Szatmári Hírlap, 1917. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)

1917-10-25 / 43. szám

2

SZATMÁRI HÍRLAP

Szatmár-Németi, 1917. október 25

Nevezetesebb politikai események,

Itthon az országgyűlés működése áll az érdeklődés középpontján. Az orsz. gyűlés az indemnitásra, a tisztviselők háborús segélyére vonatkozó törvényjavaslatokra kimondta a sürgősséget s igy ezen javaslatok rövid idő alatt törvénnyé válnak. A tisztviselők segélye jelentékeny ugyan, — a kisebb fizetésieké 100 percent, a 6000 korona és ezen felüli fizetésünké 50 percent, a 9600 koronánál több fizetést élvezőknél egy összegben 4800 korona — de a mai drágaság miatt még sem fog megnyugvást kelteni a tisztviselők közt; többet kértek, többet vártak. — Wekerle a pénzügyi bizottságban valutánk javításának módozatairól beszélvén kilátásba helyezte, hogy vagyonadó nemcsak az 50 ezer s az ezen felüli vagyonra, hanem a 20—24 ezer koronán felüli vagyonra Í3 ki fog terjedni, nagyobb jövedelemre számit a bankok íhadinyereség adójából s a szesz és cukor fogyasztási adójából.

Ausztriában megint támadnak bennünket. Szerintük kiuzsorázzuk őket, mert drágán jutnak a mi búzánk, lisztünk, zsírunk, húsúnk stb. birtokába. Holott az igazság az, hogy mi ép oly drágán fizetjük a cikkeket, mint ők. Nem is elég nekik amit kapnak, pedig nagyon sokat kapnak. Most mivel a mi kormányunk nem hajlandó megengedni, hogy a megállapított mennyiségen túl vihessék ki országunkból az élelmiszereket, azzal fenyegetőznek, hogy ők meg a papirt, petróleumot és cukrot fogják redukálni. Mintha bizony mi ezekhez a cikkekhez eddig bőven és olcsón jutottunk volna. Azt persze elbal- gatják, hogy az ipari cikkek, melyeket tőlük kapunk, nincsenek maximálva s 500—1000-ig menő percenteket fizetünk nekik s még igy is szűkön adják. — A csehekről jobb nem beszélni. Ezek nagyzási őrületben szenvednek s katonáik s politikusaik árulásáért országunk egy része kellene nekik, hogy megalapítsák a nagy cseh birodalmat.

Franciaországot kormányválság fenyegeti.

Olaszország több városában forradalmi zendülések voltak; a katonaság csak a nép lövése utján tudott rendet teremteni. Most kormányválság előtt állanak.

A szárazföldi harcokban egy fronton sem volt jelentékenyebb változás.

A tengereken nagy események történtek, németek sorra elfoglalták Ősi, Svorbo, Moon és DagŐ szigeteket s eközben 21 ezerszáz foglyot ejtettek, 100 'ágyút, 150 géppuskát 120Ó jármüvet, 2000 lovat, 30 automobilt s 350.000 rubel készpénzt zsákmányoltak.

A buvárhajők e héten 120 ezer register- tonna hajótért pusztítottak el. A lapok száhajszálerek érhálózatát kitágítja. Ha az aríerio- fibrotikus állapotban levő ember huzamosabb időn át jódot tartalmazó anyagot szed, akkor a rugalmasságukban csökkent hajszálereinek ürtere tágabb lesz. Vérkeringése javul, a kellemetlenül fokozott vérnyomás csökken. Az anyagcsere élénkül. Az öregedni kezdő férfi megfiatalodik.

Meddig kell szedni a jódot? Sokáig, élete végéig, hogy mindig legyen a vérében annyi jód, amennyi a hajszálerek ürterének kitágítására elegendő.

De nincs oly öröm, amelyben ne volna egy kis üröm! A jód nem közömbös szer. Izgatja a nyálkahártyákat. Náthát, hurutot okoz. Ilyenkor amig a nátha el nem múlik, 'ki kell hagyni, félre kell tenni a jódot. Sck ember abszolúte nem tűri a jódot.

Ez volt a baja az orosz orvos bácsinak is. Szervezete nem tűrte a jódot. Addig járt-kelt, konzultálta az orvosokat, amig Jend- rassik tanár 0'00065 grammos nitroglycerin tablettákat rendelt neki jód helyett, amely anyag mint orvosszer annyira javította, gyógyította arteriosclerosisnak gondolt arterio- fibrosisát, hogy 74 éves korában frontszolgálatra jelentkezhetett.

Ügy látszik, hogy a nitroglycerin vér- edánytágitó ereje egyenértékű a jódtartalmú orvosszerek hajszálérhálózat iirtértágitó energiájával. O.

mitása szerint a korlátlan buvárhajóbarc elleneinknek eddig 6.975.000 registertonna hajótér veszteséget okozott.

A légi háború. Elleneink szept.. hóban 374 repülőgépet 22 kötött léggömböt vesz tettek. A repülőgépek közül 167 db. birtokunkba jutott, 207 vonalainkon túl zuhant le; E héten élénk volt ismét a légi harc ; német léghajósok 26 ezer kilogram súlyú bombát dobtak London s anglia keleti és északkeleti grófságainak ipari telepeire. Angol hivatalos jelentés szerint e támadások alkalmával 27 ember eletet vesztette 53 megsebesült és némi anyagi kár is történt. A németek 4 léghajóját az erős szél elterelte utjából s franciaország felé terelte; ezek a hajók odavesztek.

Kik késleltetik a békét? A műit hét egyik parlamenti ülésén munkapárti oldalról csipős maliciáva! jellemezték a Károlyiék békepropagandáját, olyanformán, hogy szeretnék látni azt a békét, amelyet ez a párt el ne fogadna. Félretéve a rosszmájúságot, a Károlyi-párt folytonos békesürgetése kezd már érthetetlen lenni. El nem tudjuk képzelni, hogy monarchiánkban miért és kivel szemben keli még hangsúlyozni a békés hajlandóságot? Hiszen, hogy csak külügyminiszterünk legutóbbi beszédjénél maradjunk, eme hivatalos kijelentés után ^an-e egyetlen intelligens ember nem a Kárpátoktól az Adriáig, hanem a Spitzbergáktól a déii sarkig, aki még kételkedhetnék abban, hogy mi készek vagyunk abbahagyni a háborút, csak nekünk is hagyjanak békét; dehogy is kell nekünk a másé, csak darabokra ne szedjenek bennünket. És az ántánt még sem reagál erre; neki még ez az alázatosan, sőt legalázatosabban felkínált békejobb sem kell. Ezen túlmenő lépés már csak az lehet, amit Jakabék követtek el Stockholmban: a haza árulása parcellánkint. Ezt pedig Károlyiék, mint becsületes és hazafias párt, minden szövetkezés és blokkolás ellenére sem kívánhatják. De akkor mirevaló még további békepropagandát csinálni ? Kiktől várnak a pacifista urak és hölgyek méltányos megértést? Idehaza már mindenki megértette, odaát pedig senki sem akarja megérteni őket. Ilyen körülmények között minden újabb békesürgetést nem lehet egyébnek tekinteni, mint a földhözvert birkózó kegyelem- kérésének. Ez pedig az ántántot nem fogja könyörüleíre birni, hanem fokozottabb erőfeszítésre, bogy győzelmét minél teljesebbé, a bókeieltételeket reánk nézve minél súlyosabbakká tegye. Igaza van Hindenburgnak: nekünk nem szabad többé a békéről beszélnünk. Aki a történtek ntán még mindig a békét sürgeti, az kitartásra buzdítja a gyengeségünkben reménykedő ellenséget és ezzel meghosszabbítja a háborút. Mi már eleget beszéltünk 3 békéről; most már ellenségeinken a sor.

A mészárosok.

(*). Apponyi Albert kultuszminiszternek az oláh tanítóképzőket megrendszabá- lyozó intézkedése megint eszébe juttatta a liberális sajtónak a háború folyamán már- már elfelejtett régi nótát: egyszerre mintha csak egy titkos hatalom vezényszavára történnék, itt is, ott is felhangzik a követelés, hogy a népoktatást államosítani kell.

Ha az államosítás követelését kizárólag a tiszta hazafias szándék sugalmazná, valamennyire még rokonszenvezni tudnánk vele. Régóta tudtuk, a háború keserves tapasztalatai után pedig fokozottabban érezzük, hogy népoktatási szervezetünk nemzeti szempontból hiányos és beteg. Á nemzetiségi elemi iskolák, még inkább a nemzetiségi gimnáziumok és tanítóképzők, mint fájó sebek, mint idegen testek sorvasztották azt és akadályozták meg nemzeti hivatásának eredményes szolgálatában. Az ellen tehát egy szavunk se volna, hogy sajtónk a nemzetiségi iskolák magyarrá tételét, a nem magyar gimnáziumok és képezdék államosítását s a nemzetiségi izgatok melegágyának, az internátusoknak szétrobbantását sürgeti. Közoktatásügyi kormányzatunknak ezt meg kell tennie, ha a nemzeti állam kiépítésének

programját komolyan veszi s az erdélyi oláhbetöréskor előfordult botrányok megismétlődését lehetetlenné akarja tenni.

Ámde az iskolák államosítását most éppen azok a körök sürgetik, akik előtt a nemzeti állam s a magyar fajvédő politika bekuba. Akik ellenkezőleg még az állami iskolákban is, a nemzetiségi érdekeknek, elsősorban a nemzetiségek nyelvének érvényesülését kívánják. Követelésükben tehát a nemzeti nyelv terjesztése vezeti őket leg- kevésbbá. Miért kell nekik mégis mindenáron az államosítás ?

Azért, mert ezzel súlyos csapást mérhetnek a közoktatás valláserkölcsi irányzatára. Az államosító uraknak sokkal kevésbbé fáj a fejük az erdélyi és a felvidéki oláh, tót, ruthén iskolák, mint az „alföldi magyar hit- vallásos iskolák miatt. Ők az államosítással nem annyira az idegen nyelvet, hanem főleg a hitvaílásos jelleget akarják kidobni az iskolákból. — Hát az állami iskola megszűnik valiáserkölcsös irányzatú, lenni? Sajnos, de körülbelül úgy áll a dolog. Az állami oktatás, a maga felókezetnélküli jellegével, képtelen valláserkölcsi szempontból eredményesen nevelni. De ettől eltekintve a szabad- kőmivas, radikális propaganda nálunk már annyin vitte, hogy az állami közoktatást, különösen a közép és felső iskolákban teljesen a kezében tartja, azt a saját vallás- ellenes szellemében irányítja. Barkóczynak buknia kellett, mert az állami iskoláknak ezt & radikális-szabadkőműves kisajátítását nem volt hajlandó eltűrni. Apponyi ellen szünet nélkül folynak a koncentrált támadások, mert 5 a valláserkölcsös oktatás hive. De legjellemzőbbek a Világ dühös kirohanásai azon állami tanárok ellen, akik a kath. Tanáregyesületbe mernek belépni; a Világ-ék szerint állami iskolai tanár nem lehet „klerikális“ azaz nem lehet hílhű, aktiv katholi- kus (mert az ilyet nevezik ők klerikálisnak); állami iskolai tanár csak radikális és szabadkőműves lehet.

De a velláserkölcsös irányzat gyengítésén kívül még egy hátsó gondolata, még egy be nem vallott célja van a liberális sajtónak az államosítás követelésével. Azzal mindenki tisztában lehet, hogy a háborús terhek alatt roskadozó államnak nem jut pénze az államosítással járó óriási költségekre. Honnan teremtsük hát elő az uj állami iskolák pénzügyi fedezetét ? Természetesen az egyházi vagyon lefoglalásából. Csak meg kell vakarni az államositókát és mindjárt ráakadunk a — szekularizálókra.

A most megindított államosítási hadjárat nem egyéb, mint megtévesztő jelszavak alatt folyó szabadkőműves manőver.

Ez az alattomos célzatú harc csak újabb sürgető indok a kath. autonómia megvalósítására. Ha ők követelik az iskolák államosítását, mi követeljük vagyoni és iskolai önkormányzatunk mielőbbi megvalósítását. Eléggé lealázó a mi eddigi helyzetünk, hogy túlnyomó részben a mi pénzünkből fenntartott állami iskolákat tőlünk idegen, sőt velünk ellentétes világnézet hívei foglalhatják le maguknak s mi hitvallásos érdekeink védelmére külön iskolák nagy adójával vagyunk kénytelenek önmagunkat megterhelni. Nem tűrhetjük tovább, hogy eme kettős kultuszadó viselése árán sem mi irányítsuk a közoktatás szellemét, hanem azok, akik a kultuszmun- kábó] sohasem az alkotó és áldozatos, mindig csak a haszonélvező részt veszik ki. Nekünk követelnünk kell, hogy az állam pénzén fen- tartott iskolák legyenek a mi világnézetünket szolgáló hitvallásos iskolák; mert az állam mi vagyunk, az állam pénzét mi adjuk. Addig pedig mig ezt a távoli célt valóra válthatjuk, mint közelebbi feladatot s amannak eléréséhez S8gitő eszközt, követelnünk kell az iskoláinkat nekünk biztositó autonómiát. Egyelőre defenzívára szorítkozunk : meg akarjuk védeni azt a kulturterü- letet, amely még a miénk; megvédeni azzal, hogy a pénzügyi alapokat, az irányitát és felügyeletet a mi közünkbe vesszük. Majd azután eljön az ideje annak is, hogy a főiünk elragadott területein a közoktatásnak visszahódítsuk a minket illető uralmat és elkergessük onnan a betolakodott kultur- jövevényeket.