Szatmári Hírlap, 1917. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)

1917-11-08 / 45. szám

Szatmár-Németi, 1917. november 8.

Önök sziveivel megteremteni s ha ezt megkapjuk Önöktől, nem nagy idő múltával városunkban a szegények gyógyítására emelt maradandó intézmények fogják hirdetni, hogy ma nem hiábavaló munkát végeztünk.

Adja Isten úgy legyen !

A rokonszenvesen fogadott szép beszéd után Gönczi) Antal t. b. kanonok, gk. esperes- plebános vette át a szót s a következőket mondotta:

Mindannyiunk szivében él a tudat, hogy a népet nemcsak nevelni, oktatni és művelni kell, hanem segítő kezet nyújtani feléje. Mindnyájan érezzük, hogy a mások nyomorának enyhítése, — az elhagyottak lelki és testi javának gyarapítása — feleraelően szép szociális munka.

A Kath. Karitász nevű egyesület életet akar ébreszteni. Életre akarja kelteni a jobb, a hitből élő embert. Elvezetni a keresztény kultúra forrásához, részesíteni a kultúra áldásaiban úgy, hogy megőrizze hitét, mely nem a türelmetlenség, a gyülölség talaján fakadt — sőt ellenkezőleg — Megváltónknak az egész emberiség iránt érzett szeretetóből. Nem a gyűlölet, hanem az átható, a mindenkit magában foglaló szeretet jegyében fog működni. Azért kell egyesiteni a kath. társadalmat a Kath. Karitász zászlója alá, hogy a keresztény családot, az egyént védjük, oltalmazzuk, segitsük a jótékony szeretet gyakorlása által, — hogy neki könnyebb megélhetést és hogy jövőt biztosítsunk. Mindezt szervezkedés által érhetjük el.

Kétségtelen, hogy korunk a szervezkedés kora. Az egyéniség ma már háttérbe szorul. A vezető, irányitó nagy emberek helyét a szervezett tömegek foglalják el. Azt tapasztaljuk, hogy amint mindenütt, úgy a szociális munka mezején is nagy szervezke- dás folyik s az eredmény, a siker mindenütt a szervezetek nyomában jár. Az organizáció lett napjainkban az a hatalom, mely parancsol, irányit, vezet. Tömörülnünk kell és minden területet megművelni — mondja egy kiváló kath. főpap — és egyesült erővel kivívni azokat az eredményeket, amelyekre az egyes emberek gyengéknek bizonyultak.

Mindenki, akinek van érzéke a keresztény katholikus egyház nemes hivatása iránt; akinek az ősi otthon, a magyar Haza földje, keresztény népe drága ; ne elégedjék ma meg azzal, hogy vallásos kötelmeit híven teljesíti, hanem vegyen részt a keresztény társadalmi szervezkedésben, mert a szeretet egyesit, az egység pedig erőt ad.

Szivem egész melegével üdvözlöm a jótékonyság gyakorlására szolgáló ezen szociális egyesület és városunk mind a két gör. hath, egyházközsége nevében örömmel jelentem be csatlakozásunkat a Kath. Karitász zászlaja alá.

A tetszéssel honorált szép beszéd után a minden jóért, szépért lelkesülő hölgy kö- zöusóg soraiból szót emelt a jótékonyság terén annyi babért szerzett vörös-kereszt- egyesülsti elnöknő, dr. Kölcsey Ferencné. Rokonszenves, csengő s meghatottságról tanúskodó hangon jelenté ki a jelenlevő hölgyek nevében, hogy ők is magukévá teszik a „Karitász“ eszméit s szives készséggel állanak a „Karitász“ szolgálatába a segélyre szorult emberek támogatására.

Nagy tetszés fogadta a megkapó, kedves, lelkes beszédet, mely a női gyöngéd lélek finom megnyilatkozása volt.

A beszédek elhangzása után főispán ur Öméltósága azon indoklással, hogy úgy látja, miszerint a jelenlevők egybehangzóan óhajtják az egyesület megalakulását, a „Katholikus Karitász“ egyesületet megalakultunk jelentette ki.

A Benkő kanonok által javaslatba hozott 20 tagból álló bizottságot, melynek feladata lesz a további szervező munka végzése, a jelenlevők hozzájárulása után az indítványt tevő elnöklésével megválasztottnak jelentette ki.

Majd dr. Gobi Alajosnak adta a szót, ki a következő beszédet intézte a jelenlevőkhöz :

Méltóságos püspök Ur, méltóságos Elnök Ur, mélyen tisztelt Hölgyek és Urak.

Szivem teljes melegségével köszöntőm a szatmárnémeti katholikus társadalom kebeléből ma, itt, ez órában kialakult „Kari„SZATMÄR HÍRLAP“

tász“ vezetőit és leendő tagjait. E megalakulás az általános aktiv katholicizmus eleven erejéről és munkaképességéről tesz tanúbizonyságot. Sajnos eddigi munkakészségünk nem fedte teljes akcióképességünket, úgy hogy adott esetekben a katholikus társadalmi jelentőségű akciókópesség a többi felekezetek akcióképessége mellett háttérbe szorult.

Háttérbe való szorultságunk oka részben mi bennünk katholikus polgárokban, részben azonban katholikus szervezetünk önkormányzati jogának, autonómiájának hiányában rejlik, amely autonómiánk megszervezését félszázad óta türelmetlen óhajjal lessük, várjuk, sürgetjük, követeljük.

Mi katholikusok ugyanis iskoláinkkal, katholikus alapítványainkkal, külső egyházi és vallási ügyeinkkel, mint a kiskorúak, mint az ügyefogyottak még mindig az állam, a mindenkori, a felekezeti kereteken kívül álló kormány gyámsága alatt állunk.

Tudjuk, hogy nemcsak a Katholikus társadalom, nemcsak a papi és püspöki kar, de a legfőbb kegyur is akarja a katholikus autonómia megszervezését. Tudjuk, hogy a jelenlegi kormány még erre az ülésszakra Ígérte az autonómiánkról szóló törvényjavaslat benyújtását. De azt is tudjuk, hogy az immár félszázad óta egyik kormány a másik után mindig csak Ígéri, de sohasem szüli meg autonómiánkat, holott erre az autonómiánkra katholikus ősieógünk, történelmi múltúnk, hazafiiságunk és számarányunk alapján, ha nem több, legalább is annyi jogunk van, mint bármely más, autonómiával rendelkező felekezetiek széles hazánk határain belül.

Önkormányzati jogunk a legelemibb méltányosság követelménye. Nem a mások, csak a magunk jogait kérjük. Érdekeink, katholikus lényünk védelmére egyenlő jogokat, egyenlő fegyverzeteket: az állam gyámkodása alól felszabadult, a katholikus egyház törvényeinek megfelelő önkormányzati szervezetet követelünk.

Nincs okunk hinni azt, hogy a mostani kormány elakarja ejteni az autonómiánkról szóló törvényjavaslat benyújtását. De azért nem árt, sőt határozottan szükség van rá, hogy kellő alkalmakkor, kellő helyen, kellő formában hangoztassuk jogainkat és sürgessük követeléseinket. Zaklatnunk kell az álmos portásokat nyissák már meg azt a kaput, amely elzárja előttünk évtizedes vágyaink ígéretföldjét.

Ezen okból itt a megalakult Karitász szine előtt, a katholikus társadalom jelenlevő polgárai és polgárnői nevében arra kérem jelenlevő országgyűlési képviselőnket, hogy oda fent az országgyűlésben legyen energikus szószólója annak, hogy a katholikus autonómiánkról szóló törvényjavaslat mihamarább törvénybe iktattassék.

Isten áldása legyen a ATaritász működésén !

Az állandóan tetszés kifejezéssel kisért beszéd után dr. Nagy Vince országgyűlési képviselő vette át a szót. A dr. Gobi Alajos hozzá intézett kérésre kijelenti, hogy igenis minden tőle telhetőt megtesz az autonómia törvónybeiktatására, hisz ez az ő autonómiája is, — Ígéri, — hogy együtt fog működni a „Karitász“ munkásaival s mindig ott lesz, ahol a kereszt jelében működnek. Végül köszönetét mond a főpásztornak megjelenéséért s a főispán urnák az alakuló gyűlés vezetéséért.

Azt gondoltuk, hogy ezzel vége a gyűlésnek. Pedig nem volt vége. Szólásra emelkedett főpásztorunk s örömének adva kifejezést a látottak s hallottak felett, figyelmez- teté az intézőket, hogy sok gáncsnak lesznek majd kitéve, keresztet raknak vállaikra, de ne csüggedjenek, mert azoknak, akik a keresztért, a kereszt jele alatt működnek Krisztus Urunk példáját kell követniük s hordozniok kell békével a nekik jutott keresztet. Áldást kór az egyesület munkájára s egyszersmind püspöki áldását adta az egybegyűltekre.

Így volt. Igv folyt le ez a lélekemelő ünnepély, melynek hatása soká íog élni a jelenvoltak lelkében. Éljen is s teremjen méltó gyümölcsöket. Fejlessze ki köztünk az összetartást, enyhítse a szegények könnyeit.

v.

3

Nevezetesebb politikai események,

Itthon alig történt nevezetesebb esemény. Az, hogy Polonyi a delegációk összehívása ellen foglalt állást, csekély jelentőségű. Találgatják az újságírók, hogy a választói törvényjavaslatot vagy a költségvetési törvényjavaslatot fogja-e előbb tárgyaltatni a kormány. Valószínűnek látszik, hogy a talán e hót végén vagy a jövő hét elején összeülő tanácskozáson mindkét javaslatot egyidejűleg benyújtja a kormány. Wekerle azt mondja, hogy állja a programra beszédében tett Ígéreteit. Igen ám, de ebben benne volt az autonómiai törvény megteremtésének ígérete is s Aponyi az őszi ülésszakra Ígérte a javaslat behyujtását s most mégis mélyen alszik az autonómia ügye, mintha csak az „ígérd meg, ne add meg“ közmondás lett volna úrrá e kérdésben az illetékes tényezőkön.

Ausztriában együtt van a képviselőház, folynak a tanácskozások s csodálatosképen a csehek részéről még sem történt kirohanás ellenünk s botrány sem történt a házban.

Németországban véget ért a kancellár- válság, Az uj kancellár kinevezése meglepetést szült. A bajor kormány elnöke, Hertlig találtatott e tisztre legalkamasabbnak. Nagy tudományu, a kormányzat minden ágazatában jártas férfi, de már 75 éves. A ritkaságok közé tartozik, hogy ily korú ember ilyen nehéz és fárasztó munkával egybekötött állásra neveztessék ki. Feltűnést kelt, hogy a kancellári hivatalt ez alkalommal először, katholikás férfiúval töltötte be a császár. A nagy idők, úgy látszik, megnyitották Németországban a katholikusok előtt a legmagasabb állásokra is az utat.

Olaszország és Oroszország ide-oda kapkod; forrongás dúl polgárai között. Oroszországban az északi tanács követeli, hogy a munkás- és katonatanácsok nov. 7-én összeülő nagyorosz kongresszusa követelje az azonnali fegyverszünetet az összes frontokon. Az Olaszországban elhatalmasodott béketörekvések csillapítására a francia és az angol miniszterelnökök Rómába utaztak.

Szárazföldi háborúnk igen jól áll. Jól áll különösen az olasz földön. Az isonzói támadásunk 200 ezernél több foglyot s 1800 ágyúnál több zsákmányt eredményezett. A fegyverben, lövőszerbeD, jármüvekben és élelmiszerekben szerzett zsákmányt nagysága miatt még nem tudták számbavenni. A mai jelentések újabb 6 ezer fogolyról s számos ágya zsákmányolásáról tesznek emlitóst s azt is újságolják, hogy az olaszok Dolomit- arcvonala is megingott s hogy e frontjukat kiürítették.

A buvárhajó harc az elmúlt héten 93 ezer regisztertonna ellenséges hajótér elpusztítását eredményezte. Egy német segédcirkálót elsülyesztettek az angolok.

A légi háború is újra felélénkült e hét folyamán. Nov. 1-ének éjjelén német bombavelő repülők ismét támadták Londont és külvárosának katonai müveit. E támadások eredményéről az angol jelentés igy számol be : a múlt éjszaka a repülőtámadások alkalmával valamennyi kerületben összesen 8 ember halt meg s 21 sebesült meg; az anyagi kár nagyon csekély. Ennyit vallanak be ők, hát még amit be nem vallanak mennyi lehet ? s.

A „Szatmár és Vidéke“ a „Társadalomtudományi társaság“ szatmári csoportjának tisztujitásáról számolva be, közöli az uj elnök megnyitó beszédét. A temperamentumos uj elnök szereti a nagy szavakat, pedig széleskörű tudása hasznosabban érvényesülne, ha tisztán tárgyilagos maradna. A csoport munkásságának a háború ideje alatt való szünetelését indokolva, a többek közt ezeket mondja: „Azonkívül a háború kezdetén és első szakában nemcsak eltiltva volt minden elfogulatlan és szabad gondolatnyil- vánulás, hanem maguk a tömegek, maga a közönség is benne éltek a feléledt babonák, a jogaiba visszaült előítéletek, a fényes hadsereg, a dicsteljes uralkodók és a zászlókat megáldó és a harci tűz szent lángját élesztő papok által terjesztett deliriumban, amely nem-