Szatmári Hírlap, 1917. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1917-09-27 / 39. szám
SZATMÁR HÍRLAP“ De természetesen másodrendű dolog marad még mindig az iskolai végzettség, a diploma a nő kezében ; csak alkalmilag kisegítő eszköz, a valódi pálya ezután is megmarad elsőnek a férjhezmenetel, az anyai pálya. Végzetes dolog volna az utóbbit alárendelni az előbbinek, öz anyaságot a diplomának. A legszomorubb pedagógia volna hót-nyolc éven keresztül nevelni és oktatni a leánysereget az anya cólgondolatnak elejtésével. Az iskolának mindig számot kel vetnie azzal a körülménnyel, hogy a falai között nevelkedő nőember első hivatása az anyai hivatás. Ebből a szempontból az uj leányoktatásra vonatkozó Tanitásterv, valamint Szervezet és Rendtartás nagy hibában vannak. A meglevő fiuközépiskoíák mintájára készültek és óriási munkát követelnek a testben, értelemben egyaránt gyengébb leánytól. Heti óraszám, csak a rendes tárgyakból harminckettő ! Ehhez hozzájárulnak a melléktárgyak ; a leányka egész napja kemény szellemi munkában telik el; vegyük hozzá a leányoknak emléző (magoló) és sajnos, sok tanítónő- nek emléztető (magoltató) rendszerét és előttünk áll egy agyontanult, vézna hajadon, aki mégis csak elsősorban az anyai hivatást, tartja szem előtt. Ilyen munka után, ennyi elfoglaltatással könnyen előkészítői lehetnek a leányiskolák a tuberkulózisnak. Majd ha égető problémává nő a női kérdés, az illetékes tényezőknek el kell ma- ukat határozniok a nem épen hálás lépésre, ogy férjhezment nő állásáról lemondjon, hogy a női proletárizmus majdan csökkenjen. A nevelők sohasem tévesszék szemelől az anya célgondolatát. Növeljék nemcsak az agyat, hanem a testet is; ha már tanult, tudományos anyákat kap a nemzet, kapjon testben erőseket, egészségeseket. A magolást és magoltatást pedig száműzni kell minden iskolából, de különösen a leányiskolákból. Szatmár-Németi, 1917. szeptember 27. Maximálás. Megjelent a „Szamos“ szept. 22.-i és 23.-ik számámban a közfogyasztás céljaira szolgáló hús árának meg állapítása. Ez nem azért fontos, mert meghozták ezt a határozatot, hiszen hány ilyen határozat volt már, de fontos azért, mert úgy látszik, hogy ez alkalommal a megállapított árak betartását komolyan is akarják venni, sőt mi több, számba veszik a készleteket is s arról is gondoskodás történt a papíron, hogy a reá eső adagot mindenki megkaphassa, ha van miből. Ennek a rendeletnek nagy ideje volt. Ki ne tudná, hogy a mészáros urak abban az időben is, mikor a város hízott . sertései a maximált áron árusittattak, a magán üzletekben a húst egy-két koronával, a zsírt szalonnát 4—6 koronával magasabban árulták, hogy a fejhust, a körmöt, bokát nyomtatókul dobták a drága húsra úgy, hogy olykor az 50 deka húsból tiz-tizenöt deka tiszta csont volt, s az ilyen eljárás ellen felszólalótól visszavették a mészáros és hentes urak a húst azzal, hogy menjen oda, ahol csont nélkül adnak húst s az illető még örült, ha csak ennyivel menekülhetett az árusító helyről s nem kellet zsebre raknia szemen szedett sértő megjegyzéseket. Ha egyik másik naiv vevő a maximált árra mert hivatkozni, azzal fizették ki, hogy adjon maximált áron az, aki az árakat maximálta. Beszélték sőt meg is írták azt is hogy a polgármester, a helyettes főkapitány, a föszámvevő tuifizet- ték a zsírt, a húst s az illetők nem tiltakoztak a terhűkre irt vétség ellen, tehát igaznak kellett tartanunk, hogy a dolog tényleg megtörtént. Ilyen körülmények közt aztán még szabadabban folyt az áremelés. Uraim, törvényt, rendeleteket csináló uraim ! Nincs a rendnek jobban s biztosabban ölő eszköze, mint az olyan törvények, olyan rendeletek, melyeknek megtartására nem ügyeinek kellően s az áthágásért nem következik megfelelő megtorlás. Nagyon itt van az ideje, hogy a rendelkezések ne maradjanak írott betűk, hanem a megérdemelt büntetések szerezzenek érvényt azoknak s ne garázdálkodjanak szabadon azok, kik vergődő, éhező embertársaik keserves garasaiból meg nem engedhető haszon húzásával szereznek maguknak vagyont a nyomor idején. Á rendelet szept 17.-éről van keltezve; járassa végig a rendőrfőkapitány ur az üzleteket s szerezzen meggyőződést, arról, hogy ki van-e függesztve a maximált árakat feltüntető ártáblázat; figyeltesse titkosrendőrrel ma itt, holnap ott az árusítás menetét s büntesse gyorsan és szigorral a vétkezőket s akkor jogosan lehet várni, hogy pár hét alatt legalább ezen fontos élelmiszer árusításában rend áll be. . . li Sznrmay alap. Tudjuk, hogy a ft. vidéki papság saját otthonában gyakorolja a háborús idők által fakasztott könnyek törölgetését, mégis kérjük, ne vonják meg a Szurmay alaptól se adományukat, buzdítsanak adakozásra másokat is s küldjék be az adományokat lapunkhoz. Újabb adományok: Ratkovszki Pál...................................50— K Simon József..........................................2— K Előzőszámunkban kimutatott.................... összeg .................................. 3948— K Vé geredmény máig 4.000— K Önálló nemzeti hadsereg?. Árvalányhajas, bokrétás kalapok alól nem hangzik már majd a bánatos ének : ,Katonának nem jő lenni.“ Szerte az országban szívek mélyéből, dalos ajkakról vidáman csendül fel majd ismét: „Csapj fel öcsóm katonának, Jobb dolgod less, mint apádnak! “ Nagy Zrínyi, idéz a lelkünk, végre valóra válik a te nagy reményed, a te nagy követelésed : önálló magyar nemzeti hadsereg magyar vezetéssel 1 Évszázadok futása alatt mennyi könny pergett le a magyar anyák szeméből, mikor elment fiók katonának. Árpád-házi királyaink idejében, majd a bandériumok, fekete seregek korában örömkönny csillogott a szemekben, de, hogy a nemzetnek nagy temetője lett Mohács és eltörött a kurucok Máriás lobogója a nagymajtényi síkon, hogy a mezők virágára honfivérrel írta fel a 48-as sza- szabadságharc a nemzeti hadsereg emlékét, szinte népszerűben lett, teher lett lassan a magyar fiuk előtt a katonáskodás. Idegen nyelv, idegen származású strázsamester, idegen ének a rézkürtök torkában . . . mind csak inkább kedvetlenített, mint lelkesített. De, ha most a világháború zajában elhangzik országra, világra az önálló nemzeti hadsereget kikiáltó királyi szózat, ha a magyart magyar had várja vezényszavaiban a zengzetes magyar nyelvvel, ki nem lelkesedne magyar vitéznek lenni I A kis fiú szivéből is majd Toldi sóhaja szakad ki: „Szép magyar leventék, aranyos vitézek, Jaj bt keservesen, jaj be búsan nézlek . .. Hej, ha én is, én is köztetek lehetnék Szép magyar vitézek, aranyos leventék." Teremni fognak a szebbnél-szebb katonadalok, teremni fognak a Balassi Bálintok, akik a magyar költői lelkületével, költői nye- vével szólni fognak ismét a „végeknek tükö- ri“-ről, „kiknek vitézségét minden föld beszéli.“ Zeng majd a dal a rárószárnyon járó- hamarlovak“-ról, a „vitézlő oskoládról, a „viléz próba helyé“-ről, a „kiterjedt sik mező“-ről is. A világháború sok édes virágot tépett le a magyar kebléről, sok család öröme kihalt boldogság sírján elhervadt remény, de a nemzeti hadseregbe kitörő örömmel fogják küldeni fiaikat a szülők, a nemzeti hadsereg részére ősi gonddal, ősi szeretettel fognak nevelni gyermekeket az anyák. Az lesz ismét az anyák büszkesége, hogy sok vitéz fiók van. 3 Ez a nemzeti lélekben, raagyarosságá- ban erős nemzetőrség lesz sziklaszilárd védőbástyája második ezredévünknek. Ez lelkesítőén fog hatni ma még idegen nyelvű polgártársainkra, ma még idegen nemzetiségű testvéreinkre. Aki ma még idegenkedik tőlünk, az katonáskodásában megismeri, megszereti a magyar lelkületet, az rajongásig lesz hive a magyarságnak a Bem apók, Lei- ningenek, Damjanichok példája szerint. Oh csak szólna is már a királyi szózat, csak jönnétek is már magyar fiuk, cserfalombos, aranyos vitézek! . . . R. Hátralékos előfizetőink részére elküldöt- tük előfizetési hátralék kimutatásunkat. Kérjük, szíveskedjenek a kimutatott hátralékot ki- adóhivatalunknak beküldeni, hogy nehéz hivatásunkat a mai rendkívüli időkben is akadálytalanul végezhessük. Péchy László cs. és kir. kamarástól, ki főszolgabírói állásáról lemondott, f. hó 23.-án ünnepség s esteli lakoma keretében bucszuzott a mátészalkai járás tisztikara s közönsége. A lakomán mintegy 250-en jelentek meg. Az ünneplés méltó volt a lelkiismeretesen, pártatlanul működött köztisztviselő érdemeihez. Dr. Lakatos Mihályt, ki a helybeli kir. kath. főgimnáziumnak volt jeles növendéke, Nagybánya képviselő testületé városi főorvosnak választotta meg. Változás a honvédkiegészitő parancsnokságban. Balogh Ferenc ezredes, ki három évig töltötte be városunkban a honvéd kiegészítő parancsnokságot s ki előzékenységével s kötelességtudásával közszeretetei vívott ki magának, nyugalomba vonult s városunkból eltávozott; hivatalát Noszlopy Pál őrnagy foglalta el. Mégegyszer az „Affér a székesegyház réztetejének lebontása körül“ cím alatt lapunk múlt heti számában közölt tényekről. „Szamos“ cimü laptársunk folyó hó 23.-i számában előbbi közleményének védelmére megszólaltatta Göndör Imre építészt azzal, hogy ennek levele teljesen megvédi őt támadásunk ellen. Röviden ennyi a válaszunk : 1. Nem támadtunk senkit, csak előadtuk a való tényállást. 2. Hogy a valót mondtuk, igazolja az, hogy a cikkünkben foglaltakból a „Szamos“ legújabb közleménye csupán azt cáfolja, hogy az építész „Szatmáron senkivel meg nem állapodott, semmiféle kikötésekről“ nem tud. Ezzel hallgatagon beismeri, a) hogy megkezdték a munkát, mielőtt pala-munkásuk megérkezett volna, b) hogy csak tulajdonképen egy palamunkásuk volt, c) hogy többet bontottak le mintamennyit egy, sőt hét-három nap alatt újból fedhettek, d) hogy nem volt a csiga működtetéséhez szükséges gerendájuk, s hogy ehez a gerendát és deszkát a templom fedélszékéből vették. e) Hogy a kupola tényleg beázott. Ezeken az apróságokon Göndör ur átsiklik azzal, hogy „nem reflektálok külön-külön a pontozatokba foglalt kérdésekre. Ami pedig a „megállapodást“ illeti, hát arra csak annyi a válasz, hogy igenis történt megállapodás akkor, midőn Szabó prelátus ur a munkát félbenhagyatta. Nem állítottuk, hogy ez a megállapodás Göndör úrral történt, hogy azonban a katonai kirendeltség vezetője, Pemp Antal és Szabó István praelátus-kano- nokok közt ez a megállapodás megtörtént, azt Göndör urnák is tudnia kellett, hiszen a megbeszéléseknél ő is jelen volt. Ha Göndör ur, mint állítja, semmiféle kikötésről nem tud is, tudott a kikötésekről a katonai kirendeltség vezetője, ki a kikötések betartására Ígéretet tett s ki, ha tény az, hogy a bontásnál jelen volt, s igy hozzájárult a fenti pontokban foglalt szabálytalanságok elkövetéséhez, úgy ígéreteit egyszerűen nem teljesítette. 3. „Szamos“ cimü laptársunk eljárása ellen csak annyiban volt kifogásunk, hogy az ügyet egyoldalú informálás alapján vitte a nyilvánosság elé. További vitába nem bocsátkozunk. . . li. 1
