Szatmári Hírlap, 1917. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)

1917-09-13 / 37. szám

2

SZATMÁRI HÍRLAP'

Szatmár-Németi, 1917, szeptember 13.

az egyházi közcélok, mert intézményesen biztosíttatnék számukra az anyagi támogatás, amely most az egyesek utóvégre is relativ áldozatkészségétől függ és teljesen kizárná azokat a most is fehérholló számba menő kivételeket, amelyek a közcélok megrövidítésével a magánérdeket szolgálták és minden ritkaságuk mellett is bőséges tápot n yujtottak az egyházellenes támadásoknak. Különösen pedig nyerne általa a kath. közszellem, amelyetnembot- ránkoztatnának meg többé a püspöki székek betöltése alkalmával itt-ott felmerült versengések.

Végül különös fontossága volna az egyházi javadalmak ilyetén egyesítésének abból a szempontból, hogy a szekularizáció sárkányának végleg kitörné a méregfogát. Elesnének mindazok az érvek, amelyek alapján az egyházi vagyon ellen izgatnak; többe senki sem vonhatná kétségbe, hogy az egy- házi vagyon közcélokra fordittatik; el kellene némulnia a szocialista lelkiismeretlenségnek, amely folytonosan főpapjaink krőzusi gazdagságával uszítja az éhes tömegeket; az 1848 XX. t.-cikkre sem hivatkozhatnának többé a szekularizáció apostolai; elesnék a rossz gazdálkodás vádja és szabad tere nyílnék a ma annyit sürgetett többtermelésnek.

Mindent összevéve megállapíthatjuk, hogy ez a reform — föltéve és ismételten hangsúlyozva: ha az illetékes egyházi körök s a legfőbb kegyur hozzájárulásával lélesül s a javadalmak kalh. egyházi jellegét és tulajdon- jogát érintetlenül hagyja, — valósággal korszakalkotó lenne úgy egyházi, mint szociális és közgazdasági tekintetben, amelytől joggal remélhetnék a magyar kath. egyház reneszánszát.

Árváit, Atyjának lelkipásztorai 1

Hirdessétek a városban és a vidéken a honvéd árvák segítségét, küldjétek lapunkhoz a katholikusok adományait a „Szurmay-alapra !“

Legyen méltó az adakozás hozzánk !

A legszegényebbnek is adni kell a „Szurmay-alapra

is kész főváros. Székhelye egy főkormányzónak, a 9. és 21. hadtestparancsnokságnak, görögkeleti metropolitának, a Vladimir tudományegyetemnek s egy műegyetemnek. 500.000 lakosa jelentékeny kereskedést folytat úgy a nagy fő vasúton, mint a Dnjepr és mellékfolyói hullámain öt irányban.

Műemlékei közül a legnevezetesebbek : A Vladimiremlék szobormüve az orosz nemzet megkeresztelését ábrázolja, fölötte Vladi- mirnek keresztet tartó 19 méteres bronz szobra. A Lávra egész Oroszország leglátogatottabb kolostora, évi bevétele egy millió rubel. A hét aranyozott kupoláju Mihály kolostor a hasonló nevű főangyalnak drágaköves képéről és sz. Borbála ezüst koporsójáról hires. Az „Oroszország Jeruzsálemje“ el nevezést számtalan temploma miatt kapta, ezek csak műkincsben állanak hátrább a moszkvaiaknál. Az András templom azon a helyen van, ahol ennek a földnek népe a sz. apostol ajkáról halottá először az evangéliumot. A Szófia székesegyház tizenöt aranyos kupolájával tűnik szembe, öt hajóju és kereszthajős, építészet szempontjából a város legértékesebb alkotása. A hót kupolás Vladimir székesegyház belsejében a bizánci falfestés modern alakban éled újra. Egyetemi könyvtára félmillió kötetet rejt magában.

Mint bucsujáró helyet az egész birodalom tömérdek zarándokja rendkívül tarkává és mozgalmassá teszi, a forgalom leboRehabilitálások és fegyelmi ügyek.

Hirt adtunk arról, hogy a belügyminiszter Tankóczi Gyula felfüggesztett rendőrkapitányt az ellene lefolytatott fegyelmi vizsgálat után jogerősen felmentette és őt állásába visszahelyezte. A minis7«ter határozatát a város közigazgatási bizottsága hétfőn tartott ülésen vette tudomásul és megbizta dr. Pirkler Ernő tanácsost, hogy a rendőrfőkapiíányi hivatalt adja át Tankóczinak, ami még aznap meg is történt. Tankóczi azonban nem tartja meg főkapitányi állását; nyugdíjaztatása iránti kérelmét már beadta s a városban elterjedt hírek szerint az uj főkapitány kinevezése nemsokára meg fog történni.

Tankóczi Gyula fegyelmi ügyének teljes rehabilitációval történt jogerős befejezése és az 1915. évi miniszteri vizsgálat alkalmával a városháza különböző hivatalaiban megállapított több rendbeli szabálytalanság és a hivatali ellenőrzés megállapított teljes hiánya maga után vonta, hogy a belügyminiszter dr. Vajay Károly polgármester ellen elrendelte, a fegyelmi eljárást. — Tudvalevő, hogy a nagy hévvel megindított purifikálás alkalmával Bartha Kálmán akkori gazdasági tanácsos ellen is megindult a fegyelmi eljárás, amelyből kifolyólag a fegyelmi választmány 1000 korona pénzbírságra ítélte, a közgyűlés pedig az általános tisztujitás alkalmával kibuktatta állásából. A most leérkezett belügyminiszteri rendelet feloldotta a fegyelmi választmány Ítéletét és a Bartha Kálmán ügyében a bizonyítás kiterjesztését rendelte el. *

Még egy rehabilitálás történt a hétfői városi közgyűlésen. A főispán jelentést tett arról, hogy a belügyminiszter a dr. Csomay Aladár rendőrkapitány, tb. főkapitány elleni ismeretes kihágási ügyben a másodfokú ítéletet megsemmisítette, Csomayt a vád és vetkezmónyei alól felmentette és ennek kö- vetkezményeképen hivatalába való vissza- helyeztetését kilátásba helyezte.

Osztrákok és galciaiak.

(*) Ugrón Gábor belügyminiszter rendeletet adott ki az idegeneknek a fővárosból való eltávolításáról. Darázsfészekbe nyúlt ezzel a miniszter; olyan elemeknek cirkulu- sait zavarja, akik kivételes bánásmódhoz voltak szokva s akik el sem tudnak képzelni olyan ellenük irányuló komoly intézkedéseket, amelyek pe biztosítanának számukra kényelmes kibúvót.

A rendelet ellen elsősorban a befész- kolődött osztrákok főleg bécsiek szisszentek fel. Sértődötten és keserű gúnnyal emlegetik bécsi sajtójukban a „hires“ magyar vendégszeretetet, amely, ime igy fest a valóságnyolitásában nagy segítség a villamos vasút.

Poltáva a Dnjepr balparíján a folyótól mintegy 120 kilométerre fekszik, a kormányzóság székhelye; 60.000 lakója lóval, marhával és gabonával kereskedik. Legfőbb látnivaló a városon kivfil van 5 kilométerre északnyugatnak, az a csatatér, ahol 1709 nyarán Nagy Péter cár legyőzte a svédeket. Ez az ütközet döntötte el az északi háború sorsát és alapozta meg az orosznak európai hatalmát. Emlékét hirdeti a kőkeresztlel jelölt 20 méter magas sirdomb, egy kis templom, a múzeumban egy hatalmas csatát ábrázoló dombormű, bent a városban az a kápolna és ház, amelyben a» csata után Nagy Péter imádkozott és lakott. Kis szabású néprajai és régiségtani gyűjteményein és jelentéktelen templomain kivül csak a Kotlya- részkij kisorosz költőnek bronz szobra érdemel említést.

E két várost összehasonlítva ugyancsak kiviláglik, mije van és mije nincs egyiknek és másiknak. Ha a kisorosz ukrán nép mégis csakugyan Poltavát teszi független uj országa fővárosává, saját fajszeretetét és minden nagyorosz iránt való ellenszenvét fogja fényesen bizonyítani.

ban. Naiv őszinteséggel ismerik be, hogy igenis őket nem üzleti szempontok, hanem a jobb megélhetés reménye hozta a magyar fővárosba. De ez szerintük jogos eljárás és egészen természetes, ők a közösügyes gazdasági viszony aranyévei folyamán teljesen beleélték magukat abba az egyoldalú felfogásba. hogy ami a miénk az az övék is, és a derék bécsi polgármesterrel az élükön most, a háború alatt egyenesen jogtalanságról, tűrhetetlen önzésről szavaltak mindig, valahányszor a magyar vonakodott mindennapi kenyerét odaadni — nekik. Mivelhogy, mondják, most háború van s ezekben a nehéz időkben nem járja, hogy a szövetséges bajtársak közül egyik többet egyék mint a másik. Ezt a meghatóan szép bajtársi szolidaritást azonban csak a magyarra, helyesebben a magyar kenyérre s egyéb mezőgazdasági termékeinkre akarják alkalmazni. De nem akarják belátni, hogy a viszonosság alapján azt pl. az osztrák széDre,, bőrre, újságpapírra is ki kellene terjeszteni, ók a magyar mező- gazdasági termékekből ugyanannyit követelnek minden osztrák honpolgár számára, mint amennyi a magyarnak jut; de kőszenet, bőrt, újságpapírt csak akkor és annyit adnak nekünk, amikor ős amennyi Ausztriában el nem fogy. íme, ilyen az Ausztria és Magyarország közötti gazdasági viszony — egy háborús példában illusztrálva. — Épen azért komikusán hat az az osztrák fenyegetés, hegy a legújabb miniszteri rendeletre s a „magyar önzésből“ sarjadt többi „inzultusra“ az osztrákok a magyar mező- gazdaság bojkottálásával találnak felelni. Szeretettel kérjük a magyar kormányt, kövessen eí még egy pár ilyen „inzultust“, osztrák szövetségeseinket pedig, hogy vegyék komolyan idézett fenyegetésüket és hajtsák végre. Mert ez a bojkott ugyan vajmi keveset árthatna a magyar mezőgazdaságnak, (hála Istennek, Németbirodalom is van a világon), ellenben egészeu biztosan megteremtené a magyar ipart.

A szóbanforgó belügyminiszteri rendelet azonban nemcsak a bécsi osztrákoknak taposott a tyúkszemére. Nem kevésbbé érzékenyen találva érzik magukat általa a fővárosban tömegesen „tevékenykedő“ galiciáne- rek is. Ezek okosan nem sajtólármában adnak kifejezést bosszankodásuknak, de csendben annál sikeresebben fogják kijátszani ezt a rendeletet is, mint tették az előzőkkel. Nyugodtak lehetünk, a galíciaiak tízezrei továbbra is ott fognak maradni Budapesten. Az Alkotmány egyik múlt heti számában, a fővárosi viszonyoknak alapos ismerője biztosit bennünket arról, hogy a kiutasító rendelet hatása alatt, bár annak szigorú végrehajtása kevés kivétellel az összes galíciaiak eltávolítását kellene hogy eredményezze, mégis azoknak 40—50.000 főnyi tömegéből tényleg alig néhány száz fogja elhagyni a fővárost. Mihelyt ugyanis a rendőrség kötelességsze- rüleg megkezdi munkáját, egyszerre megfogják kezét a „könyörületes közbenjárók“, akiknek mentési munkálatai után a kiuta- sitandók óriási tömegéből csak egy elenyészően csekély töredék marad. — A közbenjárók eszünkbe juttatják a „Huszadik Század“ zsidóvitáját. Ennek a sok tanulságot nyújtó tudományos eszmecserének egyik általánosan (még zsidó résztvevők által is) elfogadott megállapítása, hogy a galíciai zsidót — a kazárt — igazságtalanság volna azonosítani a magyar zsidóval. „A kazár — írja Buday Barna — méltatlan a magyar zsidósághoz. Fagyöngye mindkettőnknek. Nem a két kéz munkájára támaszkodó existencia ez, hanem a falusi nép zsarolója, a gyámoltalanság és könnyelműség irgalmatlan adószedője. Hamarosan úrrá vedlik ős a városi terekre veti magát. Valami külön ügynöki típust alakit, amelynek otthona előbb a piszkos kávébáz és otthona később a fényes börze. Nemzedéke már mint bonorácior kezd szilaj mérkőzést, vagy mint kapitalista próbálja végig a nyerészkedés rangos vadászterületeit. És ez a jövevény a felekezeti kapcsolat évszázados előjogainál fogva a hasai zsidóság kabátjába kapaszkodik. Ha megszorul kalandor utján, felekezeti alapon a saját érdekeivel szolidaritásba igyekszik kényszeríteni a bazaj zsidóságot. A jövevény . .. tehát kizsarolj

a