségének kivívásán munkálkodó finn nemzet annak keresztülvitelére megkanja a várt segélyt. A finn nemzetre a szabadság virrad, kiáltá hangosan a sülyedő orosz hajón haldokló finn vitéz. Látta, hogy el kell vesznie a hajó roncsai között, soha nem lehet övé az, kire oly melegen gondol a veszély e nehéz perceiben. Hasztalan vár rá az a szőke fürtü kis leány, csöndes hajlékában. De érezte, hogy hazája a kívülről jövő segítség által szabad lesz. A független, önálló Finnország géniusza uj életre támad a németek gvő- zelme nyomán. T.
