Szatmári Hírlap, 1917. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1917-09-27 / 39. szám
2 SZATMÁRI HÍRLAP“ gyarság számára az erőgyarapodás, a felszívás és áthasonitás lehetősége ezzel még nincs biztosítva. Ehhez az szükséges, hogy mindazok számára, akik érzelmileg a magyarsághoz vonzódnak, lehetővé tegyük a szertartási kötelék szétszakítását és a magyarságba való teljes, később már fel nem ismerhető beolvadását. Egyszerűen kifejezve a kérdés lényege az, hogy a görög szertartásunknak, ha ők maguk kívánják, meg kell engedni az áttérést a latin szetiartásra; (a református vallás nem jöhet szóba, mert aziránt a görög szertartásnak semmi hajlandóságot nem mutatnak.) Magyarországon ezidőszerint a fennálló egyházi és állami rendelkezések olyanok, hogy a szertartásváltoztatás csaknem a lehetetlenségek közé tartozik. Egy mormonnak, zsidónak, budhistának, vagy akár egy emberevő kannibálnak könnyebb a kath. vallásra térni, mint egy görög szertartásu katholikus- nak latin szertartásuvá lenni. Ennek az állapotnak a megváltoztatását nem csupán a magyar nemzeti érdek kívánja. Sürgetik azt hitéleti szempontok is. A múlt évben, Erdély feszabaditása után felmerült tömegjelenségek- től eltekintve, béke idején, Erdélyen kívül is voltak igen gyakori esetek, hogy görög szertartásu kathólikusok, mert másképen nem lehetett felekezetnélkiiliekké, vagy reformátusokká lettek csak azért, hogy azután néhány hét múlva, bár a fennálló törvények szerint ez sem volna lehetséges, — latin szert, katholikusok lehessenek. Szóval hittagadás árán szerzik meg a szertartás megvátoztatását. Jól tudjuk, hogy az egyházat ebben a kérdésben magasabb szempontok kötik és kényszerítik tartózkodásra. De kölcsönös jóakarattal, az egyesültek érzékenységének sérelme s a további uniálások veszélyeztetése nélkül is lehetne kielégítő megoldást találni. Ha Galíciában a lengyelek minden teketória nélkül átvehetik a ruthén szertartásuakat, miért kellene azt nálunk okvetetlenül három egyházi forum beleegyezésétől függővé tenni ? És miért ne lehetne a vegyes szertartásuak házasságából származó gyermekek hovatartozását ugyanúgy reverzális utján megállapítani, mint az a vegyes vallásu házasságoknál történik? Az sem lehetne sérelmes, sem igazságtalan, ha különböző szertartás esetében a gyermekek mindig a latin szertartást követnék. Érdemes erről gondolkozni. Az bizonyos, hogy a jelenlegi állapot megszüntetése sok szorongó kebelnek jelentene megkönnyebbülést és erős lendülettel segítené előbbre a nemzeti állam eszméjét. Nevezetesebb politikai események. Királyunk és Németország válasza a pápai jegyzékre képezték a lefolyt hét legnevezetesebb eseményét. A bel és külföldi lapok ezeket tárgyalgatták. Királyunk válasza a legnagyobb tisztelettel adózik ő Szentségének, kijelenteni, hogy hálásan fogadta atyai gondviselésének megnyilatkozását s biztosiíja a Szentatyát, hogy soha sem tévesztette szemelől azon nagy célt, hogy népeinek minél előbb visszaszerezze a béke áldásait. A pápa vezető gondolatát a következő szavakkal fogadja el: „A mélyen gyökerező meggyőződés erejével üdvözöljük Szentséged vezető gondolatát, hogy a jövőbeli világrend a fegyver hatalmának kikapcsolásával a jog erkölcsi hatalmán, a nemzetközi igazságosság és törvényesség uralmán alapuljon.“ Aztán pontról-pontra haladva kijelenti készségét a Szentatya javaslatainak elfogadására s végül a következőkben foglalja össze válaszának lényegét: „A mérséklet és kiengesztelődés szellemétől vezetve, alkalmas alapot találunk a Szentséged által tett javaslatokban a mindenkire nézve igazságos és tartós béke megkezdésére szolgáló tárgyalásokra.“ Szóval apostoli királyunk válasza apostoli királyhoz méltó válasz volt. Királyunk válasza nemcsak itthon és szövetségeseinknél, de a semlegeseknél is, sőt ellenségeink legtöbbjénél is méltánylással fogadtatott. Itthon, a fővárosban a hercegprímás elnöklése alatt, népes gyűlést tartott a kath. értelmiség. A hercegrimás s több más előkelő szónok fejezte ki örömét a pápa és a király bóketörekvóse felett. , Németország válasza lényegben megegyezik királyunk válaszával. Hadműveleteink a hét folyama alatt szerencsésen folytak, terület veszteségünk nem volt, ellenben ellenségeink az orosz fronton nagy vereséget szenvedtek. Német szövetségeseink ugyanis miután sikerült az orosz állásokat áttörniük, Jakobstadtot elfoglalták, 4000 oroszt elfogtak s 50-nól több ágyút zsákmányoltak. A tengeralattjáró hajók szeptember 17-től 25.-ig 92.000 tonna hajótért pusztítottak el. Berlini hiradás szerint augusztus hóban ösz- szesen 808.000 brutto-regisztertonna kereskedelmi hajótér sülyesztetett el; a korlátlan buvárbajó harc kezdete óta pedig összesen 6.303.000. Emlitsük-e a kitűnő egyházi szónokot, beszéljünk-e vallásosságáról, bibliaszeretetéről, ennek a raélyhitü református papnak: ma is használt imakönyvét, az Olajágat emlitsük-e ? Még előttünk áll az ember, aki bánatában, hogy szívbaja miatt gyermekei elhaltak, legalább a leggondosabb hitvestársról, nejéről akart mindenképen gondoskodni. Tudja, hogy a bécsi orvosoknál is hiába keres gyógyulást, házat vesz tehát nejének Putnokon. Akadémiai pályadiját is takarék- pénztárba teszi. Minden tettével azt hirdeti, egy Nap van az égen, egy szív legalább csakugyan volt a földön, amely úgy megértette, mint a nagy Vörösmarthyt Csajághy Laura . . . Gránátdulta mezőkről, dolomitoknak sziklabarlangjaiból mély sóhajokat hoz az őszi szellő. Siratjuk fiainkat, akik messze járnak, amerre csak repült a Turul madár, de a nemzeti ünnepségek a remény szárnyával emelik fel lelkünket. Tompa ünnepén érezzük mi is leszünk Uj Simeonok, akik megértjük a Tompa szabadságszeretetének diadalát. Ünnepeljük tehát Tompát méltóan ne tompán, ő ma is biztat: „Fiaim, csak énekeljetek ! B. Oroszországban a polgárUtáboru folyton tart. Kerenskinek nem csak Kornilov pártjával, de más pártokkal is küzdenie kell. Egyik hatalmas párt az azonnali békekötést követeli. A hírszolgálat oly hiányos, hogy az Oroszországban történő dolgokról lehetetlen tiszta képet alkotni. Égyik hir például azt hozza, hogy Kornilov megadta magát, másik ezt a hirt megcáfolja, igy van ez más hirek- k el is. Olaszországból az a hir terjedt el, hogy az olasz kormány és a Vatikán közt a pápa legutóbbi jegyzékéről tárgyalások folynak. E két fórum az 1848. óv óta nem tárgyalt egymással. Ez volna az első eset, ha ugyan igaz. Milánóban és Rómában a rendőrség egy-egy titkos nyomdát fedezett fel, amelyekben forradalmi röpiratokat nyomattak. Ezen röpira- tok egyike a dinasztia eltávolítását, az olasz köztársaság kikiáltását és a becsületes béke megkötését követeli. A mai lapok azt a hirt hozzák, hogy Angliával néhányhét múlva félhivatalos béketárgyalás veszi kezdetét. — Amerikában nagy munkássztrájk tört ki. Ne felejtsük el a Sajtóalapot! Szatmár-Németi, 1917, szeptember 27Megindult már az embervadászat. Me- zőssy Béla földmivelésügyi miniszternek a fejét követelik. A hajtők lázasan működnek, a kopók vadul üvöltenek, kirendelt vadászok tizen, százan, ezren, felvont kakassal, visszafolyton lélegzettel várják a vadat. Mit tett ez a szerencsétlen miniszter? Gondolkozni mert a haza, a nép, a nagyközönség igazi javán, boldogulásán; beszélni mert a nagy bankok, társulatok, érdekszövetkezetek ellen, emelt homlokkal, dörgő hangon merte odakiáltani a nagyvilágnak: „ne csináljunk vérből aranyat“; s a gondolatnál, a szónál nem állott meg, tenni is mert. Intézkedéseivel nagy, milliós vagyonérdekeket fenyegetett meg. Előterjesztésére a pénzügyminiszter Magyarország összes szesztermelését zár alá helyezte s ezzel lehetetlenné tette azt a hallatlan nyerészkedő visszaélést, amely ezen a téren köztudomásúlag meg nem engedett milliós hasznokat halmozott fel. Kezdeményezte, hogy a hadsereg marhaszállitása a magánvállalkozók köréből állami kézbe kerüljön s az ebből származó sok millióra menő haszon ezután az állampénztárba kerüljön. Ellenzi a malmok áremelési diját; a borkivitelt a bankok kizárásával kívánja szervezni. Ez a Mozőssy Béla igaz bűne : azért követelik a fejét, azért kell neki minden áron pusztulnia. Pedig csak hallgatnia kellet volna s az érdekeltek százezrekkel, milliókkal honorálták volna hallgatását. A rágalom, amit ellene világgá szórnak, igazán nevetségos. Hogy az ujfehértói gazdakör nevével — melynek diszelnöke volt — visszaélve, üzleteket kötött s meggazdagodott. Hisz nem kellett volna neki üzleteket kötni s az ilyen gazdakör lassan csepegő garasait fölfogni, hanem csak hallgatni s a nagytőke, a trösztök, kartellek zsíros százezreit, millióit zsebre rakni. Az ügy mindenesetre a bíróság elé kerül s a hivatottaknak lesz alkalmuk bizonyítani. Egyelőre a világ szimpátiája kisérje Mezőssy Bélát, hogy abban a pana- más korban el meri mondani önmagáról: „A politikán soha nem nyertem, hanem megyém köztudomása szerint anyagilag majdnem tönkre mentem“ A legszomorubb az egész dologban, hogy a magát „legdemokratikusabb“ nak nevező lap '■ a Világ folytatja ezt a hadjáratot. Vájjon ezzel is — „a mindenható nép“ érdekeit szolgálja ? Meg kell várni a bíróság Ítéletét, de azután — ha hazudott, rágalmazott a Világ — Káin bélyegét kell lásütni. Leányoktatásunk uj iránya. (S. F.) A jelen tanévben az ország minden felsőbb leányiskolája a törvény értelmében vagy leánygimnáziummal vagy felsőkereskedelmi iskolával bővült. Már az előző tanévben megnyílt leánygimnáziumok és felsőkereskedelmi iskolák nagy látogatottságnak örvendtek, mig a semmiféle pályára elő nem készítő felsőbb leányiskolái tagozat látogatóinak száma alaposan megapadt. A múlt évi statisztikát véve alapul, mig a pályára előkészítő leánygimnáziumok és felsőkereskedelmi iskolák hallgatóinak száma körülbelül tízezer volt, addig a felsőbb leányiskoláké alig egyezer. Az ok nagyon egyszerű. A felsőkereskedelmi pályát ad, a leánygimnázium az egyetemre készít elő, a felsőbb leányiskola csak afféle luxus iskola, amelyet a vagyonosabb osztályúak látogatnak. A vagyonnélküli tisztviselői osztály leányai teszik az uj iskolák látogatóinak zömét. Ezzel leányoktatásügyünk egészen uj irányt vett. A cél immár kenyérkereső pályát adni a műveltebb, de kevésbé vagyonosabb osztály leányainak a kezébe, ennek következtében óriási tömege lesz a diplomás nőknek, úgyannyira, hogy idővel aligha fog minden tizediknek állás jutni. így azután a női kérdés nagyobb problémája lesz a politikának, társadalomnak egyaránt, talán nagyobb problémája, mint a választói jog. Féktelen, mondhatnám visszataszító, — bár érthetően — a férfi proletársereg, hát még a női! Veszedelembe jut ezzel az anyaság kérdése, a családi élet bensősége, közerkölcs stb. De hiába a megélhetés kényszere hatalmasabb minden más emberi hatalomnál.
